Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-05 / 1. szám

zurikba a forradalom lelkét, hanem a korlátokat nem ismerő élet, a forradalom lázában élő milliók. Nem utána akarunk mi menni a forradalomnak, hanem elébe és pedig sietéssel. Elébe, amig nem késő. A forradalom annyi munkát talált, hogy még nem ért rá egyházunk ellen fordulni. Amíg hallgatnak ránk, amíg szavunk van híveinkhez : szóljunk, cselekedjünk, hogy senki se tekintsen ellenséges szívvel és lélekkel egyházunkra.Azokat a nagy reformokat, amiket kint és bent nélkülünk, sőt ellenünk is meg fognak valósítani: ^készítsük mi elő anyagi és szellemi erőink számbavételével, megszervezésével. Azoknak a reformoknak, amik a keresztyénség természetével nem ellenkeznek, sőt annak lényegéből valók: mért szegülnénk ellene akár tunyaságból, akár tehetetlenségből, akár elbizakodott optimizmusból ? Mi magunk és programmpontjaink ezt a reformációt szolgálják. Ismételjük : személyeskedés és gyűlölet nem vezetnek bennünket, ilgaz, hogy ha majd személyek rosszakaratból, maradiságból, lehetetlenségből akadályozzák s munkát: szavunkat fel kell emelni ellenük. A nyugodtságot, szeretetet, objektivitást a bölcs megfontoláásal, a rend megtartásával fékezett okos sietést magunk is szükségesnek tartjuk, Ígérjük is, kérjük is. Szívesen látjuk a nyeső ollót is, csak bölcs és szerető kéz, s-szív vezesse. Nem kívánunk alkotmányos szervként sem szerepelni, sem viselkedni. Reformeszméinket valósítsa meg az egyház, de nem -látszatra dolgozva, hanem a lényeget, hibákat, bűnöket, hiányokat, szükségeket tekintve. Adja Isten, hogy mindez az egész reformáció későn ne legyen és ez az eleddig szinte mozdulatlan és mozdíthatatlan, egyház felismerje, melyek az ő életének megtartására, megújítására valók. Sürgetni, követelni, agitálni nem szününk meg. Ne tudjon most senki se nyugodtan aludni puha párnáján, amíg az ítélet e vihara tart. Értsük meg egymást," fogjunk össze és azután hangozzék a nagy felhívás mindenfelé: vezérek a kormányrúdhoz, legények a fedélzetre mind ! IRODALOM. Halotti beszédek. Irta Göde Lajos szekszárdi ref. lelkész. A mult hóban jelent meg ez az Ízlésesen, szép nyomással kiállítóit könyv, amelyben az ékesen író és szóló szerző 24 beszéddel kopogtat be" pályatársainak és barátainak ajtaján. Ezekkel akar, mint kedves, szép előszavában mondja, csendesen, melegen beszélgetni. És 'va-lóba.n 'a kötetnek minden egyes darabja bizonyság amellett, hogy Göde Lajos meleg, érző szívvel.'a fájó sebekbe balzsamos' vigasztalást adó. élő reménységet keltő hittel, szóval kezével ós lelkében az evangéliummal lépett minden egyes esetben a gyászoló gyülekezet körébe. Cgy látjuk .itt, mint a jó pásztort, aki ismeri azokat, akikről és akikhez szól. Bene — jól és tapintatosan, nemes diszkrécióval beszél minden koporsónál és sírnál. Milyen szép -emléket emelt a dr. Kiss Ernő felett tartott beszédében az egyház e hű, felejthetlen fiánali: és szolgájának, akit például állított a gyászoló közönség elé. A helyzet igazi megértéséből és átérzéséből fakadó közvetlenség, egyszerűség mellett evangéliumi emelkedettség, az abrupt mondatokban is kifejezésre jutó nemes hevület jellemzik e kötet tartalmát. Mintául szolgálhat különpsen abban is. hogy minden beszéde találó textuson épül fel; ez is mutatja, hogy a szerző -azt a vigasz -• takist nyújtja, amely onnan felülről, a viga.sztalásnak Atyjától való. Ara 6.50 I\. Próbák tüzében. Czinhe István rimaszombati lelkész. egyházkerületi főjegyző a „Próbák tüzében" e. alatt egy egyházi beszédet adott ki a. csüggedő lelkek bátorítására s a lelkészek nyugtatgató igehirdetésének megkönnyítésére. A fájdalmasan alkalmi beszédet nemcsak a lelkipásztorok használhatják fel az egyházi szószéken,' hanem alkalmas az a hívek között való elterjesztésre is. Ara 1 korona. Megrendelhető a pénz előleges beküldése mellett: Czinyér^ Barna tanárnál Miskolczon, Szemere-utea 15. sz. A Dunántuli Protestáns Lap életében az új esztendővel jelentős változás köszönt be. A lapnak 21 éven át volt szerkesztője, Kiss József pápai esperes és fő-, mnukatársa, Faragó János főgimn. tanár, vesznek búcsút a szerkesztés munkájától. A búcsúszóban keserű hangok is csendülnek fel. Nem csoda! Az„ egyházi lapszerkesztés munkája nem sorolható a hálás feladatok közé. A megválás alkalmával testvéri szeretettel köszöntjük a búcsúzókat és a szerkesztőség új tagjait! Máthé Elek: A logos-eszme Platónnál. Bp. Stephan. 1918. A szerzőnek bölcsészetdoktori értekezése ez a művecske. Vázlat; ennélfogva nem részletezi. • nem boncolgatja a tárgyköréhez tartozó kérdéseket. Súlyos, tömör mondatai sokatmondók. Tömörségében néhol Szűkszavú is lett, ahol a vázlat keretén belül is mondhatott volna többet (Platónnak a világ dualisztikus természetének a szemléletében a transoendentális és logikai dualizmusig való jutása). Mindazonáltal egy vaskos kötetet betölthetne e 28 oldalas füzetke tartalma. A logos gondolat általános ismertetése után megmutatja a jelentősebb történeti nyomokat (Parmenides, Herakleitos) s e rövidke bevezetés után rátér a logos szerepére Platón filozófiájában s főként természetesen ismeretelméletében. Munkája közbeii .olvasmányainak a megválasztásában is legszerencsésebb (Oompcrz. A. Aall, Natorp, Heintze, Éneken stb.) s már ez is, de főként Platón műveinek szorgalmas tanulmányozása, amely minden sorából kitetszik, eredményezte, hogy kis füzetkéjében valóban nagy munkát végezhetett. Stílusa komoly, szigorúan tárgyilagos, teljesen hozzáillő filozófiai gondolkodásához. Egyetlen felesleges vagy éppen helytneraálló szava nincs. Müvecskéje a legnagyobb várakozásokra, jogosít. Mily nyereséget jelentene keresztyén irodalmunkra, ha pl. a patrisztika ker. filozófiájának a beható feldolgozására vállalkoznék, amelyre- alig találunk ma egyházunkban hivatottabb munkást Máthé Eleknél. Árókháty B. irodalomtörténet. Pintér Jenő szerkesztésében most; jelent meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kritikai szemléjének 1919. évi január-februári száma. E folyóirat nemcsak a magyar irodalomtörténet haladásáról nyújt teljes tájékozást, hanem felöleli az egész, modern magyar irodalmat is. Gazdag kritikai rovatában számon tartja a magyar irodalmi vonatkozású könyvek és folyóiratok minden eredményét. Cikkei és bírálatai teljes pártatlansággal adnak .számot az írók és munkák értékéről, vagy értéktelenségéről. Az irodalmi közműveltség szempnotjából semmi esetre sem lehet közömbös,