Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-22 / 38-39. szám

átvesz, benne van sok áldásos életpályának minden vágya, minden reménységer Erényekről beszél ez örökség és virtusról, mely ,,feláldozza magát s nem várja senkitől érdeme jutalmát, mert azt önmagában érzi." Főtiszteletű Püspök Ur! Az új tanév küszöbén azt kívánjuk, hogy ezen intézethez kötött reményei teljesedésbe menjenek. Tekintsen ezen intézet tanítóira és tanítványaira, mint eddig, megértő bizalommal. Mi profeszszorok, szeretjük ezeket a katedrákat, boldogok vagyunk, hogy azokról hirdethetjük azt, amit igaznak, boldogítónak tartunk s miközben tanítunk, tanulni kívánunk a legnagyobb tanítótól, a Mestertől, a világosságnak, a türelemnek, szeretetnek emez utolérhetetlen kútfejétől. Lelkesüljünk! Az egyház igaz ügyéért és virágzásáért való lelkesedés tartsa szivünket melegen! Ezzel az óhajtással az 1918—1919. tanévet megnyitottnak nyilvánítom. Z)r. Pruzsinszky Pál. A II. Próbaénekeskönyv dallamaihoz. (Válasz Szügyi Józsefnek.) * A zsinat figyelmébe. Most került kezembe a zsinati énekeskönyvügyi bizottság jegyzőkönyve, amely az Énekeskönyv ügye előadójának a II. Próbaénekeskönyvre vonatkozó bírálatát és javaslatát tartalmazza. A zsinat u. i. 48/A. jkvi sz. határozatában a II. Próbaénekeskönyvet „általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta" és most már csak a bírálók előterjesztésétől függ általános használatba vétele. Valószínűnek kell tartanunk azonban, hogy bölcs törvényhozóink éppen ez előadói javaslat alapján újabb átdolgozást fognak elrendelni. Lehetetlennek tartjuk u. i., hogy a zsinat csupán abból a szempontból birálja el a II. Pr. É.-t, hogy az azt szerkesztő „előkészítő bizottság megfelelt-e és mennyiben felelt meg az énekeskönyv szerkesztésénél a zsinat utasításainak", amikor t. i. nyilvánvaló, hogy pl. valóban komoly zenei szakértő nem is vett részt ez utasítások megállapításában, aminek csak természetes következménye, hogy bizonyos zenei tekintetekben nemcsak megkötötte, hanem lehetetlenné is tette a komoly, tudományos zenei revizió munkáját. Ezt különben maga az előadói javaslat is elismeri, amikor azt mondja, hogy „nem mindenben járhatott el úgy, amint szeretett volna." Egyházunk érdeke pedig nem az, hogy az Énekeskönyv a zsinati utasításoknak szószerint megfeleljen, hanem az, hogy lehetőleg mindenben tökéletes és kifogástalan gyűjteménye legyen énekeinknek. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy „az eddigi szövegek- és dallamokkal szemben átlag jobbat és szebbet adjanak", (bár az sem volna megvetendő eredmény), sem pedig olyan Éneke&könywel, amellyel szemben ,.az abszolút kritikát" alkalmazni ne lehessen, hanem igenis: „egy — lehetőleg — mindenben tökéletes és kifogástalan munkát" kell várnunk, amint azt Szabclcska Mihály és dr. Ferenczy Gyula biz. tagok sürgették is, mert különben „közel 40 esztendei próbálgatás után újra kezdhetünk hozzá a következő 40 esztendőhöz." Hisszük, hogy a zsinat a maga méltóságának a tudatában. saját presztízse megóvásáért minden lehetőt el fog követni egy kifogástalan Énekeskönyv érdekében különösen most, amikor már ismeri a fogyatkozásokat, az igényeket s amikor úgyis módjában van még a zsinat tartama alatt is komoly tudós szakértőket meghallgatni s azok véleménye szerint dönteni véglegesen. Sajnos, sokféle elfoglaltságom miatt mindezideig nem válaszolhattam a II. Pr. É. zenei részéhez írott megjegyzéseimre vonatkozó észrevételekre, így különösen a Szügyi József úr bírálatára. Késett a válaszom azér4 is, mivel az egyházi énekstílus behatóbb tanulmányozását csak a II. Pr. É. megjelenésével kezdtem meg és a specialiter kor ált tárgyaló elméleti művek csaknem teljes hiányában nagyrészt önálló vizsgálódásokra lévén utalva, még mindig érzem a további kutatások szükségességét is. De közeledik a zsinat új ülésszaka, amely ebben az ügyben dönteni szándékozik s így aktuális a kérdés, miért is a következőkben bátokodom nmltkori kifogásaimat igazolni. Hibás és érthetetlen mindenekelőtt Szügyi József úrnak az a tétele, hogy „minden zsoltárdallam hangsúlyos kezdetű". Ez a tétel megkötné és lehetetlenné tenné, amit pl. Bach oly mesterien művelt: a dallamoknak a szöveg prozódiája szerinti ritmizálását. Hogyan ritmizáljuk hát akkor a VIII., XXIIL, XXIV., XXXIL, L., LXV., LXXVII. stb. zsoltárainkat, amelyekben az első szótag súlytalan? Ilyet principialiter kijelenteni és ennyi szigorúsággal még egy sovén magyarnak sem szabadna. Mint minden dallam e világon, úgy a zsoltárok koráidallama is lehet, hangsúlyos vagy hangsúlytalan kezdetn. Ezért voltak legkövetkezetesebbek régibb szerzőink, amikor az ütemek elhatárolását mellőzve, csupán azt jelezték a kulcs után, hogy vájjon páros (C) vagy páratlan-e a melódia ritmikai tagoltsága? Eszerint igazodott melodikailag, ritmikailag és harmoniailag is a korál zenéje. Ha a Bourgois-féle zsoltárdallamokat megkeressük a leghitelesebbnek mondható Zahn-íé\e nagy gyűjteményben, amely a legősibb forrásokat kutatva fel, szedte össze a protestáns korálokat összes variánsaikkal, ott nem is találunk a mai értelemben vett szigorú ütemes beosztást, mert ezeket a dallamokat * sokszor különböző ritmusú versekre énekelvén, a nyelvi prozódiának megfelelően ritmizálták. A Sz. J. úr által felemlegetett legrégibb és legújabb francia és svájci (Páris, Nancy, Genf, Bern stb.) énekeskönyveV már mind a valóban eredeti nem ütemes énekeknek tetszés szerint ritmizált kiadásai. Én részemről nem volnék hajlandó a magyar zenét a népdalok szűk körére korlátozni, mint azt Sz. J. úr teszi, a magyar műdalokban pedig ezer meg ezer a példa arra, hogy a magyar zenében a súlytalan kezdet lehet éppen annyira indokolt, mint a súlyos. Természetesen $ kor álb an is!