Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-09-01 / 34-35. szám

hazai egyházjogász, hanem a magyar püspöki kar által a kódexet kommentáló utasítás is azon az állásponton van, hogy a Provida-engedmény, mint nemcsak részle­ges jogot, hanem pápai kedvezményt is tartalmazó jog­szabály a vegyes vallású házasságra nézve most is ér­vényben van. Egy néhány osztrák és német jogász mel­lett nálunk eddig csak Baranyay Jusztin cisztercita ta­nár tört lándzsát azon felfogás mellett, hogy sem a Pro­vida, sem ennek hatályát Magyarországra kiterjesztő 1909-ik évi pápai dekrétum már nem érvényes. De a vitában Rómáé az utolsó és a döntő szó. Mert hiszen, mint a fentiekből is látható, itt ismét úgyneve­zett ,,dubium"-ról, kétes dologról van szó és majd az új kódex magyarázására rendelt kuriális bizottság ad az ügyre nézve végleges,, döntő választ. Ettől függ, hogy lesz-e új Ne temere-vita, vagy nem. Ügy hisszük, hogy maguk a r. katliolikusok sem óhajtják a vizeknek újból való felkavarását. p. A bukaresti békeszerződés felekezeti vonatkozásai. A m. kir, miniszterelnök 1918. július 17. napján a képviselőházban törvényjavaslatot nyújtott be a Romá­niával 1918. május 7-én kötött békeszerződésnek és a kapcsolatos nemzetközi okmányoknak beczikkelyezésé­ről. E törvényjavaslattal a békeszerződések teljes szö­vege nyilvánosságra jutott ugyan, nehéz sajtóviszo-> nyaink mellett azonban a közönség széles rétegei a bé­keszerződós egyes pontozataival alig ismerkedhettek meg, s így nem vélünk felesleges munkát végezni, midőn a bé­keszerződésnek egyházi és iskolai vonatkozásait e lap t. olvasói előtt röviden ismertetni óhajtjuk, annyival is in­kább, mert napilapjaink a békekötés politikai és gazda­sági része mellett a szerződésnek éppen ezen oldalát alig méltatták. * % 9 V. V -•> fn Az egyfelől Németország, Ausztria-Magyarország, Bulgária és Törökország, másfelől Románia között kö­tött békeszerződésnek VII. fejezete \„A hitvalláísok egyenjogúsága Romániában" czím alatt a XXVII. és XXVIII. czikkekben foglalkozik egyházi és iskolai kér­désekkel. Tudvalevőleg már a berlini szerződés (1879. évi VIII. t.«cz.) Románia függetlenségének elismerését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy „Romániában a vallási és felekezeti különbség nem hozható fel senki ellen in­dokul arra, hogy kizárassék vagy képteleníttessék pol­gári és politikai jogai élvezetére, közhivatalok, tisztsé­gek és méltóságok viselésére vagy a különféle üzletek és iparok bármely helyen való folytatására (XLIII. czikk)", továbbá, hogy „minden hitvallás szabadsága és külső gyakorlása biztosítva lesz, úgy a román állam ho­nosai, mint a'külföldiek részére és a különféle vallás­felekezeteknek sem egyházrendi szervezkedése, sem lelki főnökeihez való viszonyaik útjába akadályt gördí­teni nem szabad (XLIV. czikk)". Ismeretes dolog, hogy Románia a függetlensége el­ismerésének feltételeiül felállított követelményeknek négy évtizeden át sem tett eleget, úgy hogy magától értetődő dolog, hogy a központi hatalmak jónak látták az új békeszerződésbe a berlini béke rendelkezéseinél részletesebb ós szabatosabb megállapodásokat felvenni. A békeszerződés XXVII. czikke mindenekelőtt ki­mondja, hogy „Romániában a római katholikus, a gö­rög egyesült, a görögkeleti bolgár, a protestáns, az iz­lamita és az izraelita vallás egyenlő szabadságban, tör­vényes és hatósági védelemben részesül a görögkeleti vallással". Biztosítja a békeszerződés a felsorolt vallásfeleke­zeteknek azt a jogát, hogy plébániákat vagy hitközsége­ket létesíthessenek és iskolákat alapíthassanak. Ezeket az iskolákat (úgy, mint eddig) magániskoláknak kell ugyan tekinteni, de működésüket a román állam „csak az állami biztonság vagy a közrend megsértése esetén" korlátozhatja. Hogy Románia miképen kezelte eddig in praxi a berlini szerződés által kikötött szabad vallás-gyakorla­tot, eléggé megvilágítja a XXVII. czikknek az az utolsó rendelkezése, hogy a jövőben az iskolai tanulók hitoktatásban való részvételre csak akkor kötelezvék, ha a hitoktatást saját vallásfelekezetük erre jogosult taní­tói látják el. A békeszerződés XXVIII. czikke megismétli jogi­lag kifogástalanabb formában a berlini szerződésnek azt a rendelkezését, hogy „Romániában a hitvallás külön­bözősége a lakosok jogi helyzetére, különösen politikai és polgári jogaikra, semmiféle befolyást nem gyakorol". Egyúttal gondoskodik a békeszerződés, hogy ezen alap­elv a romániai izraelita lakosság tekintetében új­ból papíron ne maradjon, amennyiben kiköti, hogy Ro­mánia még a békeszerződés megerősítése előtt lesz kö­teles törvényt hozni az eddig hontalan izraelita lakos­ság állampolgári viszonyainak rendezésére. Napilap­jaink közlése szerint Románia ennek a négy évtizedes adósságának végre a közei-múlt napokban eleget tett. Ha a békeszerződésnek ismertetett VII. fejezetét a magyar reformátusság szempontjából vizsgáljuk, leg­első sorban szembeszökik, hogy míg a görög-keleti egy­házak jogi precizitással vannak ott felsorolva, addig mi a „protestáns" gyűjtőnév alatt szereplünk. E tekin­tetben táplált esetleges aggodalmainkat azonban elosz­latja az az osztrák-magyar-román jogi és politikai ki­egészítő szerződés, mely ugyancsak Bukarestben 1918. május 7-én köttetett s melynek 14. czikke a békeszerző­dés XXVII—-XXVIII. czikkeiben kimondott alapelve­ket a mi egyházaink tekintetében gyakorlati reményekre váltja fel. Sajnos, rendelkezésre álló terünk nem engedi, hogy á kiegészítő szerződés 14. czikkét egész terjedelemben szöveg szerint adjuk. Ez a czikk -— mondja a törvény­javaslat indokolása — szabályozza a bukaresti és a jassy-i római katholikus püspökségnek, a romániai ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom