Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-07 / 26-27. szám

Örvendetes jelek. A „Szabadgondolat" czímű radikális lapnak 1918. évi május havi számában Jászi Oszkár ,,A szellemi munka értéke" ezímmel egy v

vezérezik'ket írt. Ebben a vezérczikkben a szabadgondolkozó radikalizmus szellemi vezére többek közt ezeket írja: „Olyan vallást kell alkotni, amely harmóniát teremt az egyén és a mindenség között s mely természetfölötti szankczióval biztosítja a helyes jogot "és erkölcsiséget . . ." A lap olvasói közül egy megkérte a czikk íróját, liogy fönti gondolatát bővebben fejtse ki. így került a Világ ez. lap 1918. június 18.-i számába a következő szerkesztői üzenet, mint felelet, a kédésre: „A szóbanforgó czikk valóban kommentárra szorul, hisz néhány oldalra komprimál olyan gondolatokat, amelyeknek részletes kifejtése messze túlhaladná egy kis értekezés kereteit is. Az én ezélom vele csak az volt, hogy a közkeletű matériálista szabadgondolat túlságosan elnagyolt ós leegyszerűsített megállapításaival szemben felhívjam .a fiatal nemzedék figyelmét néhány fontos és elhanyagolt problémára. A fent tudakolt passzussal például azt akartam kifejezni, hogy a régi szabadgondolkodó álláspont a vallással szemben nem tartható fenn azoknak a tapasztalatoknak és kutatásoknak fényében, melyeket az utolsó évtizedek szolgáltattak. Xem igaz, hogy a vallás puszta babona-, puszta gondolkodási hiba, a fikció áfiuma, a szocziális elégtiletlenség elaltatására. Nem igaz, hogy a vallás puszta csökevény, melyet a kultúra ki fog gyomlálni. Nem igaz, hogy a progresszió munkája szükségkép vallásellenes. Ellenkezőleg, a lelkiéletnek igen mély, s úgy az egyén, mint a faj szempontjából kedvező, talán pótolhatatlan működésével állunk itt szemben, ha egyszer sikerülni fog a vallást a hozzátapadó üzletes és osztálytudatos elemektől, valamint a történelmi egyházak dogmatizmusától megtisztítani. Az igazi vallásosság nem kerékkötője a progressziónak, de annak alátámasztást és aczélos lendületet is adhat. Szóval az igazi szabadgondolat, ami a kutatás szabadságát jelenti, jól. tenné, ha vallásellenes álláspontját revízió alá venné, s a vallási szükséglet ampulatálása helyett — ami lehetetlenség — arra törekednék, hogy azt úgy mai legjobb tudásunkkal, mint legfejlettebb (

szocziális szükségleteinkkel összhangba hozzá. . Körülbelül ezt akartam mondani abban a pár sorban. Sajnos, csak most látom, hogy ez a kommentár sem elegendő. Már a háború előtt készültem ezeket a gondolatokat rendszeresebben kidolgozni, úgy lélektani, mint szoeziológiai, mint politikai alapon. Talán egyszer csak akad egy kis szabad időm hozzá. Addig is köszönöm az interpelláló szíves érdeklődését. Jászi Oszkár." Eddig tart a ritka érdekességfi s jelentőségű válasz. Jászi Oszkárt mindig úgy ismertük, mint egyenes, szókimondó harczost, most ezt az erényét olyan területen érvényesítette, ahol kevesen merték volna várni s épen őtőle. Határozott, félre nem érthető., félre nem magyarázható nyilt válasz ez sok-sok szabadgondolkodó számára. A keresztyénségnek, mint vallásnak mindig azt vágták a fejéhez a szabadgondolkodó ifjak és vének, hogy tudomány- és haladásellenes, hogy puszta babona, szegény, tudatlan, tanulatlan tömegeknek becsapására való. Ezért a magyarországi progresszívek s radikálisok úton-útfélen nyilt atheizmust hirdettek szóban és írásban. Hadat üzentek az Istennek s a keresztyénségnek. Világnézieti harezra fegyverkeztek örökösen. Ilyen szellemben nevelték ifjaikat. Taktikájuk és szabadgondolkodó álláspontjuk az volt, hogy a, keresztyén vallástól, mint nyűgtől és babonától, gyökeresen s minél előbb meg kell szabadítani az emberiséget, Kérkedtek vele, hogy tudományosan, vagy pláne természettudományosan képzett intelligens ember a XX. században vallásos (értsd: keresztyén) nem lehet. A magyar szabadgondolkodók voltak a materializmusnak legbuzgóbb apostolai a napi és időszaki sajtóban, gyűléseiken. Közülök kerültek ki a, monizmus néven ismert s széltében terjesztett új vallásnak, vagy valláspótléknak papjai és prófétái. Kérkedtek azzal, hogy a „vallást", mint gondolkodási hibát, mint gyermekczipőt már régen kinőtték. A keresztyén' egyházak nagyszerű szolgálatát nem tudták másként értékelni, mint holmi Olcsó és ócska, szelíd rendőri intézményeket, amelyek mint az állam kitartottjai a szocziális elégületlenség elaltatását és megfékezését szolgálják. Hányszor olvastuk komoly tudományos megállapítás gyanánt feltálalva az ilyen, szinte már axiomaszámba menő tételeket: ,,a vallás puszta csökevény." Vallásgúnyoló, olcsó természetfilozófiával hányszor kimutatták, hogy a vallás (értsd: keresztyénség) a. kultura legveszedelmesebb gátlója, hátráltatója, sőt sokszor ellensége. Hányszor mondtuk mi e szabadgondolkodóknak, hogy amit ők kultúrának hirdetnek: csak czivilizáezió, s hogy a. természettudomány, ha még oly nagyszerű és bámulatos haladást tesz is: egymagában a kultúrát nem teremtheti meg, hiszen nagy részében: technikai vívmányaival közvetlenül csak a ezivilizácziót szolgálja, legfeljebb közvetve: a kulturát is. Mily büszkék voltak arra a vívmányra, vagy természettudományos felfedezésre, hogy az ember is csak anyui/, matéria, lelke: az nincs. A progresszió munkája, hogy mennyire vallás- (keresztyén-) ellenes volt nálunk Magyarországon is: elég hivatkoznunk a Galilei-körre, a Világ ez. sajtóorgánumra, amelyek a progresszió vezérkürtösei. Ma pedig épen a progresszívek vezérének, Jász inak tollából olvassuk, hogy a vallás (keresztyénség) a lelkiéletben (tehát van lélek s annak van önálló, sajátos élete!) igen mély, mind azegyen, mind a faj szempontjából kedvező, sőt egyenesen pótolhatatlan működést végez. Mi pedig hozzámondjuk, hogy a keresztyénség a faj szempontjából az egyéneknek egészen pótolhatatlan új típusát termeli: a Krisztus ábrázatához hasonló, istengyermekek, isten fiak típusát, Nem akarunk az itt elmondott nagyjelentőségű nyilatkozatokból most messzemenő következtetéseket levonni. Nem akarjuk ,,pálfordulás"-nak sem mondani a