Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 1-3. szám - Rácz Lajos: Comenius és Apáczai
% hanem ott ezt találom: „Ez időben C. Kinner már régóta Comenius munkatársa volt; a kettőjöktől közösen szerkesztett tankönyvek svédországi vizsgálata annak elismerésével végződött, hogy azoknak a kinyomathatás végett csak egy kis csiszolásra van még szükségök,“ ez pedig egészen más, mint a Neményi idézete. Mint látszik, Neményi Kvacsalának olyan állításaiból kovácsol vádpontokat, amelyeket Kvacsala nem mondott. De egyéb idevonatkozó állításai sem egészen hiteltérdemlők, pl. hogy „Hübner tekintélyes részt, vett a pansophia munkálataiban is* (171. 1.), holott Kvacsala csak azt mondja, hogy Hübner „régibb idő óta foglalkozott a pansophia gondolataival s efelől alkalmilag irt is Hartliebnak“ (37. 1.), ami egészen más, mert ez utóbbi azt jelenti, hogy Hartlib is gondolkozott azon, hogyan lehetne a világ törvényeit egynéhány elvből levezetni (pansophia). Kvacsala nyomán eléggé részletesen ismerteti Hübnernek a Didactica Magnával szemben gyakorolt kritikáját, (Descartes Meditációját hány filozófus s mennyi különböző szempontból részesítette kritikában s az mégis jeles munka maradt!), de Kvacsalának e bírálatra vonatkozó megjegyzéseit, — hogy Hübnernek sok dologban nincs igaza és igazságtalan eljárás részéről, hogy csak az árnyékoldalakat nézi, a formai hiányokat túlbecsüli s a sok nagy és kiemelkedő részletet mellőzi — már elfelejti hozzátenni, el, hiszen, mint láttuk, maga is ugyanezt az eljárást gyakorolja Comeniusszal szemben. Vájjon érdemes-e annak, akit az ellenszenv ily tévutakra vezet, egyéb állításait is számbavennünk ? Pl. azt az állításait, hogy Comenius nyelvtanitási módszerét Bateus Vilmos spanyol jezsuitától vette s ennek módszerét kisajátítva irta meg a Januát? vagy azt a nagy bűnt, amit Comeniusnak szemére hány, hogy a pansophiára vonatkozó Ígéretét soha be nem váltotta, sőt egy világnyelv feltalálásával is kecsegtette az emberiséget ? Ami az első vádat illeti, Kvacsala alaposan kimutatja a Comenius módszerének és Januájának a Bateus módszere és könyve fölötti felsőségét és igazolja, mennyire jogosult a máskülönben sceptikus Baylenek a Januáról mondott ez az ítélete: „Quand Comenius n’autoit publié que ce Livre Iá, il se serait immortalisé* (Ha Comenius csupán ezt az egy könyvet irta volna, már halhatatlanná tette volna a nevét). Miként Shakespeare azokból a mesékből, amelyeket kortársai feldolgoztak, halhatatlan remekeket alkotott, Comenius is a lángész felsőbbségével ragadta meg és emelte magasra a Bateus eszméjét. Miért Comenius vitte el a pálmát és nem Bateus? Azért, mert Comenius teremtő lángelme volt, Bateus pedig egyszerű nyelvmester! Ami a másik vádat illeti, igazat kell adnunk Comeniusnak, hogy „a tettek sikere csak sekély lelkek számára mértéke az egyéni becsnek, az alkotó erő szent és halhatatlan ;* in magnis et voluisse sat est; Gyulai Pál egész életében Ígérte, hogy megírja Petőfi életrajzát, Leibniz egy fogalmi nyelvet akar alkotni, amely épugy1 használható legyen a bölcseletben, mint a számjegy a mennyiségtanban, — vájjon elitéljük-e őket érte, hogy igéretöket nem tudták beváltani? 32
