Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-02 / 5-6. szám

téseket: Ki kell szakítani az ifjúságot az egyház bilincsei alól. A vallástan a munkát úgy tünteti fel, mint az Isten büntetését; az apját rászedő Jákobot, mint tiszteletreméltó egyéniséget és a fiát meggyilkolni kész Ábrahámot, mint követendő példát. Az ilyen vallástanításnak a jövő iskolájában nem lesz helye, annál inkább, mert minden vallás türelmetlen a másikkal szemben és a másik emberben nem >

az embertársat, hanem az ellenkező meggyőződést látja. A vallás mindenkinek privátügye, az nem tanítható az iskolában, hanem a családban. Annak a vallástannak, mely az öldöklés dicsőitésével értelmezi a krisztusi tanokat, nem lehet többé helye az iskolában. Lássuk ezeket a kijelentéseket sorra: „A vallástanítás a munkát büntetésnek tünteti fel". Aligha akad olyan vallástanító, aki a munkát általában tanítaná az Isten büntetésének. De az Ádám és Éva történetében — amire Zoványi céloz — sem a munka, hanem a fáradságos munka a büntetés. Különben a történetben — tehát a vallástanító és a tanuló lelkében is — annyira az a gondolat az uralkodó, hogy a bűnösnek bűnhődni kell, hogy a büntetés módja amellett jelentéktelen benyomást tesz. És ha mégis támadna valarhi félreértés, megtanulja a gyermek a szigorú parancsolatot : a Hat napon át dolgozzál . . . Megtanulja a „Terméketlen fügefa" és a „Talentumok" példázatát, tehát azt az igazságot, hogy a hű munka Isten akarata. És — ami eldönti a- vitát — azok a gyermekek, akik legjobban tudják a vallástant, lesznek felnőtt korukban a legbuzgóbb munkások. Az Ábrahám történetében nem a gyilkosság" készsége, hanem az élettel korlátlanul rendelkező isteni fenség és azr Ábrahám hősies áldozatkészsége emelkednek ki. Másodrendű kérdés itt az, hogy jó-e a történet theológiája; a fő az, hogy nyers erejével hatásosabban mutatja be az isteni fenséget a gyermek előtt, mint a legfinomabb theológia vagy a .sokszor puha, Ízléstelen családi .„vallásoktatás". A muzsikáló angyalkáktól körülvett. örökké mosolygó „istenke" kedves játéka lehet a gyermeki képzeletnek, de nem lesz parancsoló ura azoknak a vad ösztönöknek; melyeket az ősök végtelen sora hagyott a gyermekre. Csak az erős jóságot tiszteli és szereti az ember. Ezért ,, Krisztushoz vezető pedagógus" az ószövetség, mert kijenti az embernek a hatalmas Istent, hogy annál inkább meghódoljon az új szövetség Istenének, aki jóságos is De az isteni parancs keménysége megenyhül a Móriah hegyén az Isten fölmentő üzenetében : ..Ábrahám, Ábrahám, ne bántsd a gyermekedet. mert látom, hogy istenfélő vagy!" — és az isteni kegyelem, mint a komor felhők közül előtörp, sugárzó nap, hódítja meg a tanuló gyermek lelkét. De a vallástanítás nemcsak az isteni fenség Móriah hegyi komor drámáját, hanem az evangéliumi isteni jóság derült képeit is belevetiti a gyermekek lelkébe. Az Ábrahá?h durva, de hősiességre nevelő áldozatából tovább emeli őket a Krisztus önfeláldozásáig. „A vallástan az apját rászedő Jákobot mint tiszteletreméltó egvéniséget tünteti fel" — állítja Zoványi. Olyan vallástanítót, aki így mutatja be Jákobot a gyermekeknek, nem talál Zoványi Magyarországon, sőf az egész világon sem. Az ószövetségi történet sem állítja, hogy a csaló Jákob tiszteletreméltó. Igaz, hogy kifejezetten nem ítéli el Jákobot, amikor ennek csalását elbeszéli ; de elítéli minden gyermek — és minden vallástanító — a maga jó ösztönével és a Jákób