Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-17 / 11. szám
a magyarság, se a kálvinista papság becsületét. Gázolni úgy sem gázol el semmit: csak hadd durrogjon, a kinek kedves a füle, úgyis befogja. Csak azt a drága, jó papirost sajnáljuk ebben a szűk világban." Még csak egy kéréssel alkalmatlankodom. Ha már az író besározott minket (és ez nagyon fáj, mert nem szolgáltunk rá). Ön, igen tisztelt Uram, csak maradjon meg a Pesti Napló többi munkásaival együtt abban a régi hitében, hogy a protestáns parókiák csakugyan olyan idilli házak, az áhitat pázsitjai, mint a milyeneknek Baksay püspök atyánk írta le őket. (Lám, mi mégis csak közelebbi atyafiságban vagyunk Baksayval. Nekünk atyánk, Önnek csak „urunkbátyja".) Azt bizonyára felesleges is mondanom, hogy azokban a házakban az élet és kultúra modern harczosai laknak, a kikben van „élni hit, jog és erő" és a kik soha semmit sem szoktak kritika nélkül olvasni, ső$ ha rászolgálnak, az írót is, a kritikust is meg tudják és meg merik kritizálni. Dixi et salvavi. .. Eddig a levél, a melyhez még azt a megjegyzést fűzzük, hogy csakugyan az az alak, a kit Móricz a Fáklyában („Matolcsy Miklós") bemutat, minden vonásában igaztalan, exotikus és hajánál fogva előhúzott. Mi úgy tudjuk, hogy sem a „tegnap, sem a ma" kálvinista papi típusa nem ilyen és hisszük, hogy a „holnapé" sem hordja magán az ő torz vonásait. Megemlítjük még ezzel kapcsolatban, hogy, mint már jeleztük, a Vasárnapi Újságban most folyó regényben is („Egy falusi kisasszony története") egy minden ízében ellenszenves református lelkésszel találkozunk. Uray Sándor debreczeni ref. lelkész megszívlelendő szavakban ad kifejezést e feletti mély felháborodásunknak a L. E. legutóbbi számában. Kezdünk „divatba jönni", — de, úgy látszik, nincs köszönet benne ! Résen legyünk ! A „Református Sajtó". Épen a sajtószabadság nagy emlékünnepén jelent meg a Református Sajtóegyesület orgánumának első száma. Nagyjelentőségű dolog ez. A mi nyomdánkból kelt szárnyra és megy szét 20,000 példányban propagálni szélesebb körben az eszmét, a melynek érdekében lapunk hasábjain agitáltunk. Legyen jobb és dicsőbb jövő előhírnöke és hathatós tényezője ez a lap, igazi zászló mindazok egyesítésére, a kik az eddig oly elhanyagolt mezőn új virulásért imádkoznak és dolgoznak ! Rövid emlékezés a nagy reformáczió négyszázéves évfordulója alkalmából czím alatt adta ki a parókhiális könyvtárbizottság Forgács Gyula péczeli lelkész füzetét, a mely a reformáczió történetét ismerteti a nép széles rétegei számára. A füzet nyomdatechnikai és egyéb akadályok miatt csak most jelent meg s most küldi szét a konventi iroda valamennyi lelkészi hivatalnak. A füzet 25,000 példányban jelent meg abban a feltevésben, hogy minden száz református lélek közül fog annak egy-egy vevője akadni. A füzet ára egy korona s a tiszta jövedelem teljes összegében a hadbavonult református katonák hazafias és vallásos olvasmányaira fog fordíttatni. EGYHÁZ, Kitüntetés. A király korláti Bernát István dr.-nak, a Magyar Gazdaszövetség igazgatójának a szocziális és szövetkezeti ügy, valamint a mezőgazdaság terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend középkeresztjét a csillaggal adományozta. Ezt a hírt olvastuk a hivatalos lapban és mondanunk sem kell, mily nagy öröm töltött el minket Szövetségünk egyik alapító-tagjának, világi elnökének és egyházunk hű és minden nemes szolgálatra kész tagjának ez a jól megérdemelt kitüntetése. Itt e helyen is kifejezzük szívből jövő jó kívánatunkat: legyen továbbra is áldás a köz és egyházunk érdekében végzett jó munkáján F Lemondás. Eperjesi Scholtz Gusztáv, a bányai ev. egyházkerület püspöke 12 évi püspöki és 52 évi lelkipásztori áldásos szolgálat után lemondott. Lemondásában hivatkozik 76 éves korára, a családjában előfordult halálesetek (neje és leánya halt meg) által is megrendített egészségi állapotára. Scholtz Gusztáv már ezelőtt két éwel, lelkészi szolgálatának 50 éves jubileuma alkalmá- • val, nyugalomba akart vonulni és csak a háborúra való tekintettel maradt meg hivatalában. A lemondást elfogadó és a püspökválasztásra szükséges intézkedéseket elrendelő kerületi közgyűlés április hó végén lesz. A debreczeni theol. tanárok fegyelmi felelőssége az egyházzal szemben. Ez a kérdés a Zoványi-esettel kapcsolatban merült fel s miután a Debreczeni Protestáns Lap erre meglepően veszedelmes valaszt adott, kénytelen volt megszólalni dr. Benedek Zsolt konventi tanácsos is, hogy a száraz ügyvédi szőrszálhasogatással szemben rámutasson az egyetlen helyes és igazi református egyházjogi álláspontra, tiltakozván e tétel propagálása és felhasználása ellen. Mert mit állít Kun Béla, a D. P. L. főszerkesztője? Azt, hogy a jelenleg érvényben levő egyházi törvényünk szerint a debreczeni the^l. tanárok mint lelkészek felett az egyházi hatóságok fegyelmi joggal nem bírnak, tehát azokat az egyház semmiféle tanításért felelősségre nem vonhatja. Nagyon sajnáljuk, hogy dr. Benedek Zsolt hatalmas és igazán gazdag egyházi érzéktől duzzadó czikkét a nagy papirszükség miatt teljes egészében nem közölhetjük, de hadd következzék itt a czikk befejezése, lapunk olvasóinak gyönyörűségére s főleg a tiszántúli papság ébresztésére és figyelmeztetésére is. — Mi — írja dr. Benedek Zsolt — ... azt a nézetet valljuk, hogy a hittudományi kar tanárának a tanári katedrán végzett munkája par excellence egyházi és vallási ténykedés, melyre az egyház felügyelő, ellenőrző hatásköre kiterjed. Hogy mennyire egyházi ós vallási ténykedés a hittanári munka, semmi sem bizonyítja jobban, mint annak kikötése, hogy e tanári munkát még az állami egyetemen is csak lelkészek végezhetik. Micsoda belső és kiegyenlíthetetlen ellenmondás van egyébként abban, hogy az egyetemi tanárnak valamely falusi gyülekezet papi szószékéről egyetlen egyszer kiejtett szavára irgalmatlanul lecsaphat az egyházi igazságszolgáltatás sújtó keze, de a tanári katedra évtizedeken át is büntetlenséget biztosító aziluma lehet esetleg egész papi nemzedékeket megrontó egyház- és vallásellenes tanításoknak. Az egyház ne n akarhatott segédkezet nyújtani ilyen abszolút védelmet nyújtó menedékhelyek felállítására s a tudományos kutatás szabadságának és az egyetemi tanszabadságnak tévesen értelmezett eszméi miatt nem mondhat le legkardinálisabb eszméinek megoltalmazásáról. Államellenes tanok hirdetését az állam, egyház- és vallásellenes tanok hirdetését az egyház nem tűrheti meg.