Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Kálvinista újjászületés
3 Hogy ez nehéz, szinte emberfeletti feladat ? Igaz. De szabad-e nekünk e nagy nehézségektől megijednünk ? Ha megijedünk, nem vagyunk kálvinisták. A. kálvinizmus hősök vallása. Minden igazi kálvinista igazi hős. Avagy kell-e nagyobb hősiesség, mint úgy érezni, úgy gondolkodni, úgy cselekedni, úgy élni, amint fentebb az igazi kálvinista embertől megkívántuk ? Kell-e nagyobb hősiesség, mint szembeszállni a magunk gyarlóságaival, bűnös indulataival, harcot vívni az emberi társadalom divatos, megszokott bűneivel, földi hatalmasságok, tömegek terrorjával, gúnykacajával csak azért, hogy az Isten törvényei szerint élhessünk, csak azért, hogy az isteni törvényeknek igyekezzünk érvényt szerezni, csak azért, hogy az Isten dicsőségét hirdessük és szolgáljuk. Bz a hősiesség volt meg Lutherben, Zwingliben, Kálvinban, az összes nagy reformátorokban, a magyar gályarabokban, a négyszázéves magyar Golgota megdicsőültjeiben. Ezt a hősiességet kell beleplántálnunk a kálvinista szívekbe ; akkor megvalósul a kálvinista újjászületés. De hogyan ? Milyen eszközökkel ? Két eszközünk van rá. A tiszta tudomány és a teljes Szentirás. A tudománnyal ki kell képezni az emberi elmét, megismertetni vele a teremtett világot; a Szentirásból meg kell ismertetni a teremtő Istent és teljes világosságot vetíteni Teremtőre és az egész teremtettségre. A kálvinizmusban tudomány és Szentirás elválaszthatatlanul szükséges alkotórészek ; tudomány és theologia nem ellenfelek, hanem küzdőtársak a sötétség és bűn ellen vívott harcban. A kálvinizmus tehát szorosan összenőtt az iskolával. A kálvinista iskola végzi az alapvető, a nevelő munkát, a templom továbbképzője az iskola neveltjeinek, felfrissítője, új erőkkel felfegyverzője az élet harcaiban megfáradtaknak. A kálvinista újjászületést tehát iskola és templom, papok és tanítók közös, összhangzatos munkája teremtheti meg. Teremtse meg minél előbb ! Ezért küzdjünk, ezért dolgozzunk ! Borsos Károly.