bujdosását mint büntetést fogja fel, aminthogy az a csalás következménye. Az Isten áldása pedig az égbe nyúló lajtorja álomképében a bujdosás közben, tehát a büntetés titán száll Jákobra. Késqbb ugyan, mint Lábán szolgája, rászedi őt is a maga^ nyájának varázsos szaporításával; de öreg korában az apai szeretet megrázó fájdalmával siratja fiát, Józsefet, akiről azt hiszi, hogy a vadállatok tépték szét. Szóval Jákób — mint. általában az ószövetség többi alakja — a jónak és rossznak keveréke; de épen mert ilyen alakjai vannak, jó tükre és bűntudatra ébresztője az ószövetség az embernek. Az ember csak azután kívánja, az Isten képét viselni, ha meglátta a maga ördögi, visszataszító vonásait* És a népmesék is — amelyeknek nevelői értéke vitán felül áll — nemcsak a jót, hanem a rosszat is bemutatják a gyermekeknek. Zoványi nem látja, hogy elemi iskolás gyermekeknek más formájú theológia való, mint egy — theológiai professzornak. De abban igaza van, hogy a vallástanítónak nem szabad a bibliai történeteket szépítve, igazságellenesen tanítani. Igazat adnánk neki akkor is, ha a vallástanítás sokszor rossz módszerét és a valláskönyvek. — különösen a káték — léleknyomorító stílusát támadná. Ami az egyháztörténetet illeti, a vallásviták és a vallásháborúk tanításának kétségtelenül van felekezetiséget kiélező hatása; de ennél a veszteségnél sokkal nagyobb az a nyereség, amelyet az egyháztörténetem hőseitől megerősített jellemekben nyer a társadalom; akik nem azt vallják, hogy „minden mindegy", — amely jelszó bomlasztóbb, mint minden felekezeti elfogultság. Különben az egyháztörténelem túlságos szétválasztó hatását csökkenti az evangélium általános emberszeretete, melytől a felekezetek kemény katonái az egész emberiség boldogságának harcosaivá fejlődnek. De csökkenti a vallástanítónak az a magyarázata is, hogy a inult századokban szenvedett igazságtalanságért nem lehet a ma élő másik felekezetet vádolni. A legjobb egyháztagok a legjobb hazafiak és a legjobb'vilápoigárok. A 10 parancsolat, a hegyi beszéd és. a samaritánus követői az igazi nemzetköziek. Hogy a keresztyén egyházak neveltjei sokszor nem tudnak felemelkedni a felekezeti és nemzeti elfoglaltságból az egyetemes szeretet magasságára, annak az átlagember neheZen leigázható, alacsony ösztöneiben és a rossz vallásos nevelésben van az oka. De ezt a nevelést — mint Zoványi kívánja — a család körébe szorítani és nem mai terjedelmében megjavítani, annyi lenne, mint betömni a gyógyító forrásokat. Pedig az imperiálismustól és az anarchiától összemarcangolt, megvadult emberiséget csak ez a forrás gyógyíthatja meg Ez nem „bilincs", hanem fölszabadítás. Nem „magánügy", hanem a legégetőbb közügy. Hogy mennyire közügy, ezt érezheti Zoványi is, amikor a 10 parancsolat kőtábláit összetörő, a Krisztus zászlaját ronggyá tépő tömegember dübörgő rohanásától megremeg az ő katedrája is. Az nem volna baj, hogy a reformmunkára ébresztő, kemény csapásokkal támadná az egyházat; de ő — mint egykor á vak Sámson — az egyház főoszlopának feszíti a vállát; már pedig inkább az ő katedrája dűljön össze. Koszorús István. EGYHÁZ. 'Az ismét telem el t. nyomodai árak ás a megszállás miatt sok elmaradó előfizetés miatt lapunkat, amelynek előfizetési árát erre az évre nem emeltük, nem adhatjuk minden héten. Pedig mélyen érezzük, hogy milyen nagy hátrány ez reánk nézve a mostani rohanó események mellett. Lapunkat csak abban az esetben adhatjuk he-