Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Megjegyzések
233 sorolását azonban ezúttal mellőznöm kell, kölönben is a Szemle mindig híven fölemlíti őket. Ellenben nem mulaszthatom el, hogy üdvözöljem Fáik igazgató urat 30 éves jubileuma, Renner kartársunkat immár negyedszeri tudományos kiküldetése és Szigethy elnökünket a minisztertől nyert elismerő oklevél alkalmából. Hála és köszönet illesse Br. Radvánszky Albert egyet, felügyelő urat, tiszteleti tagunkat, aki jóllehet a Szemle közös lobogó alatt indult, mégis folyósította az ígért segélyt és Szigethy elnökünket, aki könyvei jövedelmének tekintélyes részét folyóiratunk fenntartására adományozta. Személyi veszteségeink az idén, kivált az év vége felé voltak. Meghaltak Király László békéscsabai és Plenczner Lajos szarvasi kartársaink, akik hü, kötelességtudó tanárok és jó emberek voltak. De háromról igazán elmondhatjuk, hogy nagy halottaink, Hetvényi L., Góbi I., Masznyik Endre. Hetvényi bokros érdemeit és fenkölt személyiségét már máshclyütt igyekeztem jellemezni. O róla, az örökké felejthetetlenről ép oly találóan, mint szépen mondta igazgatója a simái tartott gyászbeszédjében, hogy Hetvényi több volt egyszerű tanárnál : lobogó lánggal égő szövétnek volt, mely messzire világított és melegített, Góbi Imre, e hatalmas egyéniség és vezetésre született ember és emellett mélly és gyöngéd érzésű poéta távozása úgy hatott ránk, mint amikor kidől „az őserdők dísze, az óriási cser!" És mit szóljak Masznyik Endréről, erről a csodálatos Írói talentumról, az eszmék bőségét produkáló tudósról és minden harcos természete mellett is jószívű emberről, kinek irodalmi működése egy időben a magyar ev. teol. irodalommal egyértelmű volt. Váratlan távozása akkor következett be, mikor irodalmi működése az ő bibliaforditásával zenitjét érte el és amikor 50 éves irói és 70-ik születése alkalmából ünnpelni készültünk őt! Jelentésem végéhez értem. Egyesületünk immár 20 évet futott meg úgy, hogy jövendője elé jóreménnyel, indokolt bizodalommal tekinthetünk. Uram, ne hagyj szégyent vallanunk a mi reménységünkben! Szelényi Ödön. Megjegyzések. 1 1. A tanári fízetésrendezés állítólag készül. Örömmel halljuk. De a sok csalódás után megszólal, feltör belőlünk az aggó kérdés is: olyan lessz-e, aminőt visszafolytott keserűséggel már régóta várunk, olyan-e, amely megnyugtatja végre a tanári lelkeket ? Ha nem ilyen lesz, csak csalódásainkat szaporítja, keserűségünket állandósítja, lelki sebeinket meg nem gyógyítja. Pedig nem tanári érdek, de elsőrangú államérdek, az állam lelki szanálásának nélkülözhetetlen feltétele, hogy az új nemzedék lelkét formáló tanárság lelki egyensúlya teljesen helyreálljon. Nincs ennek teljesíthetetlen feltétele; az Orsz. Középiskolai
