Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-22 / 38-39. szám

Ezen bátorítások mellett az induló mozgalmat heves támadások is érték. Különösen Debreczenből a Magyar Prot. Egyházi és Iskolai Figyelmező hasábjain, amelyekre,azután Kovács AíbQ

rt válaszolt részletesen. „A Magyarországi Protestáns Egylet és a debreczeni Figyelmező" cz. röpiratban, amelyben különösen azt hangoztatta, hogy az egylet czélja különösen a valláserkölcsi élet felébresztése és erősítése és nem új dogmák alkotása és hogy nem dogmatizáló, hanem belmissziói mozgalomról van szó. De ezen viták részletes ismertetése helyett vessünk egy pillantást az Egylet munkásságára. Az 1871. október hó 3. és 4-ik választmányi gyűlése az alapszabályoknak idevonatkozó pontjai értelmében megalkotta a kereteket, amelyek között az Egylet munkálkodni hivatva van. E czélból a nép nevelése érdekében megindította a néplapot. A kitűzött programm szerint: „A néplap karolja fel a társadalmi élet minden ágát, különösen valláserkölcsi oldalát s oly nemesen és világosan tárgyalja, hogy kedves olvasmánya legyen minden értelmes családnak." Jelenjék meg hctenkint egyszer 2 frt csekély előfizetési árán, hogy a legszegényebb ember is hozzáférhessen. A szerkesztéssel Farkas József tanár bízatik meg. A vallástudományi irodalom érdekében: Irodalmi bizottság alakíttatott dr. Ballagi Mór elnöklete alatt Batizfalvi István, Ferencz József, Kovács Albert, dr. Kovács Ödön, Laukó Károly, Szeremley Samu és Weber Samu bizotts. tagokból. Az Egylet kimondja, hogy mindazon vallástudományi önálló művek megjelenését, melyeket e bizottság kiadásra ajánl, az Egylet tehetsége szerint^anyagi és erkölcsi támogatással elősegíti. Pályadíjat tűz ki egy történeti pályamunkára (A magyar protestáns egyház története a szatmári békétől a türelmi rendelet kiadásáig) és egy munkára, mely az egyháztársadalmi életet öleli fel. (Adassék elő, hogy népünk valláserkölcsi s társadalmi életében az 1848-ik év óta egyfelől minő javulás tortént, másfelől, micsoda körjelek mutatkoznak, úgy a javulásnak, mint a hanyatlásnak okai miben gyökereznek a a lelkipásztori munkásság köre mily irányban volna kiterjesztendő, hogy a tapasztalt nemesebb irányon népünk lehetőleg elősegíttessék.) A humanisztikus czélok előmozdítása is az Egylet feladatai közé tartozván, az idevonatkozó teendők előterjesztésére bizottságot küld ki. Ugyanezen bizottsági gyűlé felhívást bocsátott ki, melyben íiókegyletek alakítására hívta fel a reformmozgalom híveit. „Munkára fel, így szól a többi között a felhívás, megvirradt, a munka ideje itt van. Félre minden pártoskodással, minden pártérdekkel, dolgozzunk hangyaszorgalommal népünk valláserkölcsi újjászületésén. Az Egylet súlypontja a fiákegyesületben van, alkalmas helyeken alakítsuk meg ezeket. Az Egylet czéljaihoz képest valósítsuk meg azokat a czélokat, amelyek a helyi viszonyok szerint megvalósíthatók. A fölhívás nem hangzott el visszhang nélkül. Az 1872. évi október havi választmányi gyűlés megállapítja az Egylet munkaprogrammját. E munka* programmon túl két tényező ragadja meg a figyelmet: idők folyamán a munkatér megnövekszik s az egylet, igazabban a pesti tanárok nemes erőfeszítéssel igyekeznek czéljukat megvalósítani. Kovács Albert 1872. jul. 2-án a „Parochialis Könyvtárak" létesítésére tereli a figyelmet (tervezete olvasható az „Egyházi Reform" 1872. 5. füz), majd a Szerémségben lakó reformátusok kerülvén szóba, a misszió-ügyet karolja fel, mert — úgymond — „amely egyház szórványosan élő híveit elveszni engedi — az nem érdemes az élő egyház nevére." Oda értünk, ahol a pesti tanárok küzdelmeinek áttekintése vár reánk. Sajnos, erről itt le kell ez alkalommal mondanunk, meg kell elégednünk munkájuk eredményének leszegezésével és e ponton abban az előnyös helyzetben vagyunk, hogy hazai egyháztörténelmünk egyik érdemes munkásának tájékoztatására bízhatjuk magunkat. A pesti tanárok föllépésével „megindult — így tájékoztat Pokoly József — a nagyszabású küzdelem mindkét részről, mely az eddigi tespedést teljesen elűzte, oly harczot teremtett, amelyből a közügynek igen nagy haszna lett. „A Protestáns Egylet" czélját ugyan el nem érte, de azért maradandó nyomokat hagyott hátra egyházunk életében. Az évekig tartó felbuzdulás, mely ezzel az egylettel járt, megteremtette szegényes irodalmunk alapjait. Theologiai tudományos munkáink sok értékes darabja éppen ezen egylet kiadványai közül való. Az igazi népies vallásos irodalmat ez az egylet karolta fel először. Az egyháztársadalmi tevékenységet, a hitébresztést, ez vette elsőnek 'programjába. A haza határain belül szétszórva élő hitsorsosok lelki gondozása végett ez az egylet állította fel az első (bilkei Ugocsam.) missziót. Sok jó munka megindításának dicsősége hárul reá." Az idézett szavak kétségtelenné teszik, hogy a pesti tanárok munkássága nem volt minden eredmény nélkül való, de küzdelmeiknek érintett hatásán is túl talán az a legáldásosabb következménye, hogy az egyszer fölébredt tevékenység nem szunnyadt el a mai napig soha! Még meg sem szűnt a Protestáns Egylet, máris megalakult a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, melynek első titkára Kenessey Béla intézetünk egykori tanára volt s midőn ő az intézettől megvált, a munkát ismét intézetünk tanára, Szőts „Farkas folytatta. Az irodalmi munkásság mellett hatalmas, éltető beimissziói munka indult meg, férfiak állottak elő, akiknek neve ma egy eszmét jelent. De itt hangunknak el kell csendesednie. Élők között járunk. A fellendült közszellem nyomán felvirágzott egyházi egyesületeink (Lorantffy Zs. Ifj. Egy. Diákszövets. Filadelfia stb.) fognak beszélni a hit és szeretet megtartó erejéről, mely őket lelkesíti. Ennek nevében és intenziv erejénél fogva élni fognak ők még akkor is éltető eszmévé finomulva, midőn majd lerázzák magukról mindazt, ami földi. Nagy és szent örökség az, amit a jelen a múlttól