Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-28 / 17. szám
Ha olyan kicsi pont nem volnék az egyházi élet mezején, igazán szeretnék sziklaomlás lenni és ráesni a nagy egyházi férfiak szívére és átváltozni nyomban: gonddá és rajta feküdni a méltóságos és kegyelmes sziveken, hogy gondoljatok ki már ti is valamit, ha csak lehet, már ma húzzátok ki a ti egyházaitokat és szolgáitokat abból a chaosból, amelyben tengődünk. Mi ez a chaos és mi ennek az orvossága ? „Egy Jubileum "-ban rámutatott kedves szerkesztő uram., a nála megszokott tiszta látással. Érezzük, tudjuk. Az egyházi adózást vissza kell vinnünk a régire. Igen, de mi lesz az államsegéllyel ? Ez a kérdés pointja, ezt kérem megszívlelés tárgyává tenni és arra kérem lelkész társaimat, hogy ne csak olvassák el, hanem vigyék az ez évi egyházmegyei gyűlések elé, lehetőleg ez évben szülessék meg belőle a tett. Alakítandó egy kerületi építési szakosztály. Egy mérnök és néhány lelkész és világi bevonásával. Ez állandóan az egyházi épületeken tartaná a kezét és vezetné a templomok, paplakások és iskolák építési ügyét. A rozzant épületeket lecsukná, újakat építene és ezeknek minden tekintetben stílszerű, ügyes, pratkikus kivitelét végezné az államsegélyből. Az egyházi adó ? Maradna a régi! Az sohase volt teher, de soha se is lesz! Teher, népünkön, mindig az építkezési kivetésekből ráeső ezerekből állott! Templomjavítás, paplaképítés (Istenem! ez a legátkosabbO, iskolaépítés, tanítólakj a vitás, melléképületek stb. mind olyan gyűlöletesek, hogy ezekre ritkán ád valamit szívesen a nép! Úgy gondolom, ha sorra vennék a gyülekezetek épületeinek, rozzant paróchiáinak, iskoláinak az adócsökkentési államsegélyből finaneirozását. épen úgy, sőt még jobban, végezné misszióját, mert így a lelkészek és tanítók vére kiizzad ásáva,! az egyházi szolgák tönkrejutását fogja eredményezni minden jóakart mellett is. Engedjen meg kedves szerkesztő úr egy hasonlatot. Volt egy csónakom. Felfordítva kitettem a napra, hogy deszkái nyíljanak széjjel. Begittelve fogom visszatolni, az újra megdagadó deszkák így nem engedik be a, vizet. Kijön egy barátom a partra, ISTem tudja, mit akarok. Sajnálja, hogy szétszárad a osolnak, visszatolja. Elmerül, tele lesz egy vihar alkalmával homokkal . . . nem tudtuk se kiemelni, se kimerni. Ott veszett. Elrohadt. Ez a osolnak vagyunk mi! Merülőben, veszendőben. .Tót akart az államsegély — kárt eredményezett. Szabadítsanak meg az államsegélytől, akkor népünk szívesen szolgáltatja be a terményt és az adócsökkentési áll. segélyt fordítsák csak az építkezésekre és ezt a terhet vegye le gyülekezetünkről! Balatoni. IRODALOM. Harangszó után cz. könyvet adott ki Mészáros János laskói ref. lelkész, ifjabb papi generáeziónk egyik legtanultabb és legbuzgóbb tagja. Hatalmas hitvédelmi kézikönyv ez „a futkározó atyafiak", a szekták ellen, amelyben beszélgetések, népszerű előadások formájában, amelyeket ő, mint előszavában mondja, gyülekezetének kebelében még csak gyermekkorát élő nőegylet körében mondott el. Világos áttekintésben adja a szerző ebben református egyházunk alapigazságait, amelyeket bőségesen megvilágít a biblia, egyháztörténet, a reformátorok és különösen Kálvin tanításainak fényével. Valóságos népszerű dogmatika, apolegetika, amelyet haszonnal olvashatnak nemcsak azok, akiknek a szekták ellen kell küzdeniük; pompás vezérkönyvül szolgálhat ez ott is, ahol nincsenek szekták lelkipásztoraink számára arra a czélra, hogy velős, mindenki által megérthető előadásokban megismertessék gyülekezeti összejöveteleken a felnőttekkel a mi ker. református hitünk kardinális igazságait. A könyvet, amely a szerzőnél (Laskó, Baranya m.) 4.80 K-ért kapható, a legmelegebben ajánljuk lelkésztársaink figyelmébe tömeges terjesztés czéljára. Irodalmi pályázat. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság nyilt pályázatot hirdet Koszorú czímű kiadványainak tíz füzetére. Ez évben a Koszorú füzeteinek tárgya a katonákat érdeklő, de a protestáns öntudat emelését is szolgáló rövidebb elbeszélések, rajzok, költemények. Számolni kell azzal a változással, melyet a világháború katonáink lelkében és a magyar társadalom és nép életében előidézett. A család és a haza, az egyház és a nemzet szeretete, ősi nagy értékeinek hagyományos megbecsülése, .a társadalmi rend és a tulajdon tisztelete, a felebaráti szeretet és polgári együttérzés ápolása legvcnek a Koszorúba szánt munkák vezérgondolatai. Építeni akarunk velük anélkül, hogy unalmas elmélkedésekbe bocsátkoznánk. Ezért az elvontabb természetű kérdéseket lehetőleg élet- és jellemrajzokban kell megvilágosítani. Az előadás nyelve legyen magyaros, könnyen érthető, népies, de nem pórias. Egy-egy füzet terjedelme I—1.72 kis nyomtatott ív. A kiadásra elfogadott munka tiszteletdíja kis ívenként rendszerint 50 korona. A dolgozat a Társaság tulajdona marad. A pályázat nyit vár nos, jeligés levélre nincs szükség. A pályaműveket június végéig kell a társulat titkárához ('Budapest, IV., Deák-tér 4.) beküldeni. Budapest, 1918 márczius 20. Dr. Ttaffay Sándor, titkár. EGYHÁZ. Lelkészválasztás. Az ókécskei ref. egyház a Kecskemétre távozó dr. Hetessy Kálmán utódiává 21 pályázó közül egyhangú felkiáltással Okos Gyula öcsényi lelkészt, a peterdi ref. gyülekezet (felsőbaranyai e. m.) Bévárdi Lajos szavai h: lelkészt, az öcsi Bábái József s. lelkészt, a felsőszelii ev. gyülekezet az Eperjesre távozott báró Podmaniczky Pál helyére Endrejfu János lajoskomáromi, a gyékénye'si ev. egyház Horváth Lajos szombathelyi püspöki másodlelkészt választotta lelkészéül . Egyházmegyei választások. A vértesaljai ref. egyházmegyében dr. Vasadi Balogh Györgyöt választották meg világi aljegyzőül. Az alsóborsödi ref. egyházmegyében lelkészi tanácsbirák lettek: Farkas István miskolczi és Pósa Péter cserépfalvi lelkészek,