Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-24 / 47. szám

kapjanak. Ha valaki adományi akar adni valamilyen egyházi szolgálat alkalmából, adja az egyház pénztárába. Adjuk alkal raas módon tudtára -híveinknek, hogy a lealázó és a hívekben visszatetszést "keltő stóla rendszert eltöröltük. Szekularizáljuk a felekezeti jótékony egyletek vagyonát ? Az egyik budapesti izr. jótékony nőegylet gyűlésén •határózták el azt, hogy a szegényeket valláskülönbség nélkül segélyezik és az egylet vagyonát a népjóléti minisztérium rendelkezésére boesátják. ha^Kunfí 'miniszter hasonló eljárásra megkéri és rábirja a többi felekezeti jótékony egrieteket. Mi a mi álláspontunk ebben a kérdésben? Azt hiszem, a következő lehet: Az igazi népköztársaságnak arra kell törekednie, hogy minden polgára munkája után éljen meg és nyugdíjat kapjon. Bibliai elv az: aki nem dolgozik, az ne is egyék. Eltartásra csak a gyermek, a, beteg és agg számíthat. Koldusnak' nincs helye egy igazi szociális államban. Előttünk Kálvin G-enéyie a minta ebben a kérdésben. Tudjuk, hogy ez máról-holnapra nem valósulhat még, addigs

azonban -— ne vegye senki rossz néven — jftbban bízunk a mi tiszta evang. keresztyén alapon álló egyesületeinkben, diakonisszáink megvesztegethetetlenségében és részrehajlatlnnságában. mint bárki másban ési

egyházunk'szegényeit őskeresztyén és kálvinista mintára magunk akarjuk elWtni. már amennyiben módunkban van. Szabad legyen felhoznunk azt, hogy a külföldi humánus városi, felekezetnélküli szegénygondozás a kálvinista gyakorlatot veszi mintául. A jótékonyság feleslegessé tétele a mi célunk is, amíg azonban ez megvalósulhat, erősen bízunk magunkban, mert erősen hiszünk az örökkévaló Istenben. Szokatlan hangok. Az ,.Egyházi Közlöny"-ben. a katholikus papok lapjában, merész hangú levelek jelennek meg a „Miért csatlakoztam én a Papi Tanácshoz?" c. rovatban. T)r. Vass József, a Szent Imre Kollégium "igazgatója, így ír: Hemzsegtek körülöttünk a stréberek, a mitráyal, pásztorbottal, stallummal. karriérrel született ál-aszkéták. a mohó non síim dignus-emberek, az összeköttetésspekulánsok. a politikai prostituáltak, a finoman fisztulázó véleménytelenek, — ez az egész kapaszkodó népség, amely, hatalomhoz jutván, tömjént követelt tőlünk. Meg kellett adnunk, hogy legalább valamit engedjenek dolgozni saját munkaterületeinken. Tudoiá. hogy keserű ez a beszéd. Lenézett, meghajszolt prófétáknak a romok között. melyeket megjósoltunk, ez a nyilt keserűség egyetlen keserves elégtételünk. Csatlakoztam hozzá, mert a magyar kath olic izmus kizárólag az alsópapság révén gyökerez a népben, következőleg a magyar egyház életét a vagyon-milliókrcfi a lélek-milliókra egyedül az alsópapság tudja átvinni. * . Siposs Ágoston: Minrlig jobban szerettem a szabadságot a kancsukánál és az emelt fővel való járást a szolgai meghunyászkodásnak Majdnem három évtizedes papi működésem alatt azt tapasztaltam, hogy Krisztus tanításából egyetlen élő betű sincs meg társadalmi berendezkedésünkben és még abból a szervezetből is hiányzik az igazságosság és szeretet, amely ezen erények hirdetésével hivatásszerűen foglalkozik.'Beléptem a Papi Tanácsba azért, mert a mindennapi élet arról győzött meg, hogy a papi státus a nép szemében irigység és gyűlölet tárgya lett az egyesek kezén levő nagy vagyon miatt és megvet minket az ári osztály a coelibatus miatt. „Áestimati sumiis, sicnti stereora." Ezerszer hallottam a következő megjegyzést úri emberek és öntudatos munkások szájából. ,,Önök nem úgv élnek, mint mi, önöknek nincs családjuk. Nem szeretik fajukat, nem szeretik az embert, csak önmagukat és a pénzt, emiatt élnek nőtlenségben." A világért el nem hitetheti velük senki, hogy vannak tisztaéletű papok is és hogy a coelibatus magasabb érdekeket szolgál. Beléptem a Papi Tanácsba, mert egész életemben azt láttam, hogy minden tehetségük mellett éppen a kötelességtudó és dolgukat lelkiismeretesen végző papok nem érvényesülhetnek; és mert azok egy része, kik ma ítélkeznek elevenek és holtak fölött, fölfelé való kapaszkodásukban olyan utakat és módokat használtak, amelyek nem papokhoz. de kényesebb ízlésű civil emberhez sem méltók. (Erről köteteket írhatnék és írok is, de egyelőre véka alatt tartom.) Mindezeken a dolgokon az evangélium szellemében változtatni szeretnék, azért léptem be a Papi Tanácsba. Krisztusért és a lelkekért szívesen dolgozom, ha kell, éhezem és rongyoskodom, de szent Pál tanácsára hallgatva, nem akarok lenni emberek rabszolgája. EGYHÁZ. Mint lapunk 45-ik számában jeleztük, a nagy időkre való tekintettel lapunkat most hetenként adjuk. A még mindig hallatlanul magas nyomdai árak miatt ez természetesen erőnket szinte felülmúló áldozatba kerül. Kérjük az előfizetési pénzeknek (a különbözeti dijainak is) mielőbbi beküldését! A prot. püspökök állami dotációja ügyében, a leghitelesebb helyről nyert információk alapján; a követkc-, zőket közölhetjük: A dotáció ügyének első kezdetei még 1.913. tavaszára nyúlnak vissza, amikor a ref. ós az ág. liitv. evang. püspökök, közösen tartott értekezletükből lépéseket tettek Jankovich Béla, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszternél a prot. püspöki javadalmaknak a 48. XX. te. végrehajtásával kapcsolatos rendezése iránt, ígéretet is nyertek erre nézve. Zichy János gróf, első kultuszminisztersége ideje alatt tervbe is vette az ügy megoldását, de' a változott viszonyok következtében a megoldás abban maradt. A, ref. püspökök, hivatkozva már a megtörtént előzményekre és a háború alatt reájuk •nehezedett jótékonysági kötelezettségükre, f. évi május 23-án küldöttségileg kérték fel a kultuszminisztert a ja-