Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Soós Adorján: A történettanítás kérdéséhez
26 tanulnak. Akik gyakorlati pedagógiával foglalkoznak, tudhatják, hogy még a legjobb előmeneteld növendékek is (ilyen van legkevesebb) egy félesztendőre visszamenőleg csak állandó ismételgetés esetén és megfelelő foglalkoztatással tudják az egész anyagot emlékezetükben tartani. Hogyan kívánhatjuk hát bárkitől is, hogy négy éven keresztül tudja mindazt, ami a legfelsőbb fokon az oknyomozó magyar történelem tanulásakor feltétlenül szükséges lesz. Épen ezért bármennyire hangsúlyozzuk is, hogy az új tanterv a nagy európai áramlatokba való kapcsolódás problémáját oldja meg, mégis minden igyekezetünk végeredményben odairányul, hogy a legfelső fokon megfelelő történelmi ismeretet elsajátított növendékeket bocsássunk érettségi vizsgálatra és onnan az életbe. Ha tehát négy esztendőn keresztül foglalkozunk a különböző középiskolákban a magyar történelmi eseményekkel sűrűn átszőtt egyetemes történelem anyagával, semmivel sem érünk el többet, mintha a középső fokozatot továbbra is meghagyjuk három osztály tananyagában és a felső fokozatot a VII. és VIII. osztály tantervébe osztjuk szét. A két felső osztály számára a bő világtörténelmi ismeretek figyelembevételével íratnánk oknyomozó magyar történelmet és igy ágyaznánk bele az egyetemes história anyagába a mi nemzetünk történelmének széles folyamatát. A Tanáregyesületi Közlöny fentemlített értekezése nem tesz semmi egyebet, minthogy tapsol az új tanterv elméleti paragrafusai előtt, anélkül, hogy annak gyakorlati értékét mérlegelné és helyesen megbírálná. Nem mondom, a cikk írója is helyesen jegyzi meg, hogy szükség van a magyar történelem anyagának alaposabb tárgyalására, de nem olyan formában, ahogy azt az új tanterv előírja, az kétségtelen, hogy a régi metódus helytelen irányba terelte történeti tanításunkat, de az új tanterv sem elég gyakorlati ahhoz, hogy e helytelen irányt megváltoztathatná. Az új tantervből helyes az, hogy megkíséreljük a kezdő fokon a történeti gondolkozás fejlesztésének a megindítását, az egész magyar történelem tárgyalása által heti 3 órában! Helyes az, hogy a világtörténelem tanítását a IV. osztályban kezdjük meg, de régi óraszámmal, hogy a reálgimnáziumban hiányzó görög nyelv által műveltségben megrövidített növendékeknek legalább ott megtaníthassuk az ó-görög művelődés-történelem alapismereteit. De nem tarthatjuk helyesnek, hogy a magyar történelem kimélyítésének égisze alatt, mindössze 7 hónapot fordítsunk nemzeti történetünk összefüggő tárgyalására, ezzel szemben azt kívánjuk, hogy a növendék hozza magával a IV., V., VI. és VII. osztályokban tanult ismereteit, rendelkezzék megfelelő világtörténelmi jártassággal, tudjon tárgyalni rendszeresen korokat, intézményeket átfogó összefoglaló kérdéseket és mindezekről adjon számot az érettségi vizsgálaton. Ezeknek a megtárgyalására 7 hónap semmi esetre sem, még 2 év is alig elégséges, de már 2 esztendő alatt módszeresen lehetne foglalkozni azokkal a világtörténelmi mozzanatokkal, azoknak az intézményeknek a kialakulásával, azoknak a különböző társadalmi kérdéseknek a feldolgozásával, melyeknek med
