Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-26 / 21. szám

tuk fennebb, hogy az iskolák ható ereje csökken. Az anyagi eszközök elégtelenségéből következik az is, hogy a könyv- és szertárak felszerelése fogyatékosabb lesz. Á könyvek ára most két-három akkora, a német könyvek is drágábbak lettek s emellett a márka-korona különbözet miatt még duplán kell értük fizetni. A kormány nem képes a helyzet gyökeres javítására, segítsenek az iskolafenntartók magukon. Emeljék fel az összes iskolai díjakat az állami és felekezeti iskolákban egyaránt. Az állami segítség úgyis közpénzekből jön, egyszerűbb dolog, ha az adózó polgárok pénze egyenesen az iskolához jut. A tisztviselők gyermekeit részesítsék magas kedvezményekben; a többi szülők tudnak fizetni. Az országban most ötször annyi pénz forog közkézen, mint békében; miért ne jusson ebből a tanítóknak, tanároknak is? Azért, mert ők ideálisták? Hát olyan nagy bűn ideálistának lenni?! Dr. Trócsányi Dezső. KRÓNIKA. Mozí-cenzura. Hálásan köszöntjük a hitünkbéli Tóth János volt belügyminisztert, amiért rá tudta szánni magát az alábbi rendeletnek kiadására. Július 1-én lép életbe a moziezenzura, amelyet egy tizenhat tagú pártatlan bizottság fog gyakorolni. Ezután esak olyan filmeket szabad a mozikban előadni, amelyeket a czenzurázó bizottság előzetesen jóváhagyott. A közrendbe, a közerkölcsiségbe ütköző.és a honvédelem érdekeit veszedelmeztető filmek előadását nem fogják engedélyezni. Ugyanezen miniszteri rendelet intézkedik aziránt is, hogy július 1-től kezdve tizenhat éven aluli gyermekek csakis felnőtt hozzátartozóik kíséretében látogatják a mozi-előadásokat és még így is csak azokat a filmeket tekinthetik meg. amelyeket a bizottság ifjúsági előadásokra alkalmasnak talál. — Minden gyermekét komolyan védő, szerető anya és apa, minden tiszta lelkű magyar ember hálájára, érdemes Tóth János ezért a nagyon is időszerű, bölcs rendeletért. — Most figteld meg magyarom a „magyar" sajtót. Olvastad a napilapokat? TIgy-e neked is feltűnt, hogy szinte az összes napilapok, politikai pártállásra való tekintet nélkül, ádáz dühvel szidják, poeskondizzák a minisztert és rendeletét. Ne csodálkozz! Több okuk van a kiabálásra: 1. sok súlyos ezreket zsebrevágnak a mozi „kritikák"-ért, 2. nekik ez is csak üzlet, mint ahogy az egész ujságesinálas, újra megfizetik őket a mozisok, 4. a „magyar újságírók "-nak hitükbeli cselédei a mozitulajdonos urak stb. . . . Ellenben csodálkozz azon magyarom, hogy téged, mint újságolvasó embert, mint publikumot, olyan korlátoltnak, olyan ostobának képzel a „magyar" sajtó, hogy neked mindent beadhat. Komoly képpel, komolynak mondott lapok, nem átall a nak a ..gondolatszabadság", ..A^éleménynyilvánítás"-sal. a ...művészfélnek szabadságáéról írni. Hallatlan! Mások azt bizonygatják, hogy felesleges volt a rendelet, mert a magyar mozik ..művezetői" erkölcsileg mindeddig annyi ízléssel, olyan megbízhatósággal végezték dolgukat, hogy önként alkalmazták a cenzúrát". Mi nem feleselünk velük. Kérdezzék meg a fiatalkorúak bíróságának ügyészeit és ítélő bíráit. De hogy a fönti ..önkéntes mozi cenzúra", amit a „jóízlésű művezető művész urak", azaz a mozgó-,.szinház" tulajdonosok végeztek, mennyit érhetett: azt elárulják azok a „magyar" újságok, amelyek ..gyönyörűen fejlődő" s tekintélyes „magyar" mozgófénykép-ipar válságról, sőt — a miniszteri rendelet miatt! — a tönkremeneteléről írnak, sírnak. Ismerjük a krokodilus-könyeket! Bugyelláris! Hinc illae lacrimae! És pedig a saját felekezetbeli bugyellárisokról van szó. Olvasd el a ÍT—psz—a 1918. évi május 9-iki számát, s ott is e sorokat: „a cenzúrát semmiféle formájában nem helyeseljük és tiltakozunk ellene. mert beleütközik a gondolatterjesztés szabadságába. A moz.i megreformálását az általános haladásra kell bízni (de hátha visszafelé megyünk, mint a rák?), a kultúra terjedésével maga a közönség fordul majd el azoktól a képektől, amelyek nem ismeretterjesztést és elmélyedést, hanem durva ösztönöket és otromba szenzációhajhászást szolgálják," Oh. szent kultúra! Te is meg vagy bántva! T)e hát miért nem fordítottad el azokat is a rossz képektől, akik a moziban tanulták a betörés mesterségének első fogásait és kapták az ösztönöztél,est c ,.pályá"-ra lépéshez? — másik szörönvű reakciós sötét maradi rendelkezése a miniszteri rendeletben a „magyar erkölcsőr" lapok szerint az. hogy a tizenhatéven aluliakat még a szórakozástól is megfosztják, mert a rendelet szerint csak felnőtt hozzátartozóik kíséretében mehetnek moziba. Ezért bejelentik a kérlelhetetlen harcot és kimondják a szentenciát, hogy ez a rendelet pedig soha sem fog életbe lépni, ők megmutatják. Atyámfiai, mi, akik magyarok és kálvinisták volnánk, mutassuk meg. hogy igenis életbe lép. Agitáljunk szóval, és írásban mellette! A fiainkról, leányainkról, a mi híveinkről is szó van. "Ref. napilap emeld fel hatalmas szavadat! MI ÜGYÜNK. A Kálvin-Szövetség csatlakozásra kéri fel mindazokat, a kik a világháború befejeztével reánk váró nemzeti és egyházi épitő munkában, a kálvinista sociális szervezkedésben közreműködni avagy az e téren reánk váró nagyfontosságú feladatok megvalósítását előmozdítani hajlandók. A Kálvin-Szövetség czélja egyebek közt a vallásos, társadalmi, gazdasági ás közegészségi bajok felderítése, azok orvoslása és megelőzése czéljából ifjúsági és más alkalmas vallásos irányú, oktató és szórakoztató összejövetelek, népszerű előadások rendezése, ifjúsági és társaskörök. leány-egyesületek, mesterinasok, segédek, munkások, cselédek részére otthonok, szállók, foglalkoztató műhelyek, árvaházak, diakonissza-otthonok, s egyéb