Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-17 / 7. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Rád^y-utcza 28, a hová a kéziratok, elófizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjíiy Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 24 kor., félévre: 12 kor., negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az áttérők előkészítése. Muraközy Gyula. — II. ezikk : A reformáczió nemzetközi emlékműve Genfben. Fiilep Lajos. — Krónika. Krisitusgyalázás. — A Zoványi-ügy és az evangélikus lapok. — A mi ügyünk: Harmadik téli konferencziánk. 11. K. /. — irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyaszrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. AZ ATTEROK ELOKÉSZÍTÉSÉ. Van egyházi életünknek néhány kérdése, mely épen oly fontos, mint a mennyire állandóan aktuális, s a melyeket mégis úgy kezelünk, mint megannyi Hamupipőkéket. A nagy, ünnepi alkalmakra, zsinatra vagy egyházkerületre nem hozzuk el őket. Mint nagy, nehéz egyházi problémák árva testvérei, otthon maradnak a lelkészi hivatalok homályos árnyékában s csak akkor vesszük észre, hogy voltaképen ezek is döntő fontosságú, uralkodásra, irányításra termett, feladatok, mikor más egyház értük jön, kiragadja őket a hétköznapi lelkészi munkák tömkelegéből és beállítjá szervezett tevékenységének megfelelő helyére. Ilyen az áttérések kérdése is. A római katholikus egyház ügyesen megérezte, hogy az át- és kitérések nem csupán kölcsönös átszívódások különböző világok határán, mint a hogy a tenger is elmos valamit a partból és a part is felszí valamit a tengerből; kétségkívül azok is. De érezte, hogy az áttérés kérdésében nagy fontosság, az áttérés tényében nagy alkalom és az áttérés alanyában nagy és sok lehetőség van, mely mind megoldásra és kifejtésre vár. Erezte, hogy az át- és kitérések skálája valóságos hőmérője az egyház belső életének, az igazi diagnózishoz feltétlenül szükséges, mert belső, észrevétlenül növekvő bajok, sorvadások, közöny és sok más betegség itt jelentkezik számokban kifejezhető pontossággal. Ezenkívül van egy lélektani magyarázata is az áttérések fontosságának. Mi, a kik beleszülettünk pl. a kálvinizmusba és többé-kevésbbé annak a lelkét éreztük gyermekkorunktól fogva, ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy a vallásunk nagy értékei megszokottakká, közönyösökké lesznek előttünk, ép úgy nem tudjuk aztán kellőkép értékelni ezt a tiszta, nagy távlatú légkört, mint az alpesi falu lakója a hegyek nagyszerű lehelletét, mert állandóan benne lakik. Az áttérő ellenben, a ki úgy jön föl hozzánk más lelkivilágból, a legalkalmasabb arra, hogy a reformáczió megindulásának nagy lendületét átvegye s értékeinek lelkes őrzőjévé és továbbadójává legyen. Innen van. hogy a kik kellő előkészítés után, belső meggyőződéssel jönnek át, azok "nagyon munkás és nagyon lelkes tagjaivá lesznek az egyháznak. Mindezt jól tudja a római katholicziznifis, valóságos kis áttérő iskolája van Budapesten és legutóbb megjelent ügyesen szerkesztett tankönyve, az „áttérők katekizmusa" is. Ezzel szemben azonban a mi egyházunk semmi pozitív intézkedést nem tud felmutatni. A kitérőket egy úri gesztussal intézzük el: „hadd hulljon a férgese" ; az áttérők fog-adására, előkészítésére sem igen pazarolunk többet annál a gesztusnál, mellyel a keresztelőkelyhet felemeljük. Némi. gyanakodással kísérjük azt,: a kinek (mint a reformáczió híveit csúfolták egykoron)„haja idősebb, mint a vallása" s még gyanúsabb nekünk az,ilyen áttérő hangsúlyozott „kálvinista öntudata". Ez a gyanakodó érzés azonban természetes következménye annak a hiánynak, a mit az áttérőkre nézvea hivatalos egyház intézkedéseiben találunk. Úgy látszik.. épen a mult egyházkerületi gyűlések tanácskozásának; eredményeképen állapítható meg, hogy az egyháznak nincs joga senkit is kizárni tagjai közül; következéskép nincs joga senkinek a belépését meggátolni sení, Az egyház szabad és nyílt kapujú bérházhoz hasonlít, a hová mindenki beköltözhetik, a ki kevesebb házbért, jobb lakást, vagy jobb nevű társaságot kíván magának, A kit; felveszünk, az nem érzi, hogy kiváltságnak lett részesévé,, a ki elhagy bennünket, az nem érzi, hogy a királyi papság nemesi oklevelét tépte össze, mert egyházfegyelmünk sajnosan laza és mert királyi papság vagyunk ugyan, de egy csöpp keresztvízzel néhány perez alatt mindenkinek joga van a felszentelésre. Van egy tiszteletreméltó felfogás, mely elismeri ugyan, hogy a legtöbb áttérőből nem lett más, mint egyegy adóalany, de szerinte az utódaiban fog egyháztagokat nyerni az egyház. Sajnos azonban, az ilyen áttérőnek jövendő, lehető, kis adóalanyai lesznek azok — a mint Adakozzunk a református sajtóalapra!