Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-03-02 / 9-10. szám

mus önálló világnézet, akkor ebből két dolog következik : az egyik az, hogy tehát önálló politika folytatására nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is van, a másik pedig az, hogy önálló szellemünkből kifolyólag nem csatlakozhatunk derűre-borúra jobbra és balra, hanem csak oda, ahol a mi gondolkodásunk alapelvei az illető politika alapelveivel, sőt mi több, világnézeti alapjaival diszharmóniába nem jutnak. Ha tehát ebből a szempontból nézzük a magyar politikai pártokat, akkor a következő tanulságokat szűrhetjük le ; Az első az: hogy minden párttal vannak közös program mp o n tj a in k, de egyetlen egy párt programmja sem fedi teljesen a mi gondolkozásunkat; vagy hogy ha sorba vesszük a pártokat, azt látjuk, hogy 30—40—50—60°/o-ig mindegyikkel vannak közös elveink, de a hiányzó 40—50—60—70%-ban pedig óriási, sokszor éppen fundamentális nagy kérdések választanak el bennünket egymástól. Még talán a kisgazdapárt- leginkább az, amellyél szemben §. legsemlegesebben állhatunk s azután a függetlenségi párt jobb szárnya, de ezek is csak azért, mert ezeknek világnézeti alakjuk nincs s így, mint a régi 67-es és 48-as párt "bármiféle gondolkozású embert egyesíthetnek kebelükben. A többi pártokkal azonban nem így áll a dolog. A keresztényszociálistákkal együtt megyünk a keresztyénség védelmében, de nem az „Egyház"' érdekeiért való harcokban. A szociáldemokráciával találkozunk a programm szociális részében, de mint Hock Jánns is kijelentette a napokban, elválaszt bennünket tőlük töl^b kardinális kérdés, így a történelmi materiálizmus és az osztályharc elve, a programm filozófiai megalapozásában. Éppen így a radikálizmus és Károlyi párt sok gondolatát is elfogadjuk, de nem fogadjuk el* azt az atheista államelméletet és szociológiát, amely programmjuknak alapjait képezi. Mindennek pedig az az oka, hogy a kálvinizmus egészen speciális világnézet. Mert nemcsak radikális, hanem konzervatív, nemcsak demokrata, hanem a szellemi arisztokrácia híve is egyúttal. Egészen természetes tehát, hogy ilyen a politikája is és ennek következtében a politikai forumon is egészen külön életre és önálló munkára van predesztinálva. ' ,. , De nemcsak , a magyar viszonyok által előidézett kényszerhelyzet szoríthatna bennünket az önálló politikai csoportosulásra, hanem arra kényszerítene a kálvinizmus theológiai alapgondolata is, amely az Isten dicsőségére való munkát követeli meg tőlünk az élet minden területén, tehát a legexponáltabb területen a legexponáltabb mértékben. Mert a kálvinistának nem szabad úgy tekinteni az evangéliumot, mint a keresztyénység sok felekezete és szektája s a pietista ébredési mozgalmak általában,. hogy ez nem az üdvösségre tartozó dolog s ^a hívők egyéni életét érdekli csupán. Nem. Az evangélium „Kálvin számára nem csupán arra való erő, hogy az egyeseket akik hisznek benne, üdvözítse, nem csupán vigasztalás a megkeseredett szívek számára, nem csupán a lélekre veszedelmes tévelygések legyőzése, hanem egyszersmind gyógyszer az általános bajokra, megtisztulás és megujulás eleme nagy társas közösségek számára és alapkő arra, hogy az ilyeneket rajta felépítsük." Mit jelent ez? Azt, hogy a keresztyénség hatalmas erőit bele kell vinnünk a szociális és politikai életbe és érvényesíteni azokat ott, ahol a legnagyobb döntések történnek, t. i. a politikában. Wilson is így csinál s többet érhet el egy óra alatt, mint 100.000 pap tiz évi szakadatlan prédikálásával, ami a népek sorsának ker. elvek szerint való külső intézését illeti. Ezzel persze nem az igehirdetés munkáját és jelentőségét akarom kisebbíteni, csak rámutatni arra, hogy fél, sőt negyedrész munkát végzünk, ha erőinket a politikában a nagy döntéseknél s a parlamenti tárgyalásiknál az ország sorsának irányításánál nem akarjuk érvényesíteni. Mindent a maga helyén. A kálvinizmus korán felismerte ezt a nagy elvet és hatalom lett minden országban, ahol csak öntudatosan él. Egy híres holland politikus azt^rja, hogy Hollandia alkotmányos szabadságainak a kálvinizmus volt a forrása és biztositéka. Knyper pedig így ír: „Amire Luther nem volt képes, azt megtette Kálvin, t. i. nemzeteket teremtett'." Mit jelent ez? Azt, hogy ha a kálvinizmus képes volt a nemzetek alkotmányos szabadságait kiépíteni s azokat biztosítani, ha képes volt nemzeteket teremt<\V,, akkor hatalmas politikai gondolatoknak és energiáknak is kell benne rejtőzködni s ezeket az értékeket nekünk hazánk javára kibányászni és értékesíteni kötelességünk. Végül van még két szempont, amely a kálvinizmus önálló zászlóbontását szükségessé teszi. Az egyik az, hogy a kálvinizmus a magyar rtemzet életében és küzdelmeiben is felséges nemzetkohzerváló és szabadságvédő erőnek bizonyult s ezt az erejét ezekben a nehéz időkben lenne történelmi hivatása megmutatni újra. A másik pedig az, hogy csak az önálló politikai jegecesedésnek és fellépésnek van igazi sikere a politikai arénán mindenkor, mert ameddig mi csak a radikalizmusnak avagy keresztényszocializmusnak vagy a szociáldemokráciának leszünk valami formában annektált szélső csatárai és a magyar kálvinisták ötféle politikai párt között oszolnak meg és végeredményében egymás ellen harcolnak, addig a kálvinizmus politikai ideáljainak diadalaira ne számítsunk. De az önálló fellépés és szervezkedés az más dolog. Az önálló hatalmi elhelyezkedésnek óriási jelentősége van. Ott van pl. a kis Hollandia vagy a rongyos Montenegró. Bármily kicsinyek is, azért .fővárosaikba az összes hatalmak elküldik a maguk, követeit, keresik a kegyeiket, figyelik a hajlandóságukat, kikérik a véleményüket, szóval önálló hatalmaknak tekintik őket s kímélik az érdekeiket. Legalább is ilyen kis és tisztelt Hollandiának kellene lenni a kálvinizmus politikai pártjának is a magyar politikai fórumon. Joggal szerzünk magunknak ott házhelyet, joggal építjük fel a mi külön és önálló stílusú