Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-28 / 17. szám

útjából elháríthatjuk azokat az akadályokat, amelyeket a történelemből ismerünk. Mi mélységesen boldogok és hálásak vagyunk a keresztyén protestánsok közötti közeledés eme vágya miatt és minden tehetségünkkel dolgozni fogunk annak az összejövetelnek előkészítésén, melyet a maga idején öszszehívunk. -Minden tiszteletünk mellett, amellyel a genfi testvérek iránt viseltetünk, nem hallgathatjuk el azt a megjegyzésünket, hogy levelük egy-két részlete nagyon entente-párt ízű és színezetű. Már megtörtént dolgokért való invektivákkal, hivatalos „helytelenítésekkel" nem lehet előkészíteni a jövő megértés és testvéries kibékülés útját. Erre a levélre küldte most dr. Baltazár Dezső püspök az 0. R. L. E. nevében a következő választ: Nagy lelki örömmel olvastuk azt a levelet, melyet 1918. évi február hó 22-ről keltezve 1917. évi november hó 2-án tartott közgyűlésünk átiratára válaszul adni méltóztattak. Ürömünk alapját az evangéliumi szeretét közösségének konstatálása képezi; de növeli az önök részéről tett ama kijelentés, hogy ennek az általános szeretetbeli közösségnek fokozásául tekintik a mi magyar református egyházunk és az önök egyháza közötti érintkezés alkalmait. Nem mulaszthatjuk el hálás köszönetünket épen e tárgynál leróni önök iránt. Hálával emlékezünk a jóságról, amelyet mindazon tanuló ifjaink és látogatóink iránt a múltban tanúsítottak, akik önöket a nagy Kálvin János földjén ihletért felkeresték. Sok lelki erőket vettünk önöktől, várunk és kérünk a jövőben is. Köszönjük a testvéri részvét érzésének kifejezését is. Önöket megvédelmezte az isteni kegyelem, hogy nem kellett a véres hullámok között hányattatniok, nem kellett értékeket és életeket a pusztításba áldozatul vetniök. Ugy véljük, hogy ez a választottság kötelezi önöket legjobban arra, hogy a földi értelmű ítélkezés fölé emelkedjenek. Nehéz dolog ez. Majdnem emberfeletti. Hiszen Jézus is csak úgy tudott emberek felett igaz ítélettel megállani, hogy részesévé lett az emberek nyomorúságának, szenvedésének. Meg vagyunk róla győződve, hogy ha önök magukévá teszik Jézusnak a békességre vonatkozó tanácsát, hogy t. i.: az nem ítélet, hanem szeretet útján érhető el s ezen tanács lelkével bontják ki a hívogató zászlót, akkor meg is lesz annak az áldott eredménye. Mi nem törvényszék, hanem Jézus elé kívánunk állani. A törvényszék az emberi imbolygó igazság keresésével és vitatásával csak ellentétekre s megosztásra vezetne bennünket. Ahol a bizonyítékok hitelét mindenik fél kétségbe vonja s ahol állításokkal szemben úgy állanak a tagadások, mint a nemzetközi viszonylatban, hogy t. i.: nincsen földi bíró, kinek módjában lenne az igazságot megállapítani, ahol érzelmekkel és hangulatokkal minden ténynek a képét változásokra lehet elfordítani, ott teljesen czéltalan volna bírói szempontok szerint folytatni az eljárást. De Jézus elé oda állunk nyugodtan. Nem az igazságunkkal, mert Pál apostolként magunk sem merjük megítélni magunkat, hanem azzal a lélekkel, amely tudja szeretni ellenségeit is, tud imádkozni a háborgatókért és tudja áldani azokat, akik átkozzák. Ilyen igékkel jegyzett zászlót kértünk mi az önök kezébe, hogy hívtak volna ott a megszentelt klasszikus földön tetemre minden protestáns lelkészt: tegyen bizonyságot, hogy az ellentétek véres hullámai felett is át tudja-e nyújtani mindenki egymásnak az evangéliumi békesség, a krisztusi szeretet kezét. Mi nem ismerünk olyan egyházat, amely a maga hivatalos egyetemében szolgájává lett volna a kormányoknak a hódításra vonatkozó bűnös vállalkozásukban. Ha van ilyen egyház, a felett szánakozunk és nem tarthatjuk keresztyénnek sem, mert hiányzanék belőle az, amely nélkül még az angyal beszéde is zengő érez. Lelkiismeretünket komolyan megvizsgálva kijelenthetjük önöknek, hogy nemcsak helytelenítünk, de kárhoztatunk is ebben a háborúban mindent, ami merénylet az igazság ellen. Ez a helytelenítésünk és kárhoztatásunk azonban minden oldalra vonatkozik a nélkül, hogy egyes emberekre, nemzetekre vagy tényekre kívánna reá mutatni. Egy világháború eseményei sokkal bonyolultabbak, azok rugói sokkal rejtettebbek, a felelősségek sokkal szétl'olyóbbak, semhogy emberi értelem az igazság teljes nyugalmával eligazodhatnék felettük. Mi nem emberek igazságát keressük, mert az hiába való volna, hanem az Istenét a Jézus által. Az Isten igazsága mellett ott van a kegyelem, melynek alapja örök szeretet. Nem ítélet ez az igazság, hanem megbocsátás, megbékülés és kiengesztelődés. Ha az emberek e szerint az igazság szerint akarnak élni, mielőtt annak oltárához járulnának, menjenek haza és -béküljenek meg felebarátjukkal nem ítélet alapján, hanem szeretet alapján, mely mindeneket elfedez. Ennek az oltárnak papjaiul kértük és kérjük önöket. Ha e mellől prófétálnak, a trombita bizonyos zengésű lesz s az általa indított viadalban mindenki önmagát fogja legyőzni azzal a nemzetközi győzelemmel, amely a világbéke egyedüli alapja lehet. Fogadják el ismételt kérésünket és áldáskívánásunkat! Néhány szó ifj. Benkö István „Adminisztráczió és belmisszió" czimü czikkéhez. Ifj. Benkő István czikkéhez nagyon sok hozzáfűzni valóm volna. Inkább pro, mint contra. Vártam, hogy majd szólnak hozzá mások is. De úgy látszik, úgy gondolkoznak, mint én, hogy e rettenetes világégés e legborzasztóbb fináléjában csak azokkal foglalkozzunk, amire a legégetőbben szükségünk van s azt is, amit meg kell