Protestáns Tanügyi Szemle, 1927

1927 / 7-8. szám - Dóczi Imre: Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület közgyűlésén

150 felett nevelői egyéniségében állott. Ezért keresik fel ifferteni iskoláját pe­dagógusok, bölcsészek és államférfiak s ezzel nyeri meg a fejedelmek és népek rokonszenvét, úgyhogy példaadása mihamar átalakítólag hatott egész Európa köznevelésére. Hazánkban szintén korán hódít a Pesta­lozzi szelleme, főként protestáns iskoláinkban, melyek a külföldi eszme­­áramlatokkal mindig kapcsolatot tartottak fenn s azokkal igyekeztek emelni nemzeti kultúránk színvonalát. így báró Vay Miklós is hasonló­nevű fiának, református egyházunk későbbi nagynevű vezéralakjának nevelőjéül Váradi Szabó Jánost a sárospataki főiskola növendékei kö­zül szemelvén ki, pedagógiai előkészületre Pestalozzihoz küldi ki, aki azután több protestáns íróval egyetemben itthon is egyik előharcosa lett a pestalozzizmusnak. Ma pedig, midőn a világáramlat hatása alatt állami életünk is demokratikus alapon van berendezve s az állam minden ténykedésében az egész nemzet kollektiv akarata nyilvánul meg, a Pestalozzi népművelési törekvése és szociális pedagógiája igazi kultúrpolitikai szükségesség lett. A műveletlen tömegeknek polgár- és szabadságjogokkal felruhá­zása csak államfelforgató törekvésekre vezet s csak művelt polgárok képesek politikai jogaik gyakorlásában az állami közérdek belátására emelkedni s egyéni érdekeiket ennek alárendelni, A politikai demokrá­ciának csak a közművelődési demokrácia a szilárd és egyedül biztos alapja* Ezért a legnagyobb elismerés illeti közokt. miniszterünket, ki nagy stílű tanügyi reformjaiban, melyek hazai közoktatásunk minden ágára kiterjednek s azokba nemzeti egységet igyekeznek teremteni, elsőrendű helyet juttatott tanító- és tanárképzésünknek s mindenek fölött alföldi tanyai népünk elhanyagolt művelődési érdekeinek. Azok a százakra menő tanyai iskolák, melyeket a kultúrális élettől legtávolabb eső néprétegünk szellemi és erkölcsi nevelésére emelt, mindmegannyi erőforrásai nemzeti életünknek s azok a milliárdok, melyeket az isko­lákra fordított, nemzeti jövőnk biztosítására a legdúsabban kamatozó beruházások. Ezekhez természetszerűleg csatlakoznak a polgári művelt­ség emelésére a polgári iskolák és az ezekre épített ipari, kereskedelmi s különösen a földmívelésügyi kormányunk által is célba vett mezőgaz­dasági középfokú iskolák. Csak a nép- és polgári műveltség ilyen organizációja emelheti magasabb színvonalra közgazdasági viszonyainkat is, amint azt Hollandia és Dánia példája mutatja s teremthet hazánk rom­jaiból is új Magyarországot. Ám szükséges, hogy a nemzetnek legyenek * Komis Gyula „Kultúrpolitikánk irányelvei" c. tanulmánya az „Új magyar szemle“ 1921. évfolyamában (Schvarcz Gyula után).

Next

/
Oldalképek
Tartalom