Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1918 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-10 / 10. szám

szeretetintézmény a gondos vezetés és a tapintatos keresztyén bánásmód révén szintén sok elismerést és jó barátot szerzett az egyesületnek. Sokatígérő intézete az egyesületnek az 1912-ben létesített Lórántff'y-kollégium (kezdetben helytelenül Lóráritífy-penziónak nevezték), a mely a IX., Csillag-u. 4. sz. a. bérhelyiségben elhelyezve, az egyetemen és más főiskolákon tanuló leányok internátusa. Az új idők által követelt hézagpótló intézet, mert a megnehezült életviszonyok hovatovább nagyobb számban kényszerítik a fiatal nőket a különböző kenyérkereseti pályákra. Az ilyen magános lányoknak kíván megbízható, családias és református szellemű otthont nyújtani a Lórántffy-kollégium, a mely már is annyira keresett intézet, hogy a jelentkezőknek a felét is alig tudja befogadni a máihárom ízben is bővített bérhelyiség. Ezért az egyesület előrelátó vezetősége már az 1917-ik évben megvásárolta a kollégium elhelyezésére alkalmas háromemeletes házat (IX., Rákős-u. 15), de a melybe a fővárosi háborús lakásszabályok miatt csak a háború végeztével költözlietik át a nőkollégium. Az egyesület anyagi fejlődésében is örvendetesen nyilatkozott meg az Isten áldása. Mert a Lórántfly Zs.Egyesületnek kezdetben sennni vagyona nem volt, de tíz év múlva már 42,000 K-ra, tizenöt év múlva 102,000, húsz év múlva 280,000, huszonöt év múlva 420,000 K-ra emelkedett a vagyona, a mely értéknek legnagyobb része a diakonisszaházba, az imaházba és a kollégiumnak szánt Rákos-utczai házba van belefektetve. Jellemző és tanulságos az is, hogy ez a nagyszabású anyagi erősödés mily parányi kezdetből indult, hogy az egyesületnek az első esztendejében csak 14T88 K volt az összes bevétele és 134"88 K az összes kiadása. Mi az a mai 100,000-es büdzséhez képest! Ily gazdag erkölcsi és anyagi áldásra segítette a gondviselő Isten a Lórántífy Zs.-Egyesületet az eddigi 25 éves múltjában. Itt is bebizonyosodott, hogy mire képes az evangyéliom a nők által is. A múltnak ez a gazdag erkölcsi és anyagi sikere egyben záloga és biztosítéka az egyesület nagy jövőjének is, csak le ne térjen eddig követett szilárd evangyéliomi alapjáról és meg ne lankadjon eddig tanúsított buzgóságában ós áldozatkészségében. Mert eddigi élete annak is bizonysága, hogy jövőben is nagy dolgokra hívja el az Úr. Első és legfőbb feladata, hogy megépítse régóta tervezett kórházát, illetve szanatóriumát, a melynek létesítése diakonisszáinak gazdag mezőt nyit a könyörülő szeretet gyakorlására, az egyesületnek pedig nagy súlyt és befolyást biztosít a keresztvénszocziális tevékenység terén. Fontos feladata az is, hogy betetőzze Lórántffykollegiumát, hogy kibővítse és belsőleg úgy szervezze meg ezt a keresztyén kultúrintézetét, adja meg neki a czéltudatos keresztyén nevelés minden szükséges személyi és dologi feltételét, hogy abból a művelt magyar nők útján református keresztyén szellem áradjon szét a magyar társadalomba. Folytatnia és erősítenie kell az irodalmi evangelizácziónak nem sikertelenül megkezdett munkáját és legyenek rajta az egyesület vezetői, hogy alapjaik mellett az evangyéliomi iratterjesztést is minél rendszeresebben és belterjesen fölkarolják. Igyekezzék kiépíteni és alkalmas árvaház létesítésével betetőzni a kezdettől fogva gyakorolt árvanevelő munkásságát, mert ez úton nemcsak a keresztyén szeretet munkáját gyakorolhatja sikeresebben, hanem előkészítő iskolát, nevelő alapot is vethet a nagyfontosságú diakonisszaképzés ügyének. Folytatnia és fejlesztenie kell a lányok társadalmi evangelizáczióját, különösen annak sokatígérő formáját, a bibliai körökbe való tömörítést, a mit Szalay Teréz titkár oly szép sikerrel megindított, hogy ez úton munkás tagokat neveljen az egyesületnek ; mert a kellő szukkreszozenqzia nélküli egyesület idővel elvénül, működésében megbénul, összezsugorodik. Nem csekély szocziális feladat vár az egyesületre a cselédvédelem és cselédnevelés terén is, a mely ügygyei az egyesület kezdettől fogva foglalkozott, de a mely nehéz kérdésnek intézményes szervezése még szintén a jövő feladata. Bizony-bizony sok, nagyon sok még a Lórántífy-Egyesület számára az aratnivaló gabona és szüntelenül kérnie kell az aratás Urát, hogy küldjön neki aratókat. De ne féljen, ne csüggedjen. Mert az áldások Istene, a ki eddigi sáfárkodásában ily gazdagon megáldotta a/ egyesületet, a jövőben bizonyára még többre fogja bízni az ő hűséges sáfárjait! Dr. Szőts Farkas. BELFÖLD. Az erdélyi püspökválasztás. Csak a mult hét elején vettük az erdélyi „Református Szemlé"-t és ebben a már jelzett püspökválasztó közgyűlésnek lefolyásáról szóló részletes tudósítást. Miután lapunk olvasói közül sokan nem olvashatják ezt, most adunk részletesebb közlést a közgyűlésen történtekről és egyben néhány részletet az új püspök székfoglaló beszédéből. A gyűlés elején Nagy Károly, mint főjegyző és püspökhelyettes, mondott imát és Zeyk Dániel, az öt világi főgondnok közül a hivatalra legidősbb, megnyitó beszédet, a melyben fájdalmas részvéttel emlékezett meg az elhunyt püspökről, dr. Kenessey Béláról. A jegyzői tisztet dr. Kolozsváry Bálint egyetemi tanár viselte. A közgyűlésnek 191 szavazásra jogosult tagja közül 130 volt jelen. A titkos szavazás eredménye az volt, hogy a beadott szavazatok köziíl 127 esett Nagy Károlyra, két szavazólap üres volt, egyen Vásárhelyi Boldizsár neve volt. Az eredmény kihirdetése után a küldöttség által bevezetett püspököt az elnöklő főgondnok üdvözölte rövid, meleg beszéddel, a mely után Nagy Károly mondotta