Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

7. §. Az 1895. évi XLII. t.-cz. által bevett izr. vallás javadalmazására az állam 25 millió korona örökalapitványt létesít, melynek 4%-os kamata, azaz egy millió korona, mindaddig, míg az állam az alapítványi tőkét egészben vagy részben ki nem fizeti, az 1920/21. évi költségvetési évtől kezdve az állami költségvetésbe beállítandó. Az 1917/18. évi költségvetésbe beállított segély ebbe a kamatösszegbe beolvad és az 1918/19. évi költségvetésben 260.000, azután pedig évről évre 250.000 koronával emelendő, míg az 1920/21. évi költségvetésben egy millió koronát eléri. Magában értetik, hogy az alapítványi tőkének egészben vagy részben való kifizetése, amelynek jogát az állam magának fenttartja, mely azonban határidőhöz kötve nincs, a kamatösszegnek, vagy ez összeg megfelelő hányadának költségvetésbe állítását és fizetését megszünteti. Mindaddig, míg az izraelita vallás önkormányzati szervezete törvényesen létesül, a tőke ki nem fizethető, a kamatösszeget pedig, a létező ideiglenes szervezetek meghallgatásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter osztja meg a szervezetek közt, a czélok megjelölésével ós e törvény 6. §-ának megfelelő számadási kötelezettséggel. 8. §. Az 1848. évi XX. t.-cz. 2. §-ában minden törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve megállapított tökéletes egyenlőségnél és viszonosságnál fogva egyik vallásfelekezet hívei egy más vallásfelekezet előnyére vagy czéljaira semmi czím alatt meg nem adóztathatók. Ezen jogelv teljes keresztülvitele 1921. évi január hó l-ig befejezendő. A mennyiben ezáltal egyes vallásfelekezetek közszükségleteinek ellátásánál hiányok állanának elő, a hivatalosan megállapítandó hiányokért az állam az érintett egyház javára az évi állami költségvetésbe beállított átalányösszeggel nyújt kárpótlást. Különböző vallásfelekezetűek által lakott községekben, melyek egyházi szolgáltatásukat megváltották, az e §-ban kifejezett elv vagy akkép érvényesítendő, hogy a váltság czímén adott községi járulékra is alkalmaztatik az 1868. évi LIII. t.-cz. 24. §-ának a községek által nyújtott egyházi segélyekre vonatkozó rendelkezése, vagy ahol ez nem lehetséges, akkép, hogy a más vallásúak községi szolgáltatásaik olyan hányada alól felmentetnek, milyen a megváltott egyházi szolgáltatásnak megfelel. 9. §. Jelen törvény kihirdetése után azonnal életbe lép; végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi, pénzügy- és belügyminiszter bízatnak meg. KRÓNIKA. Ferenczy és Zoványi. Ez a két jócsengésű és emlékeket ébresztő (!) név a debreczeni díszdoktor-avatás alkalmából kerül együvé. Az avatáson ugyanis dr. Ferenczy Gyula prodékán, üdvözölvén a jelölteket, Zoványihoz a következőképen szólott: „Főtiszteletű Zoványi Jenő tudós tanárunk és kartársunk, igazsághoz ragaszkodó rendületlen meggyőződésed mellett a protestáns egyházak zivataros múltjának tisztázása körül szereztél nagy érdemeket, sok kedves legendát eloszlattál, sok igazságot megállapítottál; az nem baj, ha ellenünkre is. Az igazság mindenek felett való: így hirdették azt a reformátorok, így hirdetjük azt mi is veled és veletek, a kiket ma megtisztelni kívánunk és megkoszorúzunk." Eddig Ferenczy himnusza az „igazság" bajnokához. És ez a beszéd csak fokozza bennünk a keserűséget, a melyet Zoványi czinikus támadása felett amúgy is érzünk. Hogyan, hát Ferenczy nem volt ott az avatás előtt tartott reformácziói ünnepélyen ? Nem hallotta, hogy igazságok gyanánt mit hirdetett ott Zoványi? És nem volt szava ezekhez a destruktív tételekhez ? Vagy ő is elfogadja azokat az igazságokat, „haellenünkre is"? Mi őszintén gratulálunk Ferenczy zsinati nagy felszólalásához és a protestáns szövetségben tartott beszédéhez, de a kálvinizmus ez elszánt ellenségének dicsőítését nem értjük. Hát Zoványi képviseli az igazságot? Akkor mi jogon áll fenn az a fakultás, a melynek Ferenczy is tanára? És gondoljuk csak tovább Ferenczy mondatát. A tételek ezek: Zoványi képviseli az igazságot. (Úgy látszik Kalvinra és az Új testamentumra nézve is. Mert hiszen Ferenczy, bár alkalma lett volna rá, nem tiltakozott ellene !) Mi tehát nem az igazságot képviseljük. Ez azonban Ferenczy szerint nem baj. Azért doktorrá avatják azt, a ki hazugnak bélyegzi legfőbb tanításainkat, az ünnepelt pedig elfogadja a doktori grádust azoktól, a kik szerinte hamis fundamentumra építették. Hát nem szégyenteljes operette-jelenet ez ? Hát nem Potemkinkálvinizmus az ilyen, a mely tűri tanainak gyalázását, sőt a tudományos érvekkel bizonyítani sem tudót épen a tudomány nevében koszorúzza meg? Valóban örülnünk kell, hogy e nekünk annyira szomorú jelenetnél a király nem volt jelen. A MI ÜGYÜNK. A midőn lapunk mult évi utolsó, kiettős számát nyomdába adtuk, még rfern kaptunk értesítést arról, hogy lapunk nyomatási költségei az eredeti alapárhoz képest újévtől kezdve 400%-kal emelkednek. Ezért bocsátottuk ki Szövetségünk elnökségének jóváhagyásával mult hó 27-én azt a külön értesítést, hogy kénytelenek vagyunk a viszonyok javultáig az előfizetési árakat 6 K-val felemelni, úgy, hogy azok, a kik az utalványok szelvényein is megjelölt jogczímen 12 K-t fizettek, azok részére az évi előfizetési díj 18, és a 18 K-sok részére 24 K lesz. Hisszük, hogy ez a súlyos viszonyok szülte ideiglenes áremelés nem kedvetleníti el előfizetőinket és ügyünk barátait. Mint jeleztük, az eddig beküldött előfizetési pénzeket a fenti kulcs szerint könyveljük. Dr. Ravasz László előadása. Mint már jeleztük, dr. Ravasz László, a kolozsvári theol. fakultás tanára, f. hó 29-, 30- és 31-én d. u 6 órakor három előadást tart a régi országház (Főherczeg Sándor-u.) termében ily czímen: Kicsoda az ember? Az egyes előadások czíinei: 1. A tegnapi ember. 2. A mai ember. 3. A holnapi ember. Az előadásokat rendező bizottság élén dr. Szilassy Aladár áll. Úgy hisszük, hogy sokan fogják meghallgatni az előadásokat. Szövetségünk konferencziája is a fentjelzett napokon lesz a Ráday-könyvtár termében. Januárvégi harmadik téli konferencziqnkra egymásután jelentkeznek elmúlt konferencziáink résztvevői, mellettük újak is. Őszinte sajnálattal kell a résztvevők-