Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1919 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-12 / 2-3. szám

kát, ha mindez a bizonyíték kéznél lesz. Kényszerhely­zetben vagyunk. A forradalmat senki sem tudja vissza- v osinálni, sőt meg szemünk láttára folyik tovább. öngyilkossági kísérletről píncs $zó sem! Okos, kö­rültekintő készülődésről, mert a szeparáció talán hama­rább' jön, mint szükséges és kívánatos, Önerőnket már m%t — minél előbb, 'annál jobb! — vegyük számba és szervezzük. Ha tőlünk telhetőleg a. legjobban előkészü­lünk is rá, bizony sok helyütt, sokakra nézve katasztro­fális lesz ez! De ez bennünket talán csak nem az elő­zetes jajgatásra, nem a kézösszetevő várakozásra indít? A Ref. Tanács is, amikor a szeparációt, programmjába vette: ily értelemmel cselekedett, s a kimondását mások­nak hagyja. Álmodók azért ébredjetek, mert rátok dől a ház, ha bent vagyt°k is és készülődés nélkül maga alá is -temethet benneteket. A - hitkényszer, a szeparáció kimondására szerin- . tünk is dehogy ért meg az idő, dehogy is alkalmasak a híveink!! Kellően elő-nem készítettnek, egyházi öntu­datában elsorvadtnak tartjuk mi is híveink többségét. De érmen ez késztet minket munkára, felvilágosításra, készülődésre. Talán, lia mi magunk magv árazzuk meg nékik az elkövetkezendő roppant változásit, ennek igazi értelmét qs_ jelentőségét: talán más lesz az eredménye, mintha akaratunk ellenére, a papokat, egyházat gyű­lölő agitátorok, akiket elhallgattatni, de még megcáfolni is nem áll módunkban?? Pedig, ha a sz°ciáldemőkrata 'párt a szeparációt napirendre tűzi: rettenetes munkát fognak végezni ellenünkre az agitátorok. Nem lenne jobb. ha mi már előzőleg, mint népegyház készülnénk rá előre? Készülne a hivatalos' egyház összes szerveze­tével? ' \ Makkili „naiv dolognak" tartja a hitkényszer el­törlése után még ..taPintatos és bölcs" egyházfegyelem­ről beszélni. Csodálkozunk rajta. A hitkényszer magá­tól megszűnik, amikor a sz°cíálísta állam a szeparációt kimondja. Szerintünk éppen ekkor lehet majd komolyan, evangéliumi értelemben egyházfegy elemről beszélni. Az ős keresztyén gyülekezetekben volt hitkényszer? A nyu­gati evangéliumi nagy egyházakban meg van a hit­kényszer ilyen magyar értelemben? Mi is tudjuk, "hogy a fegyelmezetlen, a kényszer által itt tartott ,.hívek" közül igen sokan nem kívánkoznak semmiféle ak°l után. Ezzel le kell számolni. Lelkipásztorok és családjaik exiszteneiájárói lesz szó sok helyütt. Bölcsebb dolog, jobb politika lesz a várakozás? \ A m°stan érvényes törvények ós szabályrendeletek annyi ós olyan adminisztratív teendővel terhelik meg egyházi gyűléseinket alant és fent, hogy bizony csak ..törekedni", de megvalósítani nem lehet .azt a helyes kívánalmat, hogy a gyűlések főtárgya a gyülekezetek bblső élete legyen, s ne az adminisztráció. Ennek okai a mi hivatalosaink is, meg a törvénykönyvünk is. Aki egyházi bíráskodásunk rendszerét ismeri, csak örülni tud a kormányzás és bíráskodás elválasztásának is. ,,Mi is kívánjuk az egyház aovábbi demokratizálá­sát, hitéletének mélyítését, sz°ciális erőinek felébreszté­sét és munkába állítását', legfőképpen pedig az életerős gyülekezeti szellemek felébresztését arra a célra, hogy a jövőben bekövetkező magárautaltságban saját erejéből meg tudjon élpi." Okos..beszéd! Mi is ezt mondjuk. Ezt a munkát nem forradalmi tanácsok, hanem maga az egyház által kívánjuk elvégeztetni. Az Országos Ref. Tanács, mint szabadszervezet csak 'sürget, javasol, éb­reszt, agitál, toboroz, felvilágosít-. A nagy, új reformá­ciót magának az egyháznak kell elvégeznie magán és tagjaiban. Köszönje meg az egyház hű fiai és-leányai segítő munkáját. Lásson hát munkához. Nem mi, az idő sürget. Meglevő szerveit végig az egész vonalon fej­lessze át normális úton, rendezkedjék be anyagi és szel­lemi erőinek összeszedésére, megfelelő munkába állítá-. sára alakítsa át alkotmányát korszerűen, belső életéből, legspeciálisabb hivatásából eredő szükségleteinek kielé­gítésére. Ne: csak a lelkipászt°rok, hanem minden rendű és rangű hivatalosok ós választattak menjenek szót „a nép közé és a saját gyülekezeteikben személyes bizony­ságtételükkel, az evangélium nélkülözhetetlenségének még-bizonyításával, életük Példájával igazolják be a ref. egyh/iz komoly szükségességét és mással nem pótolható voltát." ÍJzt hirdeti a Ref. Tanács is, ebben nyújt se­gítő, munkás kezet az egyháznak, ezért „erőt gyűjt, lel­ket tart, résen van, ügyel a hasznavehető bástyákra" és nem romb°lja a bástyákat, sőt az idők jeleit megértve. új hástyúkqb kezd építeni. Ezt kiáltja: ébredjetek, vir­rasszatok, minden ember ki. a bástyákra, a gátra., vihar jön, talán árvíz, talán tűz, bennünket készen találjon! A vészharang kongatása, helyett dolgozzunk, előre és felfelé nézzünk! Marjay Károly. A francia szeparáció. Hadom, a berni egyetem theol. fakultásának tanára, érdekes cikket közöl a Reformirte Kirchenzeitungban a francia szeparációról és ennek következményeiről, ame­lyet rövid kivonatban ismertetünk. Franciaország volt az első európai állam, amely a szeparációt, az állam és egyház különválasztását meg­valósította, még pedig határozott ellenséges érzülettel, amely természetesen első sorban a kath. egyház ellen irányult. Ezzel akart az a francia, köztársaság megsem­misítő hatást gyakorolni a kath. egyházra. Az 1905. dee. 9-én hozott törvény nemcsak hogy egy tollvonással megszüntetett minden addigi államsegélyt, hanem még az „egyház" szót is törölte, amennyiben csak „kultusz­egyesületek" alakítását engedélyezte és ezeknek az egye­sületeknek lehetett átadni használatra az állaimi tulaj­dont képező egyházi épületekét. Ha ilyen kultuszegye­sületek nem alakulnak, az épületeket más jótékony célok szolgálatára kell bocsátani. A pápa a „Vehementer nos" c. encyklikájában átok alá vetette a törvényt és megtiltotta, a kultuszegyesüle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom