Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Kónya Sándor: Útmutató megjegyzések az angol nyelv tanításához
54 rögzíti meg a régi ismeretanyagot, teszi erősebbé és állandóbbá a tárgy vagy nyelvi tény, másfelől az angol elnevezések között a megteremtett kapcsolatokat s eszközli az angol (idegen) nyelv szellemének bizonyos mértékű szükséges beidegződését, amit egyszerűbben úgy szoktunk mondani, az angol nyelven való gondolkodást. Ez a gyakorlás hasonlít az anyanyelv tanulási formájához, mégis más, mert azzal szemben beszélgetésben, nyelvtani tények felismerésében és még a szókincs megszerzésében is (jelentés, kitalálás, etimológikus szócsoportok összeállítása, még a szemléltetéssel járó szótanu.ás is) tervszerű, öntudatos munka. Ez az ismétlés segíti az elmaradottakat a többiek utolérésére s a tanárnak is újabb alkalmakat nyújt az esetleges hiányok pótlására. Különösen kezdetben, — amikor könnyebb is — kívánja a nyelvkészség megszerzése az elvégzett anyag lehető mindennapos ismétlését, ebben is — Kolumbus tojása-szerű tény — a keretet, a gerincet alkotó egyszerű szavaknak, kifejezéseknek és nyelvi formáknak (kötőszavak, elöljárók, szórend, az állítmány és a névmások tagadó és kérdő formáinak, az általános és progresszív igealakok használatának stb.) a tanulók vérévé válását. S örvendetes jelenség, hogy egy bizonyos mértékű begyakoroltatás után, még a két hónapi vakáció alatt is, aránylag igen keveset felejtenek a tanulók. De vájjon ez a sokszor való ismételtetés és gyakorlás nem lesz-e egyhangú és unalmas? Nem, mert az unatkozásra nem lesz ideje sem a tanárnak, sem a tanulónak; egyhangú is legfeljebb a tanárnak lesz, akinek le kell szállni a megfelelő gyermekkor lelki tartalmának a színvonalára, de a tanulónak a régi ismeretek a folytonosan szaporodó újabbakkal kapcsolódva újabb lelki mozzanatok ezer meg ezer kombinációit nyújtják s a meg nem erőltető lelki munkában újabb meleg érdeklődés csiráit hordják. S éppen azért kell a tanárnak minden órára készülni, hogy mindig frissen elméje előtt álljon a tanulók ismereteinek a mértéke, hogy tudja, mint térjen vissza az előzőkhöz s ez útjában mint szélesítse ki a régit a megszaporodott ismeretanyaggal, az élet sokszerű változatosságát megközelítő utánzással; viszont ez eleven előrehaladó gyakorlás közben ne szőjjön ismeretlen szavakat a mondatba, hogy a gyakorlás sima menetét magyarázási zökkenők, időt fecsérlő megállások, lassú tovavonaglások ne zavarják. Fontos dolog, hogy a tanult nyelven történő gyakorlás és számonkérés alatt meggyőződjünk arról, hogy a beszélők értik-e csakugyan, amiről szó van, amire maguk is felelnek? A kérdésekre adott felelet a- legtöbb esetben jó ellenőrző s ha esalhatatlanságához kétség férne, úJabb kérdések csakhamar meghozzák a bizonyosságot. Ily mértékű begyakoroltatás után igen könnyen fog menni végül az eltárgyalt szövegek tartalmának önálló elmondása, amivel jó minél hamarabb megpróbálkozni. Meg lehet ezt kísérelni már a tanterem tárgyaival mindjárt kezdetben. 8 ha ez eleinte kellő vezetéssel történik is, mégis egy módja az önállósághoz szoktatásnak. A begyakoroltatásnál fontos követelmények még a következők. A kiejtésre kezdettől fogva a legnagyobb gond fordítandó. Addig ne adjunk fel szavakat az otthon való gépiesebb tanulásra, mig
