Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-10 / 44. szám

1 ősségit el jesebb időben, amely valaha is zsinatra nehezedett. Az egyszerű .kis növel lácskák és törvényjavaslatooskák gyártásának szürke korszaka megszűnt, Az egyház külső és belső épületének fundamentomairól van és bsz most már szó! Az uralomra kerülő radikaliznwsnak az eddigi jelek szerint a következő programm-pontjai lesznek: 1. az egyház és állam teljes szétválasztása; 2. Az összes államsegélyek megszüntetése; 3. Az iskolák államosítása; 4. A vallásnak magánüggyé való proklamálása s végül vagy esetleg elsősorban a szekularizáció. Ezzel szemben a mai zsinat túlnyomó számban, nem is régen. igazi antikálvinista, alapon ünnepélyesen proklamálta az állam segélyes rendszer fenntartásait s még csak elvben sem volt hajlandó a tiszta, kálvinista-felfogáshoz való hajlandóságát kimondani. A megoldást szerencsére ugyanazoknak a vezéreknek lesz most majd kötelességük megcsinálni, akik az egyházat az államsegélyek egy tál lencsé.ie kedvéért két évtized alatt ebbe a helyzetbe hozták .Nem akarunk rekriminálni. csak rámutatunk arra a, .történeti igazságszolgáltatásra, amelynél a vádlottak ml vagyunk. Mert; ahelyett, hogy egyházunknak az államtól való függetlenségéért és belső erők gyűjtéséért dolgoztunk volna, feladtuk anyagi függetlenségünket. Potemkim-féle egyházi életet teremtettünk s most majd arra szorulunk, hogy vagy könyöradományért kell majd kilincselnünk Vagy óriási krízisek között vissza kell térnünk a saját elhagyott és eltemetett forrásainkhoz, ha, uorván még élnek és számíthatunk reájuk. A kíbontakov zás út iát még sűrű köd és homály fedi. Nincs más menedékünk. csak a Mindenható Tsten „s nincs más erőnk, csak az a, hit. amellyel fí "belé fogódzunk. Az egvház eddig sok tekintetben a tékozló fiú út iát járta • . . De az a titokzatos kézfej, amely "Relsazár király lakomáján ..ír vala", bennünket is figyelmeztet: ..TÜÍene. Mene„ Tekel. Vfarsziv . . .!" Vájjon belátjuk-e végre, hogy csak a, belső megújulás útján lehetséges a visszatérés, az erő, az új élet mindenféle államsegélynél ezerszer többet ér Isten segítsége, mely millió hívő magyar református lélek önzetlen munkálkodásában és áldozatkészségében olya.n hatalmasan mutathatja meg a maga felséges csodáit?! Dr. Sebestyén Jenő. | GRÓF TISZA ISTVÁN | csúztatták, vagy gyáván elhagyták; pedig mint halvány bolygók, fényüket tőle kapták, erejűket tőle szerezték, életüket reá építették. Valójában talán' csak a veszélytől gyermeki öntudatlansággal nem félő nők merték őt megsiratni és gyászolni igazán. Azok a csendesen zokogó vagy fájdalmukban némán vonagló Évák, akik még Dantonnak is szólni mertek imigyen: ..Az elhagyott, oltárnak is lehet i Mártírja, Oh Danton, magasztosabb Kegyelettel megóvni a romot, Mint üdvözölni a felkelt hatalmat; S e hivatás nőt legjobban megillet," (Madách.) Óh Dantonok, ne bántsátok őket,. mert ők Tiszában csak az embert, a férfi-ideált siratják, tudva vagy tudatlan! Az embert.. akit ti talán még nem tudtok a politikustól elválasztani, az embert, akit ti talán még nem tudtok meglátni egy század távlatából, ós amelyet meglát a nő maradandó s örök értékeket kereső lelke intiutiv szomjuságával. Lépjünk hát közelebb az elhagyott ravatalhoz . . . Lebbentsük még egyszer félre a leplet, iamelv a test tudós ismerői szerint is az isten képére teremtett ember ritka nemes méltósággal teli é« tisztán szép formáit takarja. Fedjük fel a leplet, hogy e mulandó és rotha'rlandó test mögött necsak az igazi embert, az igazi lelket, hanem a kálvinista lelket ,is meglássuk. Fedjük fel, hogy próbáljuk megérteni e rendkívüli szellem ^csodálatos varázsát; erényeinek s bűneinek rugóit s keresztyén kálvinista lelkének legbelső erőit. A világ úgy sem ír ezekről. írjunk hát mi; talán sikerül ezzel is elősegíteni a megértést azok lelkében, akik sohasem tudták megérteni azt, hogy miért volt varázsa Tisza Istvánnak, éppen a reformátusságban, azokkal szemben is, akik sem a politikáját nem helyeselték', sem semmiféle fórmában tőle valamit nem 'vártak. Mert ez a varázsa meg volt és ezt még legnagyobb ellenségei is elismerték.*) „Állottam vizének mélységei felett ..." Tisza: oly rendkívüli egyéniség volt, hogy vele szemben valamilyen formában állást kellett foglalni mindenkinek; mert közömbösen mellette nem mehetett' el senki. — Azok, akik benne csak a politikust látták és semmi egyebet, azokkal nem lehet és nem is akarunk itt perbe szállni, anpál is inkább, mert azok kivétel nélkül ellenségei voltak s azok is maradtak. A barátai és tisztelői azok sorából kerültek ki. akik benne csak,, vagy elsősorban az Hét nap hét éjjel mult el azóta, hogy a örökkévaló Isten végzéseibe mindenkor megnyugodni tudó hatalmas erejű lélek leszámolt e földi világgal . . . Kiomló vére engesztelő s csendesítő erővel kötözte meg ^s csillapította le a gyűlölet tomboló s egeket verdeső hullámait és ugyanaz a vér olajjá vált ama lelkek tüze számára, amelyek rejtve vagy nyilvánosan az ő számára égtek. — Azóta elbúcsúztatták mindnyájan azok, akik csak a fórumon ismerték és csak politikusnak látták őt. Elbú*) A magyar lapok s különösen a kevésbbé feszélyezett radikális újságok szellemi színvonaluk szerint különböző formában ugyan, de lovagias tisztelettel hajtották meg lobogóikat a halott, Tisza előtt, A legvelősebb és legméltóságosabb elismerés kétségenkívtil a „Világ"-é volt. amikor így szólt: „Holttesténél a kiengesztel ődés igéjeként elmondhatjuk talán azt, ami — a magunk számára — életében is elmondottunk annyiszor: hogy az új Magyarországnak olyan vezéreket kívánunk, mint amilyen vezére ő volt a régi Magyarországnak." Ez az elismerés is bizonyára az embernek 8 a jellemnek szólt.