Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-24 / 46. szám

nek rövid időn belül, szinte egyszerre való megoldását ki­mondhatatlanul komplikálják a liánom véres, könnyes, nehéz öröksége, az államforma radikális megváltoztatása, beláthatatlanul nagy és. fontos gazdasági, szociális .világ­nézletei- osztályuralmi, esetleg véres osztályharc, a nem­zet birtokállományának megcsonkítása, kezünknek, lá­bunknak amputálása, a magyar református egyház egy­ségének erőszakos megszüntetése, esetleg több darabba való szétszakítása, vagyona tekintélyes részének elvétele, dédelgetett, féltve ápolt iskoláinak nemcsak elvétele, ha­nem ezek jórészének, mint ellenségnek szembefordulása, hiveink, papjaink idegen uralom alá kerülése ... és még a jó Isten tudná elsorolni . . . Szegény magyar kálvinista egyház, mondd, az Ur Isten szent nevére kérlek, hogyan akarod te mindezt a rengeteg, Szinte erődet felülmúló nagy problémát mind megoldani napilap nélkül? Mondd! Hisz láthatod, egy­házi közvéleményed, az nincs. Az egyetemes papság, üresen kongó frázis. Az egyház egyetemének legvitáli­sabb kérdéseire néped már régen ezt mondja: ez a papok dolga. Világi uraid között mennyi a hitetlen, intelli­genciád ha nem nyílt, ellenséged, hát közönyös. Előkelő uraid, mihelyt nem ieszel politikai karriereknek lépcső­foka: elhagynak. Kikre számitasz? Az államhatalom kezelőinek jóindulatára ne számíts, ha akarnának is, nem törődhetnek veled, ezernyi más gondjuk lesz. Építkezni fog a fundamentumtól kezdve a tetőig az ezeresztendős magyar állam is. Azután gondolj a francia kultúrharcra, a francia állam bánásmódjára. Ha erős közvélemény te­remtésével nem tudod egyházunk ügyeit, jövendőjét min­den jóérzésű református ember közös ügyévé tenni: jaj neked! Hiveid áldozatkészségének minden fillérét, min­den mozdítható vagyoirod, most mind, mind ebbe az egyetlen csatornába kell összegyűjtened: független, bá­tor, erős, modern napi sajtó. Már nem esztendők, csupán hónapok állanak rendel­kezésedre e feladat elvégzésénél. Nézd, mindenki, áki csak élni, megmaradni akar, az ólombetűk hadseregén keresztül beszél a forrongó, átalakuló világhoz. Válaszd ki legjobb, legértékesebb fiaid, mentsd föl őket: minden más munka és kötelesség alól, hogy minden erejűkkel, minden idegükkel, minden idejükkel ennek a legsürgő-. sebb, égető feladatnak dőljenek neki és teremtsék meg a föld alól is azt a szócsövet, amelynek szavára felfigyel az egész izgatott magyar közélet. Magyar kálvinista egyház, reád a magyarságnak soha sem volt ilyen nagy szüksége, mint most. Ha«eddig csak mondogattuk, hogy te vagy a „jövendő egyháza ma, e demokratikus világ­ban elérkezett ez a jövendő, sőt már jelenné is vált, amelynek legbensőbb, legigazabb lényegedből kifolyólag .,ízt, illatot, lelket" adó egyházává neked kell lenned! ' A jövendő évszázadokat ezekben a napokban fogod meg­hódítani, vagy elveszíteni. A leghatalmasabb, a legtöbb fiadhoz, leányodhoz elható eszközödről nem mondhatsz le! Bizonyára nem is akarsz lemondani? Marjay Károly. KRÓNIKA. \ \ Megalakult Budapesten az Országos Ref. Tanács. Hazánk és ref. egyházunk sorsa jóban és rosszban egybeforrt. Október 31-én, a reformáció emlékünnepén a magyar forradalom 400 esztendős béklyót pattantott szét. Az események árja dagadt, magával ragadta a reformá­tus egyház híveinek, lelkészeinek zömét is. A ref. egy­ház hajójának kormányzói, mint utólagos és kisb'é elké­sett nyilatkozatából kitűnt, nem rosszhiszemüleg, pil­lanatnyilag szembefordultak az árral. Véleményük nem volt azonos a reformátusság meggyőződésével. Reformá­tus egyházunk mindenkor felismerte az idők jeleit, ami­nek bizonysága az, hogy már október 27-én tanácsko­zott egy kis lelkésztársa&ág az egyház korszerű megre­formálásáról. Tanácskozásának eredményét pontokba foglalta. A pesti ref. egyház lelkészei november 15-én értekezletet tartottak. A délelőtti tanácskozáson határo­zati javaslatot fogadtak el, melyet a Nemzeti Tanácshoz testületileg vittek el. Határozott állásfoglalás volt ez a demokratikus köztársaság mellett, fogadástétel a forra­dalom nagyszerű vívmányainak megtartására. A dél­utáni értekezleten alakult meg az Országos Református Tanács, amely egységesen szervezni és irányítani akarja azt a mozgalmat, amelynek célja a magyar ref. egyház szervezetének és szellemének kálvinista keresztyén irányban való átalakítása, az új idők követelményeihez való idomítása. Az Országos Református Tanács lelkész­elnöke. Haypál Beanő budai lelkész, a világi elnök he­lye még üres. A magyar ref. egyházban egyházi és vi­lági elem között nincs különbség. Az egyházkormány­zatban paritás elve az uralkodó, éppen azért nem „Papi Tanácsot", hanem Református Tanácsot szerveztünk, melynek kiegészítése folyamatban van. Az egyházi for­radalomnak, vagyis az új reformációnak is lobogó lel­kesedéssel kell a zászlaja alá állanunk. Néhány nap alatt táborunkba kell szállniok mindazoknak a lelkészek­nek, theologiai tanároknak, theológusoknak, tanítóknak, ezek testületeinek, világi híveinknek, férfiaknak és nők­nek egyenkint és gyülekezetenként, valamint belmissziói egyesületeinknek, akik azt akarják, hogy egyházunk, úgy idehaza, mint külföldi testvéreink előtt is megbe­csült és rokonszenves legyen. Hkzánk határainak vég­leges rendezésénél, a békekonferencián, két hatalmas vi­lágszövetség jóindulatától várhatunk sok mindent: az egyik a szociáldemokrata, a másik a kálvinista interna­cionálé. Kapcsolatunk az utóbbival megvolt és meglesz. De bizalmunkat csak a gyökeresen, új reformáción át­ment egyház nyerheti meg. Lapunk mostani szerkesz­tősége is örömmel csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, hi­szen ebben hű marad a lap nagy tradícióihoz. Kossuth Lajos buzdítására indult meg a forradalmat előkészítő nagy időkben, 1842-ben. Immár két forradalmat és két köztársaságot ért meg és eleitől kezdve hordozója volt annak a belső missziói mozgalomnak, amely egyházunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom