Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Borsos Károly: Megjegyzések
51 egyesület vezetőségének, választmányi tagjainak és a tiszteletbeli tagoknak a névsora. A titkári jelentés tömören, de minden fontosabb mozzanatra kiterjedő figyelemmel foglalkozik az iskola és a tanár szempontjából a közállapotokkal, az egyház és iskola viszonyával; rámutat néhány fontos probléma megoldására, majd rátér a tanár helyzetére s végül kimerítően tesz jelentést a tagok tudományos működéséről. Közállapotainkkal foglalkozva, megállapítja, hogy erkölcsi viszonyaink igen szomorú képet mutatnak a társadalomról. Ezért az egyházra és az iskolára vállvetve fokozottabban hárul az a feladat, hogy a lelkek megtisztulását — az erkölcsi öntudat, hithűség és állampolgári erények mélyítésével és minden rendelkezésre álló eszközzel elősegítse. Kiemeli azonban, hogy ártalmára van az egyháznak, az iskolának és a tanári léleknek egyaránt az az ismétlődő antagonizmus, mely az iskola rovására írja az erkölcsi viszonyok sülyedését. E helyett áldásosabb, termékenyítőbb hatású lenne, ha papjaink és tanárjaink egymás munkáját közvetlenül megismerni és kölcsönösen megérteni igyekeznének. Iskola ügyünkre nagyon hátrányos, hogy azt zsinati paragrafusok irányítják és nem az arra hivatott pedagógusokból álló központi tanügyi hatóság. Az ev. tanügy és általában az evangélikus közérdek égetően sürgeti az evangélikus tanárképzés megoldását a soproni evangélikus fakultással kapcsolatosan. Fennálló iskoláink között különösen aggasztó tanítóképzőink sorsa, melyeknek fenntartása egyházunkra nagy teherpróba, de egyszersmind evangélikus kötelesség. Örvendetes ellenben, hogy a miskolci jogakadémia működése már biztosítva van. Ezután foglalkozik az ev. tanárok anyagi helyzetével, amely a lehető legszomorúbb. De az ev. tanár ily gondterhes viszonyok között is úgy az iskolában, mint irodalmi és társadalmi téren önfeláldozóan és megfeszített erővel sikeresen működik. Az ev. iskolákban elért sikert nemcsak az országos tanulmányi versenyek eredménye, hanem pld. Kubacska Andrásnak — a budapesti aszódi kör múlt évi május hó 2-án megtartott gyűlése alkalmával — bemutatott mintatanítása is remekül igazolta. Az Évkönyv értékét elismerésre méltóan emeli az a jelentés, amely a tagok irodalmi és tudományos munkásságáról, ha nem is teljesen kimerítően, tudósít. Eszerint előadást tartottak: Bemport Elek: Jókai, mint az ifjúságot nevelő író. Mohr Viktor: A magyar közirály. Böhm Dezső: A vetítőgép az iskolában. Dr. Laurentzy Vilmos: A modern történettanításról. Dr. Horváth Károly: A földrajztanítás főirányai. Dr. Zelenka Margit: A leánycserkészet. Tömörkényi Dezső: Eszmék. a történettanítás köréből címen. Irodalmi és tudományos müvek jelentek meg a következő tagoktól: Dr. Szigeti Lajos: Őszi virágok, verskötet; Luther lelke, ifjúsági elbeszélések; ugyanő történelmi tankönyv megírására kapott megbí
