Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 1"SÖ szám. Budapest, 1918. január 6. PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Murákőzy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 24 kor., félévre: 12 kor., negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Évfordulón, p. — II. czikk: Quousque tandem ,. . Dr. Sebestyén Jenő.—III. czikk : Egyházpolitikai törvényjavaslatok. — Krónika. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. EVFORDULON. Emlékezetes esztendőtől vettünk búcsút az évforduló alkalmával. Végigvonulnak előttünk nagy eseményei. A legelső, a mire mély hálával kell gondolnunk, hogy egész folyama alatt ellenség nem tapodhatta hazánk szent földjét. Az 1916-ik év végén érte az orvul reánk törő legádázabb ellenségünket a hatalmas, bénító csapás, a melyből azóta sem tudott felocsúdni. A másik áruló az elmúlt év végén vette el méltó büntetését. És nem hálával kell-e gondolnunk különösen arra, hogy megnyugvás, béke és igazi fehér karácsony köszöntött a sok drága vérrel áztatott leghosszabb fronton küzdő katonáinkhoz. De nem feledjük, hogy az elmúlt év a 400 év előtti nagy megújulás emlékesztendeje volt. Bár most is fájdalommal gondolunk arra, hogy ünneplésünk, emlékezésünk sokféle oknál fogva hézagos volt, de úgy liiszsziik, hogy a mult nagy emlékeinek felidézése, a jelen helyzet mérlegelése maradandó áldások forrásául szolgált a jövőre nézve. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nagy emlékezések esztendejében ült össze zsinatunk. Ünnepléssel, előkészülettel telt el a rövid idő, míg együtt volt, de hisszük, hogy a nagy alkalomhoz lesz méltó a föl)-tatás. Az évforduló alkalmával önkéntelenül is feltűnik előttünk egy nagyjelentőségű dátum, a mult hó 21-ike; az a nap, a melyen három olyan törvényjavaslat látott napvilágot, a melyekhez hasonló fontosságú az egyházpolitikai törvényjavasiátok óta még egy sem jelent meg a ház asztalán. Mindegyikről részletesen, behatóan megemlékezünk és most így összefoglalóan csak annyit, hogy mindahárom mélyen belevág a mi egyházpolitikánkba, a melynek kardinális tétele az, hogy bármilyen alakulatot nyerjenek is az állami élet szervei, bármilyen elemek kerüljenek is vezetőhelyre és bármilyen fordulat álljon is elő a kath. egyház életében, nekünk elsősorban belső erősödésre és az Isten által felajánlott bőséges életerők igazi felhasználására van szükségünk. Mi most sokat elmélkedünk, vitázunk a felett, hogy milyennek kellene lennie az igazi kath. autonómiának. Ez természetes; de úgy vélem, nem ártana, ha többet gondolnánk arra, hogy nekünk is lehetne még több áldásos gyümölcsöt termő autonómiánk, ha a jogi keretek több lelki energiától lennének teljesek és ha az önkormányzati jog a vele járó Míelességek mélységes átérzésében és energikus teljesítésében nyerne élettel teljes kifejezést. Aztán népjogok kiterjesztése?! A mi egyházunknak ezen a téren nem kell senkihez, semmiféle irányzatban iskolába járnia. Nálunk a legszegényebb emberek és a nők tízezrei is már régóta bírnak közvetlen választási joggal. Minden dicsekedés nélkül mondhatjuk, hogy ezen a téren a reformáczió által alkotott egyházak voltak á tanítómesterek. A mi magyar református egyházunk is igazi demokratikus népegyház. Minden jog onnan alulról ered és egész alkotmányunk onnan épül ki felfelé. Milyen nagyszerű elvek; milyen dicső az, hogy itt nem kell játszani a jelszavakkal, nem kell „kertelni", a mikor autonómiáról és az igazi demokráezia megvalósításáról van szó. Az tehát a jövő nagy egyházpolitikája, hogy evangéliumi élet hordozói, közvetítői legyenek egyházunk összes szervei és meggyarapodott anyagi erői. Mert most, az évforduló alkalmával, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egyházunkra és ebben minden tényezőre nagyszerű misszió vár a jövőben. Vár a sajtóra, a mi sajtónkra is; örömmel és hálával mutatunk rá ez alkalommal is a Szövetségünk által indított akczió eddigi rövid idő alatt elért nagyszerű eredményére. Rövid időn belül lesz itt is nyomdánk ; hisszük, lesz egy hatalmas nagy sajtóegyesületünk, lesz magyar bibliánk, napilapunk ; szóval lesz modern teljes felszereltsé-Adakozzunk a református sajtóalapra!