Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-15 / 49. szám

zását követeli. Míg ugyanis az eddigi rendszer admi­nisztrált, bürokratikusán kormányzott és csak másod­vagy harmadsorban ért rá némi figyelmet fordítani a lelki" életre és a szellemiekre, addig mi éppen ellenke­zőleg olyan szervezetet óhajtunk létesíteni az egyház­ban, mely az adott programm szerint legelső sorban és főként e belső értékekkel foglalkozzék, ezeknek legyen állandó munkása, az adminisztrációt pedig a, szüksé­gesekre szorítva, másodrangú feladatnak ismerje. Mindezeket óhajtjuk, de úgy fent, mint alant min­den személyi sérelem nélkül, mindenkit kézfogásra, csat­lakozásra, együttes munkára kérve fel. Ha egymást meg nem értjük, hanem széthúzunk, elseper egyrészt a refor­mációnkkal ellenséges nemzetiségi mozgalom, másrészt az eddigi rendszert minden téren alapjaiban ingató szo­ciális világrend. Isten igéje és országa azonban megma­rad és ellenünkre is megalkotja működésű kereteit. Dr. Tóth Lajos. Budapest. Budapestnek kiváltságos helyzete van az ország­ban. Ezután már — Ausztriától, reméljük, mindörökre elszakadván — a szó igaz értelmében fővárosa lesz ha­zánknak. Budapest a,z egyetlen nyugati értelemben vett nagyvárosunk, már is világváros. Amilyen kiváltságos magának a fővárosnak, a helyzete, olyain a százezer, re­formátus lélekszámmal bíró budapesti református egy­házó is. Az egész ország szeme függ rajta. Egyházi éle­tét minta gyanánt szeretnék tekinteni mindenfelé. Mu­raközy Gyula kecskeméti lelkész lapunkban már rámu­tatott a viszásságokra és hiányokra. A budapesti egy­ház érdemes fŐgcnduoka az anyagiak fogyatékosságával mentette a szomorú stagnálást. Nekünk az a meggyő­ződésünk. hogy legnagyobb református egyházközsé­günk dolgaival nem csak jogunk a sajtó országos nyil­vánossága előtt foglalkozni, hanem, mint a reform sajtó munkásainak, kötelességünk is. Kötelessége ez kü­lönösen azoknak is, akik, évekre visszhangolóan, közvet­len tapasztalatból ismerik a fővárosi reformátusság hit­életét. Ha eddig hallgattunk: oka a több esztendős, vé­res öldöklés volt.. A háború befejeződött. A hallgatás egyetlen oka ezzel megszűnt* Most készül a magyarság és reformátusság jövendője. Bár először az országos re formokat sürgetik, nem húnyhatjuk be szemeinket az előttünk lévő, legközvetlenebb közelből ismert budapesti ügyekben sem. Alábbi' sorainkat teljes tisztelettel, féltő szeretettel ajánljuk a budapesti egyház vezetőségének, presbytériumának és a Református Tanácsnak nagy­becsű figyelmébe. A budapesti nagy egyház gyülekezeti hitélete így. ahogy van, sok és nagy fogyatkozásban szenved. Eb­ben minden elfogulatlan református egyetért, velünk. A minden dicséretre érdemes, agilis, mozgékony egyesüle­tek, Szövetségek derék munkát végeznek Budapesten. Ezt és ennek eredményét azonban a budapesti egyház a maga számlájának eredmény rovatába neon írhatja. Az­zal a pár száz, vagy ezer koronával, aanit számukra évenként kiutal, nem szerzette meg rá a jogot. Mondjuk ki, a távol állókat állandóan a budapesi egyház eleve­nebb hitéletéről, belmissziójárói beszélnek dicséröleg, nem tudják, hogy ezt nem a pesti hivatalos egyház vég^i. Egy százezer hívővel bíró egyház nem is vé­gezhetné ezt az imponáló, egyházépítő, ébresztő, hiterő­sítő munkát, hiszen eltörpülő kevés a lelkészeinek és templomainak száma. Mindenki megállapíthatja, hány lélek jut egy lelkészre, ha elmondjuk: rendes lelkészei­nek száma hét, ú. m. 1. óbudai, 2. kálvimtéri, 3. józsef­városi, 4. budai, 5. VI—VII. kerületi, 6. zuglói, 7. kő­bányai. Temploma, lia a Hold-utcai németet nem szá­mítjuk. csak ha/t van. Egy lelkészre több, mint 14,000 lélek esik. Ott, ahol a fővárosi ember annyi impresszió­nak, lelki, szellemi infkciónak van kitéve. A magyar református egyháznak négy százéves és pedig bevált munka módszere az, hogy a gyülekezeti életet; gyülekezetben akarja megteremteni. A katholiciz­nms a most élőkbe hibás fogalmait csúsztatott be a gyü­lekezetre vonakozólag. Amit a katholicizmus gyüleke­zet alatt ért. nem az. amit a kálvinizmus. A híveknek akármilyen konglomerátuma még nem gyülekezet. Gyü­lekezet el sem képzelhető öntudatos, eleven, táplálkozó és gyarapodni a gajá vitalitásánál fiogva népes hit és szeretet közönség nélkül. Egyházközség és gyülekezet nem egymást fedő fogalmak, pedig vajmi sokszor fel­cserélgetik. Ahol egyházközség van, még nem bizonyos, hogy .gyülekezet is található. Egyházjogi lag, szabály­szerűen any ásíthatnak egyházközségeket,v ahol még az­után szervezhetik és támad Isten lelkének és az einbe reknek buzgó kooperációja nyomán a keresztyén gyü­lekezet. Szükséges volt ezt el mondani Budapesttel kapcso­latban, hogy a budapesti egyházközségnek alapvető, ősi bajára, fogyatkozására számítsunk. Eredendő baja, hogy nem volt és nincs ma sem Budapesten református keresztyén gyülekezet. Megengedjük, hogy eleinte, míg kicsiny volt a lélekszám: volt gyülekezet. Azonban, ez alig alakult ki, alig kezdte élni és propagálni a maga. legsajátosabb református keresztyén életét: jött az özön­víz. Elárasztották az ország minden részéiből a fővárosba tízezrével özönlők. Nem bírta felvenni, megemészteni, azaz testére, életébe organikusan beleépíteni ezt a ren­geteg, sok, ahány helyről jött: annyiféle reformátust a kezdetnek mindenféle nehézségével küzdő, kicsiny, múlt­tal nem is bíró. tehát tradíciót sem gyökeresítedt gyüle­kezet. Orgánumokat sem tudott beállítani túl rohamosan szaporodó népességével lépést "tartva. A legutóbbi évekig két, Óbudával együtt három rendes lelkipásztora volt csupán. így aztán elveszett a sok-sok ezer fővárosba ke­rült kálvinista magyar anyaszentegyházunkra nézve, mert ha egyiket-másikat akarata ellenére adófizetésre megcsípték is, ezzel még nlem építették bele a gyüleke­zetbe. sőt inkább sokszor még jobban elriasztották. Urna-

Next

/
Oldalképek
Tartalom