Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-07 / 14. szám
egy francia lapban mgnyilvánuló elégedetlenségét a társadalmi erkölcstan tanításával szemben. Ami másutt csődöt mondott, az nálunk olyan üdvös nemzeti és nemzetíölötti eredményeket szülne ? Utópistának tűnik fel elvben a Mester-utcai tanárok határozata, de gyakorlatban nagyon is bevált propaganda-eszköz lelietne pld. egy szabadgondolkodó tanár kezében. „Világ"-ék jól látnak, sietnek is üdvözölni a hivatása magaslatán álló tanárokat, amelyik egyébként nagyon jól tudja, hogy a szelíd „pedagógiai" szempint csak ürügy; más nézőpontból hozták a határozatot! A nemzeti és felekezeti sajátságokkal a kereskedelmi iskolák vannak legkevésbbé összenőve!" Elég baj ez! De tudjuk. Azt is tudjuk miért. Csak azt nem tudjuk, humorizálni akartak-e az Izabella-utczában a kereskedelmi iskolai tanárok, mikor azzal a megjegyzéssel fo* gadták el .a Mester-utczai indítványt, hogy a vallástanítás eredményessé tétessék. Melyik vallástanítás ? Amelyiktől független lesz a morál ? Amelyik helyett tanítják a társadalmi erkölcstant ? Vagy az az egyveleg, amit készítene magának a meg nem emésztett vallástörténeti ismeretekből a diák ? Vagy az atheista „vallástanítás lenne eredményesebb ? Ha csakugyan fáj a vallástanítás kétségtelenül kevés eredménye, ne olyan orvosságot keressenek, amelyik rosszabb a halálnál! Egyébként tartozunk az igazságnak azzal, hogy megemlítjük, hogy még azokban a keresk. iskolai tanártestületekben is*, ahol elfogadták ezt az indítványt, voltak olyan keresztyén tanárok, akik ellene szavaztak. A „Világ" a hivatása magaslatán álló tanári karokat — már t. i. azokat, akik az indítványt elfogadták -— felsorolta, de nem emlékezett meg azokról a keresk. iskolákról, ahol elvetették az indítványt, vagy nem is tárgyalták, mint hatáskörükbe nem tartozó dolgot. Egyik budai kereskedelmi iskolában — legyen teljes a „Világ" öröme! — az igazgató és a tanárkar csakugyan teljes örömmel üdvözölte az új világ hajnalhasadását. Az igazgató egyébként református vallású s még hozzá, úgy értesültünk, presbiter is! Igazán fényes kilátásaink lehetnek a jövőre, ha azok, akik önként vállalt egyházi hivataluk és önként letett esküjük szellemével ellentétben dolgoznak! Igazán nem ártana egy kis reformáció sok testületnél „in capite et membris"! Az egyházi hatóságok évek óta czéltudato&an törekednek a vallástanítás megjobbítására. A ref. egyetemes konvent tanügyi bizottsága nagy gondot fordít rá. A népiskolai és polgári iskolai tanterv elkészült, különösen az utóbbi kifogástalan. Rá kerül a sor a kereskedelmi iskolák és egyéb középiskolák tantervének és tankönyveinek reformjára is. Bárcsak az a bizonyos illetéktelen tanári határozat is sürgősséget tanácsolna és ajánlana indirekte az illetékeseknek! A középiskolákban bizonyára nagyobb mértékben fogják tanítani, mint eddig a valódi ker. „társadalmi erkölcstant" és nagyobb súlyt fektetnek az állampolgári nevelésre, a szocziális érzék kifejlesztésére. Az elfogultság, felekezeti és nemzeti gyűlölet keltése a ref. vallástanítástól, nyugodt lélekkel állíthatjuk, teljesen távol van. Nyugodtan és szívesen megnyithatjuk bármelyik vallásórán ajtónkat, meggyőződhetik tantárgyunk szelleméről mindenki. Igazán hivatott vallástanár, hivatása magaslatán álló tanártársak segítségével, jó tanterv, jó tankönyvek, elegendő óraszám, tisztességes órabeosztás birtokában eredményessé teheti a vallási és erkölcsi nevelést, amelytől várják sokan hazánkban, többen mint a független moráltól, a nemzet és társadalom boldogulását, megújhodását. A nemzetközi életnek, érintkezésnek igazságos, békés, emberies, egyszóval keresztyén elvekre való helyezése mindenki előtt kívánatos. Ha a Mester-utczában is erre gondolnak, akkor a czél tekintetében nem állunk messze egymástól, de az odavezető eszközök tekintetében igen. Ha egy kicsit tájékozódnak a közhangulat felől a vallás-erkölcsi nevelés ellenőrzői, tapasztalni fogják, hogy hasztalan tartják a kérdést szőnyegen, az iskolából kitenni nem sikerül senkinek a vallástanítást Magyarországon jódarabig; a ker. egyházak, ha másban nem, ebben olyan határozott, egységes frontot alkotnak, amelyen meg fog törni minden szabadgondolkodó kísérlet. Nem is tanácsos Magyarországon megbolygatni ilyen irányban Eötvös genialis alkotását, az 1868: XXVIII. t.-czikket, amely a specziális magyarországi helyzetre beláthatatlan időn belül egyedül megfelelő. Hadd idézzük egy igazán „hivatása magaslatán" álló tudós pedagógusunknak, Fináczy Ernőnek a Magyar Pedagógiai Társaság XXVI. közgyűlését megnyitó elnöki beszédéből a következő sorokat: „Azt hiszem, hogy mindazoknak, kik velem együtt a gyermeki lélek szükségleteihez mért, a módszeresen vezetett pozitív vallásoktatást elengedhetetlennek tartiák, a törvényeinkbe s így a népoktatási törvénybe foglalt szabályozást az adott viszonyok közt egyedül lehetségesnek, elvi szempontból egyoldalúságtól mentnek, a teljes viszonosság alapján állónak fogják tartani." Jól esik minden pozitív ker. alapon álló embernek az, hogy a nagytekintélyű professzor, az ország egyik, legtiszteletreméltóbb kulturegyesületének elnöke, ilyen bátran bizonyságot tesz a vallástanítás elengedhetetlen volta mellett. Jó megjegyezni, nem mindenféle kontármunka mellett száll síkra! A jó törvény a keretet megadja, de a tantervet, tankönyvet s ami a fő, a vallástanár egyéniségét nem adhatja meg. Nem a keretet kell megváltoztatni vagy épen szétbontani, hanem azt kell megreformálni, amit eddig befoglalt, ami méltatlannak bizonyult hozzá. Dr. Patay Pál.