Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 1"SÖ szám. Budapest, 1918. január 6. PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Murákőzy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 24 kor., félévre: 12 kor., negyedévre: 6 kor. Kálvin-Szövetségi tagoknak egész évre 18 korona. Egyes szám ára 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Évfordulón, p. — II. czikk: Quousque tandem ,. . Dr. Sebestyén Jenő.—III. czikk : Egyházpolitikai törvényjavaslatok. — Krónika. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. EVFORDULON. Emlékezetes esztendőtől vettünk búcsút az évfor­duló alkalmával. Végigvonulnak előttünk nagy eseményei. A legelső, a mire mély hálával kell gondolnunk, hogy egész folyama alatt ellenség nem tapodhatta hazánk szent földjét. Az 1916-ik év végén érte az orvul reánk törő legádázabb ellenségünket a hatalmas, bénító csapás, a melyből azóta sem tudott felocsúdni. A másik áruló az elmúlt év végén vette el méltó büntetését. És nem há­lával kell-e gondolnunk különösen arra, hogy megnyug­vás, béke és igazi fehér karácsony köszöntött a sok drága vérrel áztatott leghosszabb fronton küzdő kato­náinkhoz. De nem feledjük, hogy az elmúlt év a 400 év előtti nagy megújulás emlékesztendeje volt. Bár most is fájdalommal gondolunk arra, hogy ünneplésünk, emléke­zésünk sokféle oknál fogva hézagos volt, de úgy liisz­sziik, hogy a mult nagy emlékeinek felidézése, a jelen helyzet mérlegelése maradandó áldások forrásául szolgált a jövőre nézve. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nagy emlékezések esztendejében ült össze zsinatunk. Ünnep­léssel, előkészülettel telt el a rövid idő, míg együtt volt, de hisszük, hogy a nagy alkalomhoz lesz méltó a föl)-tatás. Az évforduló alkalmával önkéntelenül is feltűnik előttünk egy nagyjelentőségű dátum, a mult hó 21-ike; az a nap, a melyen három olyan törvényjavaslat látott napvilágot, a melyekhez hasonló fontosságú az egyházpoli­tikai törvényjavasiátok óta még egy sem jelent meg a ház asztalán. Mindegyikről részletesen, behatóan meg­emlékezünk és most így összefoglalóan csak annyit, hogy mindahárom mélyen belevág a mi egyházpolitikánkba, a melynek kardinális tétele az, hogy bármilyen alakulatot nyerjenek is az állami élet szervei, bármilyen elemek kerüljenek is vezetőhelyre és bármilyen fordulat álljon is elő a kath. egyház életében, nekünk elsősorban belső erősödésre és az Isten által felajánlott bőséges életerők igazi felhasználására van szükségünk. Mi most sokat elmélkedünk, vitázunk a felett, hogy milyennek kellene lennie az igazi kath. autonómiának. Ez természetes; de úgy vélem, nem ártana, ha többet gondolnánk arra, hogy nekünk is lehetne még több áldá­sos gyümölcsöt termő autonómiánk, ha a jogi keretek több lelki energiától lennének teljesek és ha az önkor­mányzati jog a vele járó Míelességek mélységes átérzé­sében és energikus teljesítésében nyerne élettel teljes kifejezést. Aztán népjogok kiterjesztése?! A mi egyházunknak ezen a téren nem kell senkihez, semmiféle irányzatban iskolába járnia. Nálunk a legszegényebb emberek és a nők tízezrei is már régóta bírnak közvetlen választási joggal. Minden dicsekedés nélkül mondhatjuk, hogy ezen a téren a reformáczió által alkotott egyházak voltak á tanítómesterek. A mi magyar református egyházunk is igazi demokratikus népegyház. Minden jog onnan alul­ról ered és egész alkotmányunk onnan épül ki felfelé. Milyen nagyszerű elvek; milyen dicső az, hogy itt nem kell játszani a jelszavakkal, nem kell „kertelni", a mikor autonómiáról és az igazi demokráezia megvaló­sításáról van szó. Az tehát a jövő nagy egyházpolitikája, hogy evan­géliumi élet hordozói, közvetítői legyenek egyházunk összes szervei és meggyarapodott anyagi erői. Mert most, az évforduló alkalmával, arról sem szabad megfeledkez­nünk, hogy egyházunkra és ebben minden tényezőre nagyszerű misszió vár a jövőben. Vár a sajtóra, a mi sajtónkra is; örömmel és hálával mutatunk rá ez alka­lommal is a Szövetségünk által indított akczió eddigi rövid idő alatt elért nagyszerű eredményére. Rövid időn belül lesz itt is nyomdánk ; hisszük, lesz egy hatalmas nagy sajtóegyesületünk, lesz magyar bib­liánk, napilapunk ; szóval lesz modern teljes felszereltsé-Adakozzunk a református sajtóalapra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom