Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-26 / 21. szám

tuk fennebb, hogy az iskolák ható ereje csökken. Az anyagi eszközök elégtelenségéből következik az is, hogy a könyv- és szertárak felszerelése fogyatékosabb lesz. Á könyvek ára most két-három akkora, a német könyvek is drágábbak lettek s emellett a márka-korona különbö­zet miatt még duplán kell értük fizetni. A kormány nem képes a helyzet gyökeres javítá­sára, segítsenek az iskolafenntartók magukon. Emeljék fel az összes iskolai díjakat az állami és felekezeti isko­lákban egyaránt. Az állami segítség úgyis közpénzekből jön, egyszerűbb dolog, ha az adózó polgárok pénze egye­nesen az iskolához jut. A tisztviselők gyermekeit része­sítsék magas kedvezményekben; a többi szülők tudnak fizetni. Az országban most ötször annyi pénz forog köz­kézen, mint békében; miért ne jusson ebből a tanítóknak, tanároknak is? Azért, mert ők ideálisták? Hát olyan nagy bűn ideálistának lenni?! Dr. Trócsányi Dezső. KRÓNIKA. Mozí-cenzura. Hálásan köszöntjük a hitünkbéli Tóth János volt belügyminisztert, amiért rá tudta szánni magát az alábbi rendeletnek kiadására. Július 1-én lép életbe a mozi­ezenzura, amelyet egy tizenhat tagú pártatlan bizottság fog gyakorolni. Ezután esak olyan filmeket szabad a mozikban előadni, amelyeket a czenzurázó bizottság elő­zetesen jóváhagyott. A közrendbe, a közerkölcsiségbe ütköző.és a honvédelem érdekeit veszedelmeztető filmek előadását nem fogják engedélyezni. Ugyanezen minisz­teri rendelet intézkedik aziránt is, hogy július 1-től kezdve tizenhat éven aluli gyermekek csakis felnőtt hozzátartozóik kíséretében látogatják a mozi-előadásokat és még így is csak azokat a filmeket tekinthetik meg. amelyeket a bizottság ifjúsági előadásokra alkalmasnak talál. — Minden gyermekét komolyan védő, szerető anya és apa, minden tiszta lelkű magyar ember hálá­jára, érdemes Tóth János ezért a nagyon is időszerű, bölcs rendeletért. — Most figteld meg magyarom a „magyar" sajtót. Olvastad a napilapokat? TIgy-e neked is feltűnt, hogy szinte az összes napilapok, politikai pártállásra való tekintet nélkül, ádáz dühvel szidják, poeskondizzák a minisztert és rendeletét. Ne csodálkozz! Több okuk van a kiabálásra: 1. sok súlyos ezreket zseb­revágnak a mozi „kritikák"-ért, 2. nekik ez is csak üz­let, mint ahogy az egész ujságesinálas, újra megfize­tik őket a mozisok, 4. a „magyar újságírók "-nak hitük­beli cselédei a mozitulajdonos urak stb. . . . Ellenben csodálkozz azon magyarom, hogy téged, mint újságol­vasó embert, mint publikumot, olyan korlátoltnak, olyan ostobának képzel a „magyar" sajtó, hogy neked min­dent beadhat. Komoly képpel, komolynak mondott la­pok, nem átall a nak a ..gondolatszabadság", ..A^élemény­nyilvánítás"-sal. a ...művészfélnek szabadságáéról írni. Hallatlan! Mások azt bizonygatják, hogy felesleges volt a rendelet, mert a magyar mozik ..művezetői" erkölcsileg mindeddig annyi ízléssel, olyan megbízhatósággal vé­gezték dolgukat, hogy önként alkalmazták a cenzúrát". Mi nem feleselünk velük. Kérdezzék meg a fiatalkorúak bíróságának ügyészeit és ítélő bíráit. De hogy a fönti ..önkéntes mozi cenzúra", amit a „jóízlésű művezető mű­vész urak", azaz a mozgó-,.szinház" tulajdonosok végez­tek, mennyit érhetett: azt elárulják azok a „magyar" újságok, amelyek ..gyönyörűen fejlődő" s tekintélyes „magyar" mozgófénykép-ipar válságról, sőt — a mi­niszteri rendelet miatt! — a tönkremeneteléről írnak, sírnak. Ismerjük a krokodilus-könyeket! Bugyelláris! Hinc illae lacrimae! És pedig a saját felekezetbeli bu­gyellárisokról van szó. Olvasd el a ÍT—psz—a 1918. évi május 9-iki számát, s ott is e sorokat: „a cenzúrát sem­miféle formájában nem helyeseljük és tiltakozunk el­lene. mert beleütközik a gondolatterjesztés szabadságába. A moz.i megreformálását az általános haladásra kell bízni (de hátha visszafelé megyünk, mint a rák?), a kul­túra terjedésével maga a közönség fordul majd el azok­tól a képektől, amelyek nem ismeretterjesztést és elmé­lyedést, hanem durva ösztönöket és otromba szenzáció­hajhászást szolgálják," Oh. szent kultúra! Te is meg vagy bántva! T)e hát miért nem fordítottad el azokat is a rossz képektől, akik a moziban tanulták a betörés mesterségének első fogásait és kapták az ösztönöztél,est c ,.pályá"-ra lépéshez? — másik szörönvű reakciós sötét maradi rendelkezése a miniszteri rendeletben a „magyar erkölcsőr" lapok szerint az. hogy a tizenhatéven alulia­kat még a szórakozástól is megfosztják, mert a rendelet szerint csak felnőtt hozzátartozóik kíséretében mehet­nek moziba. Ezért bejelentik a kérlelhetetlen harcot és kimondják a szentenciát, hogy ez a rendelet pedig soha sem fog életbe lépni, ők megmutatják. Atyámfiai, mi, akik magyarok és kálvinisták volnánk, mutassuk meg. hogy igenis életbe lép. Agitáljunk szóval, és írásban mellette! A fiainkról, leányainkról, a mi híveinkről is szó van. "Ref. napilap emeld fel hatalmas szavadat! MI ÜGYÜNK. A Kálvin-Szövetség csatlakozásra kéri fel mindazokat, a kik a világháború befejeztével reánk váró nemzeti és egyházi épitő mun­kában, a kálvinista sociális szervezkedésben közremű­ködni avagy az e téren reánk váró nagyfontosságú fel­adatok megvalósítását előmozdítani hajlandók. A Kálvin-Szövetség czélja egyebek közt a vallásos, társadalmi, gazdasági ás közegészségi bajok felderítése, azok orvoslása és megelőzése czéljából ifjúsági és más alkalmas vallásos irányú, oktató és szórakoztató össze­jövetelek, népszerű előadások rendezése, ifjúsági és tár­saskörök. leány-egyesületek, mesterinasok, segédek, mun­kások, cselédek részére otthonok, szállók, foglalkoztató műhelyek, árvaházak, diakonissza-otthonok, s egyéb

Next

/
Oldalképek
Tartalom