Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-25 / 8. szám

távolítani belőle mindent, a mi terjedelmét túlságos terjedelművé növeli. A jegyzőkönyv elején & püspöki-jelentés hívja fel figyelmünket, a mely most már a ker. rendszabály értelmében a gyűlést megelőzőleg nyomtatásban megjelent s a melynek szép bevezető részét lapunkban közöltük. A jelenlés lehetőleg hű képét adja úgy az egyetemes, mint kerületi egyházi élet főbb mozzanatainak. Rámutat arra, hogy mily nagy erővel dolgozik a róm. kath. egyház különösen most a háború ideje alatt a lélekhalászat terén és megmondja, hogy az egyedüli óvszer ez ellen a hű pásztori gondviselés. Megemlékezik arról, hogy nincsenek pontos adatok arra nézve, hogy hány vegyesvallású házasság köttetett és mennyi a veszteségünk ezen a téren. A pontos adatok gyűjtését megnehezítette az, hogy a belügyminiszter megtiltotta az anyakönyvekbe való betekintést. De épen e sorok írása közben érkezett a hír arról, hogy a miniszterelnök egy néppárti képviselő interpellácziójára kijelentette, hogy a tiltó rendeletet hatályon kívül helyezik. De maga a betekintés még nem sokat ér. Fel is kell tárnunk magunk előtt minden leplezgetés nélkül a való helyzetet, mert ez az első lépés a javulás felé. Kiemelkedő nagyfontosságú részlete a jegyzőkönyvnek a kecskeméti Madas-féle árvaház és leányinternátusra vonatkozó rendelkezés. A gyűlés az egyházkerületi elnökség vezetése mellett egy gyüjtőbizottságot küldött ki, megalkotta az intézeti szabályzatot és minden szükséges intézkedést megtett, hogy az intézet még ebben az évben megnyitható legyen. Hisszük, hogy ez az alkotás is méltó lesz a nagy emlékesztendőhöz; a plánta jó talajba jut, a növekedést adó isteni áldás nem maradhat el. Nagy helyet foglalnak el a jegyzőkönyvben az iskolai jelentések. Kár, hogy nem következnek szépen fokozatosan egymásután. Óvodánk egy sincs, de a népiskolától kezdve fölfelé minden fokozatú iskola van kerületünkben. Néhány megjegyzést ezekre. A népiskolai szakosztály előadója nagy panasszal kezdi jelentését: a statisztikai adatok hiányosan érkeztek be s a miket megkapott, azok is hasznalhatlanok; egyegyházmegyeből, a hol a legtöbb állami iskola van (Soli), az a szomorú jelentés érkezett, hogy tanítás a legtöbb helyen nem volt, egy másik traktusban (Kecskemét) a felügyelői látogatás elmaradt, Hát ezekre különösen egy megjegyzésünk van: ha azok a statisztikai adatok olyan hiányosak és hasznalhatlanok, miért kellett ezeket mégis kinyomatni ebben a drága világban és egyáltalában ki a felelős a mulasztásokért, mert az Egyetemes Tanügyi Bizottság ülésében is minden jelentés azzal a nyitánnyal kezdődik, hogy nincsenek megbízható statisztikai adatok. Hát az adminisztráczió terén sem szabad megelégednie egyházunknak alacsonyabb rendű érdemjeggyel. Örvendetesebb részlete az előadói jelentésnek az, a mely kerületünk 3 polgári iskolájával (Budapest, Halas, Szentendre) foglalkozik. Különösen a szentendrei iskola fejlődésének, izmosodásának örvendünk, hiszen sok kellemeten emlék fűződik ezen intézet alapításához és első éveihez. Különös dolog, hogy a halasi polg. leányiskola növendékei évről évre fogynak ; ennek egyik főoka, hogy nincs internátusa és így kuJtúrmissziója még most is csak helyi jelentőségű. Emelkedése csak az ottani egyházi bajok teljes gyógyulása után remélhető. Polgári iskoláinkban egyébként 190 tanuló volt a mult tanévben, ezek között mindössze 105 volt református. Hát a „kilencze", a többi hol volt?! Az egyházkerület 6 gimnáziumáról és a Baár-Madas intézetről a középiskolai előadónak terjedelmes és minden szükséges adatot felmutató jelentése olvasható a jegyzőkönyvben, a melyet kiegészít a nem ref. jellegű középfokú tanintézetekben tanuló ref. növendékek vallásoktatásáról szóló részletes rovatos kimutatás. De megkell jegyeznünk valamit. Egyet nem látunk a jelentésben, azt t. i., hogy miként gyakorolta egyházkerületünk a főhatóságából eredő közvetlen felügyeleti jogát. A jegyzőkönyv végén olvassuk ugyan, hogy van középiskolákat látogató bizottságunk, de ennek működéséről évek óta nem hallottunk, az is különös, hogy egy tanár sem foglal helyet ebben a bizottságban. Most olvassuk, hogy Tiszáninnen belátták a szakfelügyelet szükségességét és ott a középiskolai előadó látogatja az iskolát. Szóval egészen komolyan kellene kezelni ezt az ügyet. Különös, hogy a kecskeméti jegakadémiáról csak egynéhány sornyi jelentést olvasunk most a jegyzőkönyvben. A jelentós hivatkozik az igazgató-tanács beadványára, de ebből semmi sincs a jegyzőkönyvben. Talán valami tévedés történt. Egyik legfontosabb részlete jegyzőkönyvünknek az, a mely a missziói ügyre vonatkozik. Három helyen találkozunk vele. Egyik pontban örömmel olvassuk, hogy a leimisszió egyöntetű vezetésére a közgyűlés most ismét választott egy bizottságot. Mert választott már előbb is, de, úgy látszik, akkor, sajnos, ínég nem volt kellőleg előkészítve a talaj egy ilyen bizottság munkájára. Most ez lesz a mi kerületi „Central-Ausschuss"-unk, a mely számba veszi mindazt, a mi már megvan és buzdítással, tanáccsal, irányítással szolgál mindazoknak, a kik valamit kezdeményezni óhajtanak. Az iskolai és más előadók rendes, elmaradhatlan évi jelentései mellett ott lesz ezután a belmissziói bizottság előadójának .referádája is; lesz kellő áttekintés, czéltudatos szervezkedés ebben a munkában, a melynek fellendülése egyik biztos záloga a jobb jövendőnek. A diaszpóra misszióról szóló jelentés olvasása bizonyára sokak lelkében ébreszt bánatos érzést, hiszen hattyúdala, ez Kelecsényi Zádornak, a ki oly nagy odaadással és lelkesedéssel szolgálta és képviselte ennek a missziónak ügyét gyűléseinken. Kerületünk a konventi missziói segéllyel együtt több, mint 16,000 K-át fordított erre a czélra, de az egész munka bizonyára nagy lendülettel megy előre az egész vonalon, ha azon „Irányelvek" szerint történik, a melyek a jegyzőkönyv függelékében olvashatók. Ágoston Sándor munkálatáról bő-