Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Vietórisz József: Megnyitó a Szabolcsi Tanári Kör választmányi ülésén
is kedelmi és vámsorompókat s ezzel szabadabb mozgást biztosítana, végül nemzeti szempontból azért, mert megszüntetné a nemzeti gyűlöletet, a kisebbség elnyomását és a sovinizmust. E harmadik tétel azonban rögtön aggodalmat okoz, mihelyt következményeinek elgondolásába merülünk s bizonyosra vehető átalakító hatásával foglalkozunk. Ott van például dr. Fodor Márk professzor, magyar delegátusnak ugyancsak az említett bécsi kongresszus szellemi együttműködési bizottságának ülésén tett nyilatkozata, illetőleg határozati javaslata, amelyet annak az elvnek végrehajtása érdekében terjesztett elő, hogy ,az iskolai munkát mentesíteni kell minden nacionalisztikus egyoldalúságtól.* Megérteni ezt a postulatumot a nagy nemzetek részéről, amelyek a magok hatalmi érdekét szolgálják itt is, mint mindenütt s nemzeti mivoltuk szempontjából keveset, vagy épen semmit se veszélyeztetnek; de nem tudom elfogadni a kisebbségek, köztök a magunk szempontjából, amelyek egyéniségök teljes feláldozásával örökös gyámkodás alá kerülnének s az ennek alapján elviselhetetlen közösség igája alól soha fel nem szabadulnának. Az elfogadott határozati javaslat igy hangzik: .Minthogy a nemzetek barátságos együttműködésének legnagyobb akadálya az a túlzott sovinizmus, melyet már az iskolai nevelés ideje alatt a gyermekbe oltanak, ajánlatos, hogy az iskolai tanítás a következő szempontok szerint részesüljön ellenőrzésben: 1. A kölcsönös gyűlöletre és háborúra uszító iskolai könyveket olyan egységesen revideált könyvekkel kell pótolni, amelyek figyelemmel vannak az európai nemzetek kölcsönös függőségére és ezek kölcsönös megbecsülését hirdetik. 2. Ebben a szellemben állandó befolyást kell gyakorolni az európai államok kormányainak mértékadó tényezőire. 3. Eme gyökeres könyvrevizió keresztülviteléig gondoskodni kell arról, hogy a nemzetenfelüliség fogalmát annak minden vonatkozásában az iskolában ne magyarázzák antinacionalizmusnak, hazaárulásnak vagy más efféleképen és hogy a fenti alapvető beállítás minden adandó alkalommal kellő méltatásban részesüljön.* Semmiképpen nem járulhatok hozzá ehhez a különben elméletileg eléggé megalapozott felfogáshoz még annak megengedésével sem, hogy hazánk csak valamely igazi békeszövetség vagy szerződés keretében biztosíthatja fennmaradását, fejlődését, boldogulását. Nem vagyok túlzó soviniszta, ámbár valamennyien azok lehetnénk, amikor méltatlan sorsunk fájdalmai úgyszólván egészen lehetetlenné teszik tisztánlátásunkat s talán inkább az a bajunk, hogy nem vagyunk eléggé soviniszták; viszont azonban törhetetlen magyar vagyok, aki nem tudnám elviselni idegeneknek szellemi életünkre gyakorolt állandó befolyását, iskolakönyveink revízióját, sőt ellenőrzését s nemzeti létünknek úgyszólván teljes feladását. Mi nem uszítjuk tanítványainkat gyűlöletre és háborúra, de utolsó csepp vérünkig ragaszkodunk ahhoz a jogunkhoz, hogy a nemzetenfelüliseg fogalmához a kiolthatatlan nacionalizmuson keresztül juttassuk el az ifjúságot! Nem tudom elhallgatni azt a gyanúmat, hogy az a Páneurópa,
