Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Kónya Sándor: Útmutató megjegyzések az angol nyelv tanításához
32 amelynek pl. a kiejtését sohasem tanulhatja meg a gyermek írásbeli útmutatásokból és szabályokból, sem a tanulásban való szenvedőleges részvétellel, a még olyan erős és megfeszített odafigyeléssel sem; mindeniknek magának kell kiejteni és begyakorolni a szót és más nyelvi egységet. Az előbb említett 180—200 kérdésből (amely számot azonban az első órákon még fokozni is lehet,) 30—40 főből álló osztályban legalább 5—7 kérdés jut minden növendékre, amelyre az megfelel, mig a többire csak figyel, legfeljebb magában felel, állandó éberséggel, miután — lévén a kérdések mindig az egész osztályhoz intézve — sohasem tudhatja, mikor kell neki felelnie. Az élénk, gyorsan tovahaladó kérdezgetésnek és felelgetésnek az eredménye a példák minősége és száma szerint nemcsak a tárgy és fogalom kapcsolatának a tanulók lelkében való megerősödése, hanem az elvontabb mondatrészeknek (jelző, elöljáró, különösen pedig az állítmány) is a mondatok szimultán felfogásában való együttes megjelenése lesz. Másfelől, mig e gyakoroltatásnak agyat erősítő formai képző ereje a gyors képzet-társítás szüksége miatt is a legerőteljesebb szellemi tornát nyújtja, igen elősegíti a kifejező készséget. Amellett az érdeklődést alábbhagyni, lankadni nem engedő eleven munka eredményeképen megjelenő első órai kis „beszélgetés* felséges ragyogást csal ki az arcokra. Nem kell mondani, hogy a szorgalomnak, az érdeklődésnek milyen nagyszerű forrása a közeli haszon és eredmény, a hamar megizlelt siker édessége, még a nyelv fontosságának és értékének nem ismerése miatt tapasztalható bizonyos fokú hanyagság vagy könnyenvevés is egyszerre eltűnik e fénysugarak hatása alatt. Csak a fent vázolt gyakoroltatás után vesszük elő a tankönyvet, olvassuk el előbb magunk, azután olvastatjuk el a tanulókkal a megfelelő szöveget és a szótári rész megfelelő szavait. Ez alkalommal térhetünk ki a kiejtésre útmutatásul szolgáló jelek megismertetésére az épen felvett szavaknál; ugyancsak ekkor legcélszerűbb megtaníttatni (ha nem is mindjárt az első órán) az angol abc-ét angolul, hogy igy a betűk angol hangértékét könnyebben és gyorsabban megjegyezhessék. A fenti eljárás követendő a későbbi, többszavú mondatokkal szerkesztett gyakorlatokban is. Az első szó mindig a tanáré; ő olvassa fel vagy mondja el (mert mire oda kerül, már igen gyakran könyv nélkül is tudja a szöveget) az új olvasmány egy részét, a rendesnél lassúbb tempóban, hogy a tanulók azonnal megértsék azt, amit már előbb tanultak. Mig beszél, a lehetőségig mutatja is azt, amiről szól. Ezért a szemléltetés nélkülözhetetlen. Mint ahogy a legragyogóbban szemléletes útleírás sem vetekedik a természet valódi szépségeivel s nem tudja azokat igazán hűen elénk varázsolni, a legzseniálisabb magyarázat, a legmegfelelőbb és legleleményesebb szellemi szemléltetés sem pótolhatja az anyagit, az érzékekkel felfoghatót. A terv szerinti rész elolvasása után visszatérünk az első mondathoz s most már sorba vesszük az ismert és ismeretlen szavakat; az utóbbiakat, ha sem szemléltetésből, sem test- és kézmozdulatok nyomán nem voltak kitalálhatok, próbáljuk meghatározni a szöveg más szavaival,
