Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-17 / 45. szám

dezésénél egyöntetűségre törekedjünk, legyenek fizetési fokozatok, amelyek közül a legmagasabbat is érje el mindenki megfelelő szolgálati év után. Dolgozzék minden lelkész annyit, hogy a 40 éves szolgálati időnek 35-re való leszállításánál senki se érvelhessen a régi állaj)ot fenntartása mellett azzal, hogy a pap nem erőlteti meg jnagát a munkával, bírhatja a semmittevést 40 esztendeig. 'Az intenzív gyülekezeti élet és munka lehetővé tételére imperative mondja ki a zsinat a nagy gyülekezetek paroehiális körökre osztását záros 'határidőn belül. Jó volna ezeket és hasonló kérdéseket alaposan megtárgyalni egyházi lapjainkban. Papi tanács. Nem a reformátusoknál alakult meg. A munkával agyonterhelt, szégyenletesen díjazott r. kath. alsópapság alakította meg. Nem kellett a „Pax" .a nagyméltóságú és főmagasságú püspök, biboros, érsek uraknak, most náluk is jelentkezik a „Revolutio". Bátor, ismerős csengésű szavakat hallottunk: „Eddig minden a Mammon volt s ez akadályozta, hogy sokan nem értettek meg bennünket. Ha ez a Mammon ledől, azt mondjuk: Alleluja! Jöjjön az evangélium egyszerű egyháza." Mi protestánsok responsórikusan felelünk rá: Ámen! —• Szívesen gratulálunk a bátor, evangéliumi szellemű állásfoglaláshoz. Azt hisszük, hogy ez is közelebb fog hozni bennünket egymáshoz az új Magyarország valóban keresztyén szellemű fölépítésének munkájában. A mi ideálunk is az: „Keresztyén Magyarország és nem csillogó feudális, hanem szent Pál egyszerű demokrata egyháza!" Micsoda merész, forradalmi beszéd ez, r. kath. pap szájából! Ez több és más, mint a jozefinizmus, több és más, mint a febroniánizmus, ez protestáns, vagy mondjuk így: ó-keresztyén gondolat! Nem akarnánk rossz szolgálatot tenni rokonszenvünkkel r. kath. paptestvéreinknek és kollégáinknak, Nem is akarunk álmokat kergetni, mint atyáink a 48-iki forradalom alkalmával, amikor Cegléden magyar keresztyén egyházról szőttek színes álmokat, amelyben egyesülnének a hazai magyar prot. és kath. egyházak. Ez üres, hiú álom volna, de azt az időt szeretnők megérni, amikor a régi abszolút ellentétek között mozgó hitvitázás, lélekhaiászat, eretnekítés és kölcsönös befeketités véget ér és eljön az az idő, amikor az Úr Jézus szellemében egymást megértve, egymással nemes versenyre kelve építenénk Istenországát a mi szegény, kicsiny magyar hazánkban. Ebben a reményben őszinte üdvözletünket küldjük a Papi Tanácsnak! Ugyanekkor azonban érdeklődünk, az „ORLE" mit csinál? Az 0. R. L. E.t — most, sajnos, nem jöhet- össze és nem csinálhat semmit. De az 0. R. L. E. elnöke, dr. Baltazár Dezső püspök, aki egyszersmind a zsinat és konvent egyik elnöke is, a forradalom után — enyhén szólva — egyik tapintatlanságot a másik után követte el. Már lapunk mult számának Szerkesztőd üzenetéhen reámutattunk az általa fogalmazott és kiadott „Hivatalos közlmény a nyilvánosság számára" c. közleménynek bántó hangú végére, amely még bizonyára-a debreceni keserű emlékű királyfogadtatás okozta mámorból született. Erre a nagy visszatetszéssel fogadott írásra ráduplázott az a siralmas „Körlefvél", amely ugyanabból az érzületből eredt. E szerencsétlen írás alatt, amelyet úgy a Lelkészegyesület, mint a Debreceni Prot, Lap is minden megjegyzés nélkül közöl, ott látjuk az összes püspökök és főgondnokok neveit. Nem tudjuk, hogy azok, akiknek nevei ott figuráinak, mennyiben felelősek ezért az írásért, amely legalább is idejét mult (nov. 2-án kelt és még később lett szétküldve!) áradozásokban visz tömjént a magyart „megértő király" felé (összesen 10 napot sem töltött nálunk), de annyit ki kell jelentenünk, hogy ekkora ügyetlenség és a mi magyar kálvinista egyházunknak ilyen komproniittálásá, igazán vérlázító! Országszerte tiltakozni kell ez ellen ós követelni ennek a csökönyös rövidlátásból fakadt Írásnak és'a belőle eredő' félreértéseknek korrekcióját. Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk említés nélkül ezt: az alkotmány forma megváltozása gyökeres változást jelent egyházunk jogi életére nézve is. Most. erről részletesen még korai dolog lenne bővebben tárgyalni, de egyet mégis megemlítünk. Hisszük, hogy soha többé nem jelennek meg körünkben azok a nevetséges autokratai allűrök, amelyek a zsinat legutóbbi ülésszakában a lelkészi elnök részéről untalan megnyilvánultak; aki az énekesikönyv' ügyét is teljes hozzá nem értéssel a „sic volo sic jubeo" elVe szerint óhajtotta véglegesen elintézni és ebben egyik főgondját az képezte, hogy a-Z általa írt, túlloyalitásból áradozó királyhimnuszt felvegyék. A legközelebbi zsinati ülésen, hisszük, ő maga fogja indítványozni ennek a versnek, valamint annak a törvénycikknek törlését, amely a tábori lelkészségre és a „felügyelő püspökre" vonatkozik. Szóval a Baltazár-féle politika csődöt mondott, az ő érája most már véget ért és neki mindenesetre le kell vonnia ebből a megfelelő és megnyugtató konzekvenciákat. Megszállás. Hazánk területére a fegyverszüneti feltételek értelmében idegen csapatok vonultak be, egész Dél-Magyarország demarkacionális terület; ebbe esnek bele a mi kerületünkből egész Bácsmegye és Baranyának nagy része, szóval 2 egyházmegyénk. Nem tudjuk, hogy menynyiben lehetséges ez, de kérjük ottani barátainkat, értesítsenek gyakran bennünket ottani egyházaink és a maguk helyzetéről. Hiszen mindnyájan mindenben annyira együtt érezünk velük a nehéz napokban! Testvéri szó a református lelkészekhez, tanárokhoz és tanítókhoz címen írt Haypál Benő budapesti lelkész lelkes hangú, tájékoztató felhívást, amelyet 16 lelkész írt alá. Most csak a végét adhatjuk: „Az októberi forradalomban magyar nemzetünk frigyre lépett a szabadsággal. E boldog ölelkezésből aki születni fog, annak keresztelőjén legyünk ott mi is. Aki Születni fog s akinek születnie kell, annak szabad, független magyar köztársaság lesz a neve." -— Mondjuk reá: úgy-legyen! : - / --