Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-07 / 14. szám

egy francia lapban mgnyilvánuló elégedetlenségét a tár­sadalmi erkölcstan tanításával szemben. Ami másutt csődöt mondott, az nálunk olyan üdvös nemzeti és nem­zetíölötti eredményeket szülne ? Utópistának tűnik fel elvben a Mester-utcai taná­rok határozata, de gyakorlatban nagyon is bevált pro­paganda-eszköz lelietne pld. egy szabadgondolkodó ta­nár kezében. „Világ"-ék jól látnak, sietnek is üdvözölni a hivatása magaslatán álló tanárokat, amelyik egyéb­ként nagyon jól tudja, hogy a szelíd „pedagógiai" szem­pint csak ürügy; más nézőpontból hozták a határozatot! A nemzeti és felekezeti sajátságokkal a kereskedelmi iskolák vannak legkevésbbé összenőve!" Elég baj ez! De tudjuk. Azt is tudjuk miért. Csak azt nem tudjuk, humorizálni akartak-e az Izabella-utczában a kereske­delmi iskolai tanárok, mikor azzal a megjegyzéssel fo* gadták el .a Mester-utczai indítványt, hogy a vallástaní­tás eredményessé tétessék. Melyik vallástanítás ? Ame­lyiktől független lesz a morál ? Amelyik helyett tanít­ják a társadalmi erkölcstant ? Vagy az az egyveleg, amit készítene magának a meg nem emésztett vallás­történeti ismeretekből a diák ? Vagy az atheista „val­lástanítás lenne eredményesebb ? Ha csakugyan fáj a vallástanítás kétségtelenül kevés eredménye, ne olyan orvosságot keressenek, ame­lyik rosszabb a halálnál! Egyébként tartozunk az igaz­ságnak azzal, hogy megemlítjük, hogy még azokban a keresk. iskolai tanártestületekben is*, ahol elfogadták ezt az indítványt, voltak olyan keresztyén tanárok, akik ellene szavaztak. A „Világ" a hivatása magaslatán álló tanári karokat — már t. i. azokat, akik az indítványt elfogadták -— felsorolta, de nem emlékezett meg azok­ról a keresk. iskolákról, ahol elvetették az indítványt, vagy nem is tárgyalták, mint hatáskörükbe nem tartozó dolgot. Egyik budai kereskedelmi iskolában — legyen teljes a „Világ" öröme! — az igazgató és a tanárkar csakugyan teljes örömmel üdvözölte az új világ hajnal­hasadását. Az igazgató egyébként református vallású s még hozzá, úgy értesültünk, presbiter is! Igazán fényes kilátásaink lehetnek a jövőre, ha azok, akik önként vállalt egyházi hivataluk és önként letett esküjük szellemével ellentétben dolgoznak! Igazán nem ártana egy kis reformáció sok testü­letnél „in capite et membris"! Az egyházi hatóságok évek óta czéltudato&an töre­kednek a vallástanítás megjobbítására. A ref. egyetemes konvent tanügyi bizottsága nagy gondot fordít rá. A népiskolai és polgári iskolai tanterv elkészült, különösen az utóbbi kifogástalan. Rá kerül a sor a kereskedelmi iskolák és egyéb középiskolák tantervének és tanköny­veinek reformjára is. Bárcsak az a bizonyos illetéktelen tanári határozat is sürgősséget tanácsolna és ajánlana indirekte az illetékeseknek! A középiskolákban bizo­nyára nagyobb mértékben fogják tanítani, mint eddig a valódi ker. „társadalmi erkölcstant" és nagyobb súlyt fektetnek az állampolgári nevelésre, a szocziális érzék kifejlesztésére. Az elfogultság, felekezeti és nemzeti gyűlölet keltése a ref. vallástanítástól, nyugodt lélekkel állíthatjuk, teljesen távol van. Nyugodtan és szívesen megnyithatjuk bármelyik vallásórán ajtónkat, meggyő­ződhetik tantárgyunk szelleméről mindenki. Igazán hi­vatott vallástanár, hivatása magaslatán álló tanártársak segítségével, jó tanterv, jó tankönyvek, elegendő óra­szám, tisztességes órabeosztás birtokában eredményessé teheti a vallási és erkölcsi nevelést, amelytől várják so­kan hazánkban, többen mint a független moráltól, a nemzet és társadalom boldogulását, megújhodását. A nemzetközi életnek, érintkezésnek igazságos, békés, em­beries, egyszóval keresztyén elvekre való helyezése min­denki előtt kívánatos. Ha a Mester-utczában is erre gon­dolnak, akkor a czél tekintetében nem állunk messze egymástól, de az odavezető eszközök tekintetében igen. Ha egy kicsit tájékozódnak a közhangulat felől a val­lás-erkölcsi nevelés ellenőrzői, tapasztalni fogják, hogy hasztalan tartják a kérdést szőnyegen, az iskolából ki­tenni nem sikerül senkinek a vallástanítást Magyaror­szágon jódarabig; a ker. egyházak, ha másban nem, ebben olyan határozott, egységes frontot alkotnak, ame­lyen meg fog törni minden szabadgondolkodó kísérlet. Nem is tanácsos Magyarországon megbolygatni ilyen irányban Eötvös genialis alkotását, az 1868: XXVIII. t.-czikket, amely a specziális magyarországi helyzetre beláthatatlan időn belül egyedül megfelelő. Hadd idézzük egy igazán „hivatása magaslatán" álló tudós pedagógusunknak, Fináczy Ernőnek a Magyar Pedagógiai Társaság XXVI. közgyűlését megnyitó el­nöki beszédéből a következő sorokat: „Azt hiszem, hogy mindazoknak, kik velem együtt a gyermeki lélek szükségleteihez mért, a módszeresen vezetett pozitív vallásoktatást elengedhetetlennek tart­iák, a törvényeinkbe s így a népoktatási törvénybe fog­lalt szabályozást az adott viszonyok közt egyedül lehet­ségesnek, elvi szempontból egyoldalúságtól mentnek, a teljes viszonosság alapján állónak fogják tartani." Jól esik minden pozitív ker. alapon álló embernek az, hogy a nagytekintélyű professzor, az ország egyik, legtiszteletreméltóbb kulturegyesületének elnöke, ilyen bátran bizonyságot tesz a vallástanítás elengedhetetlen volta mellett. Jó megjegyezni, nem mindenféle kontármunka mellett száll síkra! A jó törvény a keretet megadja, de a tantervet, tankönyvet s ami a fő, a vallástanár egyéniségét nem adhatja meg. Nem a keretet kell megváltoztatni vagy épen szétbontani, hanem azt kell megreformálni, amit eddig befoglalt, ami méltatlannak bizonyult hozzá. Dr. Patay Pál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom