Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - lic. Rácz Kálmán: A Református Középiskolai Missziói Tanács
164 budapesti alelnökké pedig Ravasz Árpádot, a többi tisztviselőket újra megválasztotta. * * * Délután fél egy órakor vonaton indúlt a társaság Kecskemét város szikrai szőlőtelepére, hol 2 órakor a város adott közebédet. Hatalmas, mintaszerűen kezelt szőlőtelep közepén, a pince előtti fák árnyékában ütöttek sátrat a vendégek tiszteletére s a magyaros ebédet hangulatossá tették a környezet költőisége, szives látás s a remek kecskeméti fajborok. Megtekintettük a pincét is. Hosszú folyosóin pókháló-patinás üvegek, hatalmas hordók sorakoztak végeláthatatlan sorokban, egyesek beleépítve a pincefalba. Akadt közöttük 500 hl-es hordó monstrum is. Este felé szállingózott a társaság különböző irányban hazafelé, emelkedett hangulatban, értékes, kedves emlékekkel gazdagodva. Dr. B. I. A Református Középiskolai Missziói Tanács! Ez alatt a cím alatt egy messzeható terv, a református intelligens osztály nevelésének egyik felelősségteljes ága húzódik meg, de úgy érezzük, hogy a cím nem fedi teljesen a mögötte rejlő szándékot, ezért, meg a terv propagálása végett is szükségesnek látjuk bemutatkozni a református tanár világ, e Szemle olvasó közönsége előtt. Hogy jött létre és mit akar a Missziói Tanács ? Erre a kérdésre bizonyos történeti távlatba kell helyezkednünk, hogy a középiskolai vallásos nevelést — mert erre céloz az egész alakulat — a mai helyzetében megismerjük. Körülbelül három évtizede annak, hogy iskolai életünkben felszínre került az ifjúság intenzívebb vallásos nevelésének a vágya. Ez a vágy hozta létre a külön vallástanári állások rendszeresítését mindjárt kezdetben azzal a követelménnyel, hogy a speciálisan nevelő céllal beállított vallástanár lelki gondozói tisztet töltsön be a rábízott tanúló ifjúság körében, gyülekezetének tekintse azt, amelynek lelki életéről Isten és ember előtt felelni kell. Amíg a theológiák neveltek középiskoláink részére tanárokat, tehát a tanárképzésnek országos törvénnyel történt rendezését megelőző időben, nem látszott ez a külön gondoskodás szükségesnek (a szerzetesi iskolák ma sem állítanak fel külön vallástanári tanszékeket), azonban a szakok elkülönítése természetesen szülte meg a vallástanításnak egyéb tárgyaktól elkülönítését. Nem lehet ugyan ezt az elkülönítést oly mereven venni és az életbe átvinni, hogy csak a vallástanár kizárólagos tiszte a vallástanítás s (ami ennél sokkal
