Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-22 / 50-52. szám

Testvéri szózat. Magyarország politikai átalakulásának küszöbén hangozzék szavam mindenüvé-, hol református magyarok lapnak. Adjon ez irányítást, mozgékony erőt a megérett eszmék, az új Magyarország kiépítéséhez vezetés nélkül maradt testvéreinknek. Sajnos, ma így vagyunk. Nem tudjuk, kire hallgassunk, kire támaszkodjunk a fegyveres háborút követő zivatarban, midőn világot uraló eszmék, felfogások pusztultak el pillanatok közben. A múlt nagyságai elfelejtődtek napok alatt. A korral haladnunk kelf. Tétlenül mi sem maradhatunk. Eddig csendben voltunk, hallgattunk, mert fajunk hibái, bűnei első sorban a mienk voltak, színmagyaroké. Az élettelenségig közönbösökké, petyhüdt vérűekké lettünk. Csendünket a halál jelének tarthatják; törjük meg ezt. Sürgősen elő a / munkára. Maradjon most egy kis időre egyhá^életi megújításunk háttérben, hisz ez aztán magától sorra jön. Most magyarságunk, hazánk megmentése az első. Ehhez adjunk segédkezet, sőt mindenünket: erőnket. Az új Magyarország elismerését csak az életképesen kialakult politikai megnyilatkozás után fogadja el a győztes nyugat. Ennek hatása alatt a szélsőségi irányzatok máris letompultak. Még így is rengeteg a küzdőtéren az egybeforrni nem tudó eszme, felfogás. A mi higgadt kritikánkra, józan felfogásunkra sürgősen szükség van. Eddig a csendes, szerény hangú munka emberei voltunk. Most életképességünket, tehetségeinket eleven erőben, hangosan kell s

a nyílt térre vinni. Forrongó időben csak a lüktető, lázas munka egészéges, miként izgatott állapotban csak az erőteljesebbé váló érverés mutat életet. Az új Magyarország megtartásáért, kiépítéséért folyó munkához adjuk oda egész erőnket, melyért mi nem a hiúságunknak tetszelgő, régi világi simogató elismerést várjuk, de egyházunk részére jutalmat: jogolut követelünk. Dobjuk mától kezdve félre passzivitásunkat, tétlenségünket, aminek sokan a ..protestáns liberalizmus" szép nevét adták. Ezzel Simogattak bennünket, ezzel tettek bennünket beteggé, minden iránt közömbössé, maradi holt egyházzá. Lépjen helyére a református aktivizmus jelszava. így még megmenthetjük magyarságunkat, egyházunkat, Vakokká, süketekké lettünk közönyünkben. Nem figyeltünk közben elnémult harangjaink megnövekedett számára, pedig akadt jó magyar katholikus író, ki erre idejében figyelmeztetett. Nagyon tévedtünk, sok a bűnünk. Felfelé kerestünk érvényesülést, onnét vettünk vezetőket. Ezek közül többen nem élünkre álltak, de minket állítottak hátuk mögé személyes érdekeik, egyéni hatalmuk támogatására. Megszűntünk egyelőre népegyház lenni. De csak egyelőre, mert nem haltunk meg. Felkeltünk ma a betegágyból a kiáll ott betegség minsen undorával. Megtaláltuk s megfogjuk erőnket, amelynek forrása lent vau a magyar népnél; azzal akarunk haladni, Az ipari és.kereskedelmi központokban, hivatalnokvárosokban kevesebben vagyunk; itt magunk önálló érvényesítését nem igen vihetjük keresztül. Itt is meg kell azonban értetnünk az érvényesülésért küzdő pártokkal, hogy ellenünk dolgozni nem engedünk. Csak azt támogatjuk, ki magyar egyházunk jogaiért, javáért, demokratikus fejlődéséért nyílt pártprogrammal dolgozik. Egyéni Ígéretek nem kellenek. Ne felejtsük el, hogy az előre vetett árnyék szerint é városokban fog küzdeni egymással a legnagyobb számú párt, de épp ezért összetartásunkkal döntő faktorok leszünk és elismertethetjük jogainkat, Szavam elsősorban ti hozzátok szól faluk, falusi városok református népe. A ti sorsotok mindig Összeforrott volt egyházatokéval. Szenvedéstek. elnyomatástok, jó napjaitok mindig közös volt. Református falusiak, magyar földmívelők gondolkodjatok. Nemcsak nyers erőtöket, de szellemi képességeiteket is bebizonyította a lezajlott háború, mikor a világhistória szerint a legnagyobb feladatokat pompásan oldottátok meg. Szellemi értékeiteket egyházatok helyes nevelésének köszönhetitek. A református földmíves értelmi értéke közismert, de eddig meg nem becsült. Ezt ismételten kiáltom oda nektek. Eddig a nyakatokra küldtek városi nagy urakat s még a küldők hangoztatták, hogy büszkék lehettek választásotokra. Ezután legyen önállóságtok, legyen akaratotok. A falu. adta az országnak legértékesebb fiait. Mi , fejmunkások is nagy részben onnan jöttünk, Válasszátok meg a magatok értékes embereit s a ti érdekeitekért s magyarságtokért küzdő fejmunkásokat. A falun és falusi városokban e két elemnek kell vaskézzel s kemény vállakkal Összetartani. A legönzetlenebb öszszetartozást is az érdek teszi erőssé. A mi érdekeink: a magyar értelmiségi középosztály (fejmuiikás-osztály) és a magyar földmíves osztályé egy. A magyarságnak mi ketten vagyunk túlzó eszméktől át nem itatott nemzeti gerince. Itthon ez időszerint hiba bevallani a nemzetiséget, de a legtávolibb nyugaton is a nemzeti egységes összetartás üli diadalát. Mi nem tagadhatjuk meg őszinte, á . sovinizmus és elbizakodottság salakjától megtisztult nemzeti érzésünket. E hatalmas nemzetji- erőnek meg kell nyilatkozni politikai hitünk kinyilatkoztatásakor is, mely meg fogja adni az új Magyarország felépítéséhez a vezető többséget. Mi akarjuk ehhez adni a megszervezés legértékesebb elmét, a szellemi értéket, és ehhez várjuk, reméljük tőletek az építéshez való erős fundamentumot, a számbeli fölényt, .a tömegerőt. Együtt összetartva. bennünket senki le nem győzhet. Hirdetem az eszmék életképességét, mely a magyar nép uralmát jelenti. A magyar parlament többségének e két elemből kell kikerülni, melyeket egymáshoz emelt a, háború. Ez a, középosztály erejét legyengítette, a földművelőkét felemelte. E két társadalmi osztály egymás ellen ingerelt harca nem történhetik meg. Sem egyiket, sem másikat nem lehet nélkülözni a, készülő történelemben. Református' aktivizmusunknak ezt az álláspontot