Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-20 / 3-4. szám

A szószék előtt volt a ravatal, ennek jobbján foglalt helyet a gyászoló család: két fia, dr. Kenessey Albert t. főorvos, dr. Kenessey Kálmán, az ógyallai csillagvizsgáló-intézet tisztviselője, Sarolta leánya férjével, Szabó Miklós válaszúti lelkésszel; egyetlen kedves testvére, Kenessey Ida, sógornője Kenessey Kálmánné leányával ; unokatestvére: Ostffy Lajos vasmegyei főispán és többen. A ravatal körül foglaltak helyet: a Kolozsváron állomásozó József főherczeg képviseletében megjelent Schey vezérkari alezredes, az elhunyt sógorának, Cottely Gézának veje, a kormány képviseletében a főispán, az erdélyi négy főgondnok: Zeyk Dániel, gróf Bánffy György, Lészay Ferencz, báró Kemény Árpád (Boér E. gyengélkedett), az igazgatótanács tagjai, a fakultás tanárai, az esperesek, lelkészek, a kollégiumok, a testvérkerületek ós ezek főiskoláinak küldöttei; Tiszántúlról dr. Baltazár Dezső püspök, gróf Dégenfeld József főgondnok (konventi elnökök), Kiss Ferencz főjegyző, Lencz Géza dr. egyet, tanár; Tiszáninnenről dr. Buza László és dr. Makkai Sándor tanárok; a mi egyházkerületünkből a kerület, főiskolánk és a Kálvin-Szövetség képviseletében : Petri Elek püspök titkárával, Kiss Ödönnel, dr. Benedek Zsolt konventi tanácsos, B. Pap István; Megyercsy Béla az Ifj. Egyesületek képviseletében. Dunántúlról a rossz utazási viszonyok miatt senki sem jöhetett. Ott voltak még az unitárius egyház és főiskola képviselői Ferencz József püspök vezetésével; a szász ev. országos egyház konzisztóriumának, a r. kath. státus, a helybeli egyházak és felekezetek, az egyetem, az Emke, Eke és más kultúregyesületek és intézmények küldöttei stb. A kolozsvári egyház tagjainak és a résztvevő közönségnek nagy része a díszterem melletti tanácsteremben, a folyosón és a fakultás előtti téren foglalhatott helyet. A gyászszertartás a 90 ik zs. első két versének éneklésével kezdődött; ezután az elhunyt kívánságához képest a mi püspökünk mondott megható imát. Ennek és egy karéneknek elhangzása után dr. Kecskeméthy István tlieol. igazgató, az elhunytnak tanítványa, 10 éven át tanártársa és mindvégig egyik leghívebb, bizalmas barátja lépett a szószékre és mondott mindenkit mélyen megragadó, a megdicsőültnek „sub specie aeternitatis" lefolyt nagyszerű életét és szolgálatát a leghívebben jellemző beszédet az I. János 2. 17. v. alapján. Az Úri imával, apostoli hitvallás elmondásával, áldással és egy karénekkel zárult az egyszerűségében oly felemelő, emlékezetes gyászszertartás, a mely után elindult „ékesen és szép renddel" (a mi nálunk oly ritkaság) a temetési menet. Elől ment a két fungens lelkész, a kolozsvári földészek egyesületei zászlaik alatt; azután következtek a gyászkocsi előtt a kerületi képviselők, az esperesek, a papság négyes sorokban. A gyászkocsi után a gyászoló család, a rokonság, az igazgatótanács és a gyászolók nagy serege haladt. A közel fekvő „házsongárdi" temetőbe kísértük a halottat, a hol korán elhunyt, áldott lelkű felesége, Vágfalvi Ilona és édesanyja vannak eltemetve. A temető bejáratához közel egy sorban van a három nagy elődnek Nagy Péter, Szász Domokos és Bartók György püspököknek sírja. De több hely ott nem volt ós így jó messze fenn a temető dombján tért sírjába a nagy halott a „Nincs már szívem félelmére" éneklése, dr. Kecskeméthy István bibliaolvasása (I. Kor. XV-ből) imádsága (Úri ima) és a végső áldás elmondása után. Néhány fagyos göröngy kíméletes lebocsátása után búcsút vettünk a hegyen ásott sír csendes lakójától. Lejövet, gyönyörű kilátás nyílt a téli napfénytől csillogó fehérleplű városra, a hova 20 évvel ezelőtt tőlünk lángoló lelkesedéssel, Isten háza iránti égő szerelemmel elment . . . Kegyelettel őrizzük emlékét. Az Egyetemes Konvent gyűlése. Egyetemes Konventünk f. hó 18-án tartotta gyűlését az Abonyi-utczai székházban dr. Baltazár Dezső püspök ós gr. Degenfeld József főgondnok elnöklete mellett. A gyűlés öszszehívását az 1848: XX. t.-cz. végrehajtására vonatkozó törvényjavaslat benyújtása tette szükségessé. A zsinat nem lóvén együtt, a konventnek kellett állást foglalnia e javaslattal szemben. A gyűlést az elnöklő püspök imája után gr. Degenfeld elnök nyitotta meg rövid beszéddel, a melynek során megemlékezve dr. Kenessey Béla püspök haláláról, bejelentette, hogy most már dr. Baltazár Dezső, mint ezidőszerint hivatalára nézve legidősebb püspök foglalta el a társelnöki széket. Dr. Baltazár püspök ékes és tetszéssel fogadott beköszöntője után Sass Béla konventi jegyző terjesztette elő a Kenessey Béla emlékét megörökítő, valamint az elhúnyt Mády Lajos és Várady Gyula volt konventi tagokra vonatkozó kegyeletes jegyzőkönyvi pontokat. A tagok számbavételénél kitűnt, hogy a nehéz utazási viszonyok daczára a konventi tagok közül csak kevesen maradtak el. A Kenessey Béla elhunytával megüresült bírósági helyekre Kiss Ferenczet és Sulyok Istvánt választották meg, a bizottságokban pedig helyét Nagy Károly foglalja el. Az elnökség által titkárrá kinevezett Hörömpő Dezső ós segédtitkárul alkalmazott dr. Tóth Dezső tették le azután az esküt. A legnagyobb érdeklődés természetesen a közjogi bizottságnak az 1848 : XX. végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyában hozott előterjesztése felé fordult. Az e tárgyban szerkesztett határozati javaslatot, a melyet az előző napon a püspökök és főgondnokok is behatóan megtárgyaltak, dr. Boér Elek terjesztette elő. Meglepetést keltett különösen az ügy iránt érdeklődő hallgatóság körében Darányi Ignácz főgondnokimknak az a javaslata, hogy a konvent az előadói előterjesztés meghallgatása után alakuljon bizalmas zárt értekezletté, hogy így alkalmuk legyen a konventi tagoknak kérdéseket intézni Baltazár Dezső püspökhöz és gr. Tisza István főgondnokhoz, a miniszternél lefolytatott bizalmas tárgyalásokat illetőleg.. így történt az a szokatlan eset, hogy a fontos ügyre vonatkozó előadói javaslatot tulajdonképen ezen az értekezleten tárgyalták le, szövegét, a melyet a lap