Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Megjegyzések
53 W a ref. tanárképző internátusok fejlesztését és a ref. középiskolákban csak a Konvent által approbált tankönyvek bevezetését. Az Évkönyv jelentékeny részét Nagy Miklós előadása tölti ki, ! melynek cime: „A közeljövő problémái a magyar protestáns középiskolákban.* Ez az előadás az előadó igazgató rendkívüli éleslátásáról ‘ s kiváló pedagógiai érzékről tanúskodik. Megállapítja a középiskolák ( fokozatos romlását s rávilágít e romlás orvoslásának módjaira. ítéleteiben többször túloz, de színezései is egy szép nagy célt ; szolgálnak: legyen az iskola igazi „veteményeskertje“ a hazának, az egyháznak és az emberi kultúrának s benne a tanár hivatása magaslatán álló, ha kell drákói szigorúságú, egyébként szerető kertész. Tanulmányának első részében a tanulóifjúsággal kapcsolatos problémákat vizsgálja, a második részben a tanárkérdést taglalja s végül az iskoláról, mint intézményről értekezik. A javaslatok egész i erdejét sorakoztatja fel, amelyek legnagyobb része megszívlelendő, így pl. sürgeti az évvégi vizsgák visszaállítását, diáktanulmányi naplók bevezetését, melyet szülő és tanár egyaránt ellenőrizzen; a technika : vívmányainak (film, rádió, grammofon) felhasználását az oktatásban. Igen helyes az a megállapítása, hogy a testnevelés sporttá és tréninggé kezd fajulni. A cserkészetről az a véleménye, hogy ha az tényleg jellemfejlesztő, akkor minden diáknak cserkésznek kell lennie, különben a külsőségek túltengése és a diáktársadalomnak cserkészre és nem cserkészre tagolása nem kívánatos. I A tanárkérdés megoldásának általánosan ismert módjai mellett t a tanár tudományos továbbképzése céljából azt javasolja, hogy „küldessék ki egyetemi tanárokból és kiváló középiskolai tanárokból álló bizottság, mely 2—3 esztendőnként minden középiskolai tanári szak- S csoport részére három kérdést tűz ki átdolgozásra.“ Aki ilyen vizsgá, latot kiállott, annak élete végéig minden esztendőben utaljon ki a . minisztérium tudományos pótlékot. Végül az iskoláról, mint intézményről szólván, sürgeti az egységes köznevelési törvény megalkotását, Imre Sándor régi javaslata alapján. 0 is fájlalja azt az antagonizmust, amely fennáll az egyház és az iskola között. Ennek megszüntetését csak úgy reméli, ha a refor; mátus középiskolákat egységes központi elöljáróság vezetése és irányítása j. alá helyezik, amelynek a jogköre még a tanterv módosítására is kiterjedne. Végül kívánatosnak tartja, hogy különösen a vidéken a tanárság hatékonyabban vegye ki részét a társadalmi életben s tegye í a vidéki középiskolákat kulturális centrumokká. (Népszerű, tudományos előadások, diák-dalosversenyek, tornaestélyek stb.) A közgyűlés általános érdekű javaslatai közül kiemeljük a következőket: A reálgimnáziumokban elég volna egy modern nyelvet tanít! tatni, melynek tanítása nem a II. osztályban, hanem a Ili-ban vegye kezdetét. Ha mégis két modern nyelv tanítása volna kötelező, akkor 1 Kónya Sándor alapos megokolása szerint a francia nyelv helyett az angol nyelvet vezessék be. (Ez a nyelv gazdagabb; morális értéke nagyobb; az angol más tudományokban gazdagabb; legkönnyebb és legelterjedtebb ez a nyelv; erkölcsi, irodalmi, társadalmi, művészeti
