Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - Hazai és külföldi irodalom
172 erre idézve Ady Egy ócska konflisban c. verséből: Király vagyok és te királyné. Hát trónunk sohase lesz nekünk ?“ Az ilyen zsenikről a lélektan csak Függelékben szokott megemlékezni. De hát Makkai szerint mélyebbre kell itt nézni, olyan mélyre, ahol meglátszik, hogy Adynak nincs is szerelmi költészete abban az értelemben, mint Petőfinek; mert Ady szerelme s szerelmi költészete személytelen! (s Léda?!), mert nem vonatkozik rajta kivül levő másra, mert Ady szerint csak a minmagunkban élőt lehet s érdemes szeretni s ezt a zseni Ady annyival inkább is állithatja, mert hisz „Ha a fejem lehajtom s Schöplinhez" írt versekben azt írja, hogy egykor asszony volt; ez bizonyos nem normális gondolkodásra vall, amit megerősít Makkai is, midőn Írja : a „szerelem külső jelei nála csak emlékeztetők a lelkének mélyén szendergő, sejtelmesen érzett nőiségre“, s ezt Makkai azzal akarja megokolni, hogy a zseni, főleg a költő zseni feminin lelki minőségű ! (petitio principii) Ki fogadja el ezeket az argumentumokat, mikor a 68. lap azt írja, hogy venerikus (vérbaj) betegségét a maga hibájából szerezte, hogyan szerezhette, ha szerelmének tárgya nem rajta kivül levő más, hanem csak a benne élő asszony volt! — Hogyan magyarázza meg a Lédához való viszonyát s vájjon Lédának is tetszett volna-e a feminin természetű zseni? Én nem mondom azt, hogy Ady lelki beteg volt, de azok a vonások, amelyekkel Makkai Ady szerelmi költészetének nem érzéki természetét törekszik bizonyítani, nem annyira zsenire, mint nem normális képzeletre vallanak. S valóban Makkai az 59. lapon így ír: Ady sok költeményében „ott jajgat és harsog egy beteg, érzéki szerelem. Soha nem látta meg a nő lelkét és a szerelemről sohase tudott magasabbat és mélyebbet látni és mondani, mint annak démoni testiségét." Tényleg így van; Makkai maga bizonyítja szavaival Ady lírájának erotikus voltát s erre nem szolgál mentségül 60. lapon a statisztika. Tényleg úgy van, mint Makkai írja. Ady a testiséget, az erotikát énekli sokszor obscen világításban. Léda-féle ciklusban Léda leikéről soha sincs szó, ép így az Ifjú Karok Kikötőjében c. ciklusban, erotika szól Kaffka Margitnak, A túlsó parton, Oh nagyszerű szerelem, Elbocsátó, Kérdés, Találkozás egy senkivel stb. stb. versekből. De ezekre az obscenitásokra is van Makkainak védő szava. Ezekben a versekben levő érzés nem egy határozott nőre (s Léda?), hanem a benne levő feminizmusra, a nagy asszonyszimbólumra vonatkoznak, tehát érzése egy életszimbolumhoz tapad, a kifejezések érzéki köntöse egy szimbólumot akar érzékíteni s mivel nem konkrét, rajta kivül levő nőre vonatkozik, nem eshetik etikai megítélés alá" ; eszerint ez a szimbólum : Háborító, dacos, nagy meztelenséged őrjít, lázit, dühít stb. egy tényt érzékit meg, s ez a ténykérdés nem tartozik az etikai megítélés körébe. (!) így tehát nincs obscenitás, csak tény s ennek szimbóluma!! Nem védelem, hanem nagyon elítélő, amit Ady költészetének forrásáról mond 69. lap. „Szomorú s félelmes (?) tény, hogy Ady a költői (?) álmok birodalmába is mindinkább „csak a földi mámor ködén keresztül tudott visszatalálni s az odaröpitő ihletet kénytelen volt a bor segítségével szárnyra segíteni" — tehát Makkai szerint is Adynak, a szerinte legnagyobb magyar lírikusnak, versei nem költői fantáziából
