Protestáns Tanügyi Szemle, 1927
1927 / 4-5. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Egy század magyar tudományossága és az ev. iskolák
45 pozsonyi, soproni és késmárki líceumi könyvtárak országos hírűvé emelkedtek. Az első önképzőkörök is a mi iskoláinkban alakultak s a tanulóknak önálló kutatásra,való szoktatásával szintén előmozdították a tudományos kiképezést. Épen önképzőköreink történetéből tudjuk, hogy több akadémikusunk tudományos munkássága már a középiskolában kezdődött. A soproni önképzőkörben Kis János után Lakos János és Pákh Albert, a pozsonyiban Fabó András, Domanovszky Endre, Tessedik Ferenc, Bőhm Károly, a késmárkiban Melich János, a selmeciben Domanovszky Endre és Mikszáth Kálmán, a budapestiben Ballagi Mór, Bókay Árpád, Császár Elemér, Fáik Miksa, Kozma Andor és Riedl Frigyes töltöttek be vezető szerepet (I. Payr S. Negyedfélszázados főisk. Sopronban 30—33, Markusovszky I. A pozsonyi ev. lie. tört. 561—594, Palcsó: A késmárki lie. tört. 336, 338, Breznyik: A selmecb. ev. egyh. és isk. tört. II. 449, 451, Hittrich: A budapesti ág. h. ev. fögimn. tört. 155—156). A Magy. Tud. Akadémia százéves történetének a mi szempontunkból való áttekintése talán mai ev. iskolaügyünkre is bizonyos tanulságokat nyújt. Iskoláink eredményeiket részben nemes hagyományaiknak is köszönhetik. Úgy gondoljuk tehát, az a kötelességünk, hogy e külön jelleget, amennyire lehetséges, őrizzük meg továbra is. így járulhatunk mi is hozzá a magyar kultúra változatosabbá tételéhez; ez pedig egyik alapja a további fejlődésnek. E szempontból mindenekelőtt örömmel vehetünk tudomást arról, hógy a német nyelv és irodalom tanítására ev. középiskoláink több időt1 és így nagyobb gondot fordíthatnak. Hisz a német nép a tudomány nemzete, a német szellemből sarjadt ki Luther eszmevilága s a német irodalom adja talán a legszebb és legmeghatóbb példákat a hitünkkel oly szorosan összefüggő lelkiismeret döntő fontosságára az emberi életben. A német nyelvnek egyébként minden régi önálló tantervűnk nagy fontosságot tulajdonít. Iskoláink továbbá részben megőrizték humanisztikus jellegüket. Ebben is régi ev. intézeteink hagyományait követjük s méltán: Ha a gyakorlati élet szempontjából talán lehetne is a latin és görög nyelveket más tárggyal helyettesíteni, a világnézetnek azt a teljességét, kiforrottságát és nyugodtságát csakis az a kultúra adhatja meg, mely a latin és görög nyelv, irodalom és művészet megismerésével jár. E kultúra lelki átváltozáson vezeti át az embert, akárcsak Goethét olaszországi útja, a történelmi fejlődés magasabb szempontból való mérlegelésének s a megtisztult esztétikai ízlésnek birodalmába. Egy harmadik körülmény fontosságára utal talán épen egészen közvetlenül is az Akadémia százéves történeti fejlődése. Tartsuk fenn iskoláinkban továbbra is a tudományos szellemet. Becsültessük meg tanítványainkkal a tudományos kutatást. Igaz hogy a középiskola csak kész eredményeket nyújt, de talán nem lesz fölösleges itt-ott arra 1 A vallás és közokt. miniszter úr, mint ismeretes, ev. középiskoláinknak engedélyt adott arra, hogy a német nyelv tanítását kőtelező rendkívüli tantárgyként az első osztályban kezdhessék meg. Jó volna arra is engedélyt kérnünk, hogy a VII. és VIII. osztályban az új tanterv heti két órája helyett nálunk a heti három maradjon meg.
