Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-13 / 2. szám

sohasem. Budapest szelleméhez, mely egyéniségét kifor­málta, soha hűtlen nem lett. Mély megilletődéssel állok meg ravatalodnál, kedves lelki gyermekem ós kartársam, kiben nekem mindig ked­vem telt s ki csak e korábbi elköltözéseddel szomorí­tottad meg öreg barátodat. Oh, hogy a hajlott kor s a rám nehezült kór nem engedi, hogy ravatalodra borul­hassak ! Dr. Sz. F. * - Életrajzi adatai a következők : Kenesei Kenessey Béla .1858 szept. 14-én Szege­den született, az ősrégi Kenessey családból. Édesapja K. Albert vasúti és hajózási főfelügyelő volt, a kinek a szakirodalomban jó neve volt. A testileg gyenge fiú is­koláit a budapesti ref. egyház elemi iskolájában és fő­gimnáziumában végezte 1877-ben, a mikor a budapesti egyetemen a bölcsészeti szakra iratkozott be, de a lel­készi pálya iránt való hajlamát követve, 1878 - 81-ben a budapesti theologiai akadémiát végezte, kiváló siker­rel. Az 1881—82-ik iskolai évet Hollandiában, az utrechti egyetemen töltötte s ugyanakkor nagyobb tanulmányutat tett Hollandiában, Angliában és Németországon, a hol főként az egyházi életet tanulmányozta. Hazajőve, az 1882/3-ik iskolai év második felében a budapesti theol. akadémián nyert magántanári alkalmazást, a következő évben budapesti segécllelkészk ént működött. 1884 őszén theol. rendkívüli, 1886-ban theol. rendes tanár lett az ótestamentomi tanszéken, a melyen kilencz évig nagy •sikerrel működött. Egyidejűleg a szak- és az időszaki irodalom terén is nagy tevékenységet fejtett ki. Egymás­után adta ki János evangéliumának izagogikai ismerte­tése (1884), A Hexateuch előállása (1886), Az ótesta­mentom pedagógiája (1887), Keresztyén tanítások (egy­házi beszédek) czímű önálló müveit. 1879-től fogva belső dolgozótársa a Prot. Egyh. és Isk. Lapnak, a melynek irodalmi rovatát vezette és magas színvonalú prédikáczió­kritikáival tűnt ki. Majd a M. Protestáns írod. Társa­ságnak volt 1891—95-ig titkára és folyóiratának, a Prot. Szemlének finom ízlésű szerkesztője, valamint a Prot. Árvaházi Képes Naptárt is egy egész évtizedig ő szer­kesztette. E sokoldalú elfoglaltsága mellett 1892-től 15 éven át előadója és jegyzője volt az Országos Ref. Egy­házi Közalapnak. Az 1895-ik év ősze fordulópont lett Kenessey éle­tében. Szász Domokos erdélyi püspök meghívására és az egyházkerületi közgyűlés választásából igazgatótanára lett a kolozsvári újonnan létesített theologiai fakultás­nak és kezdeményezője az erdélyi belterjesebb lelkész­nevelésnek. Néhai Molnár Albert, dr. Kecslceméthy István, Pokoly József és Nagy Károly társaságában bibliásabb szellemet vitt be a lelkészképzésbe és belterjes belmisz­sziói tevékenységet indított a kolozsvári egyházközség­ben. Finom keresztyén érzéke és erős magyar nemzeti érzülete szinte újjal mutatott rá a kálvinizmus Király­hágón túli ama hivatására, hogy az evangéliumból er­kölcsileg, a tiszta hazafiságból nemzetileg újjászülő erő­ket kell bevinni Erdély ellankadt társadalmába. E nemes törekvései révén hamarosan igazgatótanácsosa, 1899-ben pedig lelkészi főjegyzője és püspökhelyettese lett az erdélyi egyházkerületnek. E közben irodalmi tevékeny­sége sem szünetelt. Kiadta a Biblia női alakjait második kiadásban, megírta szép könyvét a Házi Kincsár számára Női jellemképek czím alatt, az ótestamentum revideált kiadása számára lefordította a Királyok és a Bírák köny­vét, megírta az Országos Közalap addigi történetét. Bartók György halálával megüresedvén az erdélyi püspöki szók, az egyházkerületi közgyűlés 1908 február 18-án egyhangúlag Kenessey Béla főjegyzővel töltötte azt be. Az új püspököt Baksay Sándor dunamelléki püs­pök iktatta be egy klasszikus fölszentelő beszéd kísére­tében. Kenessey pedig egy hatalmas vallástétellel fog­lalta el hivatalát. Ekkor tette azt az ünnepélyes fogadal­mat, hogy ő „misszionárius püspöke-e akar lenni Erdély­nek, hogy felébressze és megszilárdítsa a hajdan virágzó kálvinizmus hit- és erkölcsvilágát. Ezt a fogadalmát Ke­nessey lelkiismeretesen teljesítette is mindaddig, míg egészségi állapota engedte. Nagy buzgalommal misszio­nált és evangelizált egyházkerülete különböző helyein és a papság ós a világi intelligenczia új korszak hajnalát látta derengeni ez erőteljes belmissziói tevékenység nyo­mán, mely új hangot, új szellemet, új törekvéseket pró­bált plántálni az éledező lelkekbe. Ezzel az új érzésvi­lággal párhuzamosan akcziót is indított a tevékeny püs­pök a nőnevelés megszervezésére, a mi Erdélyben is, mint a reformátusság legtöbb helyén, egész a legújabb időig csaknem teljesen el volt hanyagolva. Ám a meg­kezdett munkát megrendült egészsége miatt nem fejez­hette be, csak a jól megalapozott kezdeményezésnél ma­radt mind a belső misszió, mind a nőnevelés nagyfon­tosságú munkája. Tíz éves püspöksége idejéről még két jelentős tényt kell fölemlítenem. Egyik a Kálvin-Szövetség meg­alapítása (1908), a melynek fontos egyháztársadalmi misz­szióját, mint e szövetség lelkész-elnöke kezdettől fogva erélyesen felkarolta és elnöki megnyitóbeszédeiben mind­annyiszor meggyőző erővel propagálta. Másik az egye­temes konvent lelkészi elnöksége, a melyet Baksay Sán­dor halálával 1916-ban foglalt el, de folyton gyengülő egészsége miatt már csak hiányosan tudott betölteni. 1909-ben lett a genfi egyetem díszdoktora. Válságos for­dulatot, a mult év tavasza óta vett az egészsége, a melyet sem az orvosi tudomány, sem nővérének ós gyermekei­nek gondozása nem tudott helyreállítani. A feltartóztat­hatatlan kór elsorvasztotta, elhamvasztotta törékeny testét és folyó hó 8-án kioltotta drága életét. TT ^ Y ^ bronzból vert, igen I y sikerült plakettje öt rVdl V111 k °T,t .árba i v rg ~ rendelhető a Kalvin-Szövetség titkári irodájában (IX. ker,, Ráday­utcza 28. szám).

Next

/
Oldalképek
Tartalom