Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 7-8. szám - S. Szabó J.: Emlékezés az Országos Református Tanáregyesület fennállásának 25 éves fordulóján
Hadd dicsekedjünk még azzal, hogy a középiskolai tanulmányi versenyek országossá tételét egyesületünk fölterjesztése alapján rendelte el a közoktatásügyi miniszter, az egyetemes konventnál kieszközölt határozattal pedig megvetette alapját egyesületünk a tanárok gyermekei neveltetési segélyének és a Református Tanári Nevelöháznak, melyet Isten segítségével és a magunk buzgó igyekezetével, hisszük, nemsokára megvalósíthatunk. Végül örömmel látjuk felírva egyesületünk negyedszázados munkásságának emlékoszlopára a jelen évben megindult folyóiratunkat, a Prot. Tanügyi Szemlét, melynek közös erővel szerkesztése és kiadása tárgyában már 1911-ben tanácskozott a két prot. tanáregyesület küldöttsége Budapesten, azonban a szép tervnek megfelelő megvalósulása csak most következett be. Olyan közös sajtóorgánumot nyertünk ezzel, amelyben együttes erővel hathatósan munkálhatjuk nemes és nagy céljainkat : a prot. iskolák és tanárok egy fundamentumon sarkaló felséges hivatását s ápolhatjuk az ebből folyó összetartozandóság, kölcsönösség és harmónia meleg érzését. Tisztelt Közgyűlés! A mai túltengő, hangos ünneplések zaja között, amikor dolgozni nem érünk rá a folytonos ünnepélyek miatt, a mi egyesületünk fennállásának negyedszázados fordulóján nem kívánt díszes felvonulásokkal és szónoklatokkal ékeskedő jubileumot rendezni. Nem is illenék egyesületünkhöz s ebben a puritán ősök gondolkozását és jellemét öröklő kálvinista tanársághoz valami hosszú, magasztaló zajos reklám-ünnepély. Egyesületünk csendben dolgozott, csendben és röviden óhajt 25 esztendős múltjára is visszaemlékezni. Ezt az emlékezést is nem emberek nevét vagy érdemeit emlegetve tesszük, mert mi csak eszközök vagyunk a Mindenható kezében. Munkásságunkért és annak eredményeiért egyedül Istené a hála és dicsőség. Övé a hála, hogy bennünket eddig megsegített, működésünket megkoronázta; hogy a közös érzésekben és gondolatokban szivünket és lelkünket összeforrasztotta s az egymással való kedves találkozások és tanácskozások alkalmával adott nekünk feledhetetlen belső gyönyörűséget s egész életre kiható lelki élményeket. De bár egyesületünk minden erőt és sikert a Teremtőnek tulajdonít és teremtményt nem glórifikál, a hálátlanság bűne nélkül még sem teheti, hogy meg ne emlékezzék Istennek arról a kiválasztott földi eszközéről, akiben egyesületünk negyedszázados működése alatt magát különösképen megdicsőitette. Tegyük meleg kőszönetünk virágait, hálás elismerésünk, tiszteletünk, szeretetünk koszorúját annak az ősz homlokára, aki egyesületünk negyedszázadát az ő kivételes, nagy tehetségével vezette és irányította és akiről, egyesületünk munkásságát és sikereit tekintve, elmondhatjuk a római költővel: quorum pars magna fűit. Kérjük továbbra is a mi tisztelt és szeretett elnökünkre a jó Isten minden áldását és kegyelmét. Most pedig a múltból erőt merítve, köszöntsük bizakodó lélekkel és nagy elhatározásokkal az új negyedszázad pirkadó hajnalát: Evoe! 157
