Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - Hazai és külföldi irodalom
174 Schöplin: Minden költő és vers csak arra hathat a maga teljességében, kiben megvannak legalább csirák alakjában azok az elemek, amelyeknek a költő, a vers kifejeződése s kicsit Ady Endrévé kell válni annak, aki Adyt teljesen érteni akarja, de hogy Adyt megérthessük, lássuk, hogyan kell egy kicsit Adyvá válnunk! Bodor Aladár — Ady föltétien hive — Schöplínnel megegyezőleg Adyról ezeket írja: „Beteg test, túlfinomulttá kiélt idegzet, túltengő öntudatosság, neurasztheniásan elvénült akarat s érzékiség alkotják egyéniségét-," tehát, hogy megérthessük Adyt, mint Schöplin mondja — egy kicsit Adyvá kell lennünk, vagyis idegbeteggé, neurasztheniássá. Azt hiszem, hogy Adyt megérthessük, egyikünk sem óhajt — talán még maga Schöplin sem — idegbeteggé lenni. E szerint minden költő megértéséhez változnunk kellene ; Reviczkyvel tüdőbajossá, Krüzselyivel süketté s hogy az olaszok nagy lírikusát, Leopardit, megérthessük, mivé kellene válnunk ?! Bár nem válunk idegbetegekké, nem vagyunk arisztokraták, csak egyszerű demokraták, mégis megértjük minden nehézség nélkül s igazán gyönyörködünk Adynak néhány vallásos költeményében: Uram adj csöndes éjt, Nyugodalmas nagy éjt, A te vén gyermekednek, Beteg, rossz gyermekednek! Kell ennek megértéséhez arisztokratikum? Kell szimbólum? A 126. lapon a vád ellen felhozza Földessy Gyula mondását; az időnek is változik a lelke s szelleme s ezzel együtt változik a nemzedékek megértő, kifejező képessége ; s folytatja Makkai, a haladó idővel a felnövekvő nemzedék előtt természetessé s érthetővé válik az, amibe egy más gondolkozású nemzedék nem tudott belehelyezkedni". Földessyvel szemben állítom, hogy a magyar léleknek, nemzeti gondolkodás és érzésnek soha, semmi idővel sem szabad megváltoznia, s míg olyan védői s tanárai lesznek a magyar irodalomnak — bár Makkai igaztalanul megvádolja őket, nem fogják „elhanyagolni" (8. lap) a nagy nemzeti költőinknek a felnövekvő ifjúságot igazi, magyar gondolkodásúvá s érzésűvé nevelni műveik megértetése alapján s nem fogják Makkai óhaja szerint helyökbe Adyt tenni, hogy betöltsék azt a szakadékot, ami valóságban nincs, csak Makkai képzeletében (8. lap), mert az örök szépet most is s ennek nemzeti vonásait: (tehát nem az ő tőle annyira s annyiszor magasztalt humánum szerint) nemzeti nagy költőink müvei alapján értetjük meg: az igazi magyar nemzeti szellemet, a magyar becsületességet, ízlést, nemes, erkölcsi életet; nem tanítjuk Makkai óhajának megfelelőleg Bodor-féle módszerrel, aki, ezt írja, miután nemzeti nagy költőink mindegyikéről megtette lekicsinylő jelzőjét, a modernistákra vonatkozólag: „a mai kor irodalmát (a zárt, intim társaságok müvét is) csak az érti meg, aki annak tartalmát maga is átéli, csak így lesz rokona és örököse a szellemnek, amelyben aztán maga is tovább élni, élvezni, ítélni képes. Tessék Adyt átélni! — Lehetett-e komoly, nevelő s tanító szándékkal egy 16—24 éves ifjú részére megírni a 127—128. lapokat, amelyekből semmit sem ért meg, amely lapokon éppen Makkai emeli a legsúlyosabb vádat Ady magyarsága ellen e szavaival: „Ez a vizionarius, a vatesz, a látnok költő, aki a világ lelkét látja és láttatja, mivel önmagában hordozza a humánum teljességét s mindent, ami van, ennek szimbólumává tesz;“ mégis azt állítja a 99. lapon, hogy Adyban szólalt meg
