Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 9-10. szám - Szeremley Béla: Emlékezés
194 kívánunk élni és működni. A protestáns szellem és Schneller tanai nem is lehetnek különbözők, hiszen Schneller maga a vallásos és nemes érzésű ember és pedagógus példaképe. Nyolcvanadik születésnapján százan meg százan keresték fel mesterüket tanítványai közül üdvözlő soraikkal kőszegi nyaralásában. De ezren meg ezren kerültek ki kezei közül, kik nem kisebb hálával gondolnak mesterükre. Az ö fohászuk száll a Mindenhatóhoz, hogy ősz professzorukat még soká tartsa meg szellemi frissességben és egészségijén ! Dr. Böhm Dezső. Emlékezés. A magyar nevelésügy egy régi, kipróbált munkását ünnepli a magyar nevelők serege. Schneller István, a papok és tanárok tanára betöltötte a 80. évet. Akik szerencsésebbek voltak, hogy hosszabb ideig, közelebb ülhettek a mester lábainál, bizonyára avatottabb tollal és szívvel, ő hozzá méltó szakszerűséggel méltathatják az ő tanári és tanügyi írói munkásságát. De az ő meleg szíve bizonyára nem veti meg az egyszerű hálaáldozatot sem, amikor a hozzáértő és felkészült életírók és üdvözlő szónokok után egy hang a népből is megszólal, az ő hallgatóinak tágabb-körű nyájából, akik ha távolabb állva is, de mindenkor a legnagyobb tisztelettel adóztak az ő egyetemi előadásaiból kiáradó bőséges tudásnak, hivatásáért rajongó lelkesedésnek és szívük belsejében fiúi szeretettel rezonáltak az atyai barát nemes szívének dobbanásaira. E szerény sorok célja tehát nem a szaktudósnak a szaktudomány szempontjából annak színvonalán leendő méltatása, hanem a tanítványi hála és szeretet megnyilatkozása, egy kis kölcsönös személyi emlékezés azokra a messze letűnt, boldog időkre, amikor szeretett tanárunk férfikora delén lankadatlan buzgalommal szórta tudománya áldásait felénk, mi pedig ifjan gondtalan lelkesedéssel lestük ajkáról a szót. Annak idején, mikor 1895-ben Kolozsvárt a református theologia megnyilt s internátusába, mint közös otthonba befogadta a prot. theologusokat és tanárjelölteket, Nagymagyarország minden vármegyéjét képviselték az oda sereglett hallgatók, köztük sok végzett theoíogus, akik átléptek a tanári pályára. Valószínűleg Schneller professzornak is jól eshetett látni, hogy az egyetem hallgatósága között egyszerre nagyobb tömegben jelentek meg a protestánsok és — talán nem vétünk az igazság érdekében a szerénység ellen — ha megállapítjuk, hogy nem is az utolsók között: de a hallgatóság is hamar otthon találta magát az egyetem falai között és tudta, hogy az egyetem nemes értelemben
