Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Zelenka Margit: A leánycserkészetről
22 a tudatába az „igy volt, igy lesz!* gondolata! — A későbbi próbák a magyar földrajznak, irodalomnak és történelemnek dióhéjban való ismeretét, sőt az elszakított országrészek legnevezetesebb műkincseinek ismeretét is megkívánják. Hogy a vallásos és hazafias érzés mellett hogyan igyekszik a cserkészet az emberszeretet nemes érzésének a felkeltésére és elmélyítésére, arról már esett szó. Itt csak arra hozok fel szépen jellemző példát, hogy milyen ügyesen simítja el a korunkban bizony erősen forrongó, nagyon szembeötlő társadalmi ellentéteket is. Egy közeli faluban (Péteriben) alakult egy csupa egyszerű földmüvesleányokból álló cserkészcsapat. A szvetenai utcai székesfővárosi iskolában működő s csupa városi kisleányból, különösen gimnázistákból álló Réka királyné csapat legnagyobb öröme, ha péteri i cserkésztestvéreiket munkájuk legjava árán megvendégelhetik, vagy, ha egy boldog kirándulás alkalmával ezeknek a kérgestenyerü, de jómunkájukat a cserkésztörvénynek megfelelően jókedvvel végző testvéreiknek vendégeik lehetnek. Az akarat és érzelem fejlesztése mellett nem szorul háttérbe az értelem művelése sem. Ezt célozzák a már előbb említett eljárások mellett a cserkészpróbák, melyek mindig új és új tárgykörben való ismeretek elsajátítását teszik szükségessé, továbbá a különböző versenyek, melyek a legjobb munkateljesítést egy-egy újabb jelvénnyel méltányolják. Mindezek a megbeszélés, beszélgetés, meghitt együtlét formájában történő tanítások, az u. n. cserkészdélutánokon történnek, hol 10 percenként váltogatva vonulnak fel a különböző tudományágakhoz tartozó kérdések, természetesen mindig a gyermek képességéhez és kedélyéhez alkalmazva. A komoly szót torna, játék, kézimunka s egyéb üdítő szórakozások váltják fel s mindez a gyermek legkedvesebb délutánjává teszi ezeket a cserkészotthonban töltötteket, honnét nem maradna el soha, semmi körülmények között sem, ha erre csak igen-igen komoly ok nem kényszeríti. Mindezek után felmerülhetne még az az ellenvetés, hogy hiszen szépek és igazak az elvek, hasznos és értékes lehet ez elvek gyakorlása, de mirevaló mindez! Hiszen a családban, iskolában is erre neveljük és tanítjuk a gyermeket, minek tehát még külön intézmény is ? — Erre feleletül csak azokat a meglepő eredményeket hozzuk fel, melyeket a cserkészet elért olyan gyermekeknél, kik, bár otthon jó és szófogadó gyermekek, az iskolában tehetséges és szorgalmas diákok voltak, a gyakorlati élet követelményeit nemcsak gyermekkorukban, de később sem tudták kellőképen kielégíteni. Gondoljunk azokra az érettségizett fiúkra, akik a legegyszerűbb házicsengővel szemben tanácstalanul állnak, ha meg kellene javítaniok, vagy arra a végzett tanítónőre, ki, bár rendes tantárgy, volt a képzőben a háztartástan, nem tudja a rántást elkészíteni. És gondoljunk ezzel szemben arra a cserkészleányra, ki a gyakorlati élet követelményeinek ügyesen megfelel otthon, mint édesanyja jobbkeze, vagy annak helyettese. 8 hogy a közös munka, a különböző próbák és versenyek mennyire buzdítják a cserkészleányt minél jobb munkára, mutatja a
