Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
Ne zárjuk el a szektákhoz csatlakozottak előtt sose az útat a visszatérésre. Népünk se durvasággal küzdjön a szekták ellen. Tanítsuk erre őket a templomi beszédekben is. Különösen a kátéval kapcsolatos kérdések alkalmasak erre. Szükség lenne népies füzetekre a baptista, adventista stb. irányzatokkal szemben. Következő fegyverünk : tartsuk ébren a felekezeti öntudatot. Vallásos estélyeken, különösen történeti előadásokkal, sokat tehetünk ebben az irányban. E mellett gondoskodnunk kell híveink lelki szükségeinek kielégítéséről. Nékünk tanulnunk is kell a szektáktól buzgóságot, összetartást, egyházfegyelmet. Ezek nem tűrnek meg maguk közt paráznát, istenkáromlót, részegest. A kiváló gyakorlati érzékre valló előadás után hozzászólások következtek. Ifj. Oörömbei Péter (Mándok) hangsúlyozza, hogy a szekták keletkezésénél fontos a gazdasági ok is. Gyakran megtörtént, hogy a mikor a pap követelte az egyházi adót, sok híve elment olcsóbb vallásba. Szerepet játszik ezen a téren az is, hogy sokan vannak híveink közt, kik istentiszteletünket ridegnek, éneklésünket művészietlennek találják, llésze van a szekták elterjedésében kálvinista öntudatunk elhalványodásának is. Régebbi öntudatunknak hatalmas eszköze volt, hogy elemi iskoláinkban is theológiát végzett, úgynevezett akadémikus rektorok tanítottak. Mátis Márton utal arra, hogy a hol csak egy felekezet van, soha sincs olyan nagy élet, mint a hol több van. Részben jó, hogy vannak baptisták s azok egy kissé sakkban tartanak minket: vigyázunk egymásra. Különben nem kell annyira félnünk tőlük: azok is csak emberek! Ifj. Bereczky József (Tasnád) szerint mindenki szektárikus, a ki az egyház keretén belül van is jogilag, ha lelkileg elkülönül és vallási szükségletét a templomon kívül elégíti ki. Megtörtént, hogy a helytelen irányban folytatott lelkigondozás is szektárius irányba kergetett sokakat. Nyáry Pál (Pécs) viszont rámutat arra, hogy mi csak tömegben foglalkoztunk ezelőtt népünkkel, pedig egyénenként is kell foglalkoznunk híveinkkel. Kováts István indítványára, a lelkészek konferencziája fölkéri a Kálvin-Szövetséget, hogy találjon módot Malclcai Sándor értékes előadásának kiadására, ezenkívül bízza meg Forgács Gyulát, hogy rövid útmutatást állítson össze a lelkészek számára a baptistákkal való bánásmódra. Az esti zárógyűlés ifj. Victor János sorozatos előadásának befejező részével kezdődött. „A sikeres munkásság titkáu -ró\ beszélt. Ne feledjük el, mondotta többek közt, hogy Isten munkatársai vagyunk. A magunk kis munkáját állítsuk bele Isten nagy munkájába. Legyünk Isten eszközei czéljai megvalósításában. Körülöttünk idegen erők is működnek: rajtunk kívül más erőkkel is dolgozik Isten. Ezek ne zavarjanak minket: végezzük csak a magunk munkáját. Ez a sikeres munkásság titka. Lelkipásztorok toborzása. Ezután B. Fájj István tartott fölolvasást egyházunknak arról az égetően aktuális kérdéséről -. „Hogyan toborozzunk jó lelkipásztorokat ?" Rámutatott a theologusok kis számára, ézzel szemben a közel jövőben megoldásra váró nagy szükségekre. Honnan toborozzunk jó lelkipásztorokat? Ifjúságunk legjavából. Nem a fizetés tartja vissza az ifjakat legtöbbször a papi pályától. Mélyebb szellemi okai is Vannak ennek. Itt van például ! > falusi élettől és a néppel való érintkezéstől való iszonyodás. Sokan visszariadnak attól, hogy sokszor üres fejű stréberek nyerik el a legjobb helyeket. Kik toborozzanak? A leghathatósabb toborzó maga a keresztyén családi légkör. Itt volnának az iskolák is, ámde ezek sokszor nemcsak nem buzdítanak erre, de egyenesen ellene dolgoznak. A vallástanároknak kellene kiszemelniük a lelkészi pályára alkalmasokat. A lelkipásztorok lennének a legjobb toborzók, ámde sokszor példáikkal szinte elriasztják az erre a pályára jönni akarókat, A theológiákon is megfelelően kell fogadni az odamenőket. A toborzás leghatalmasabb eszköze a fokozódó és a magasságokba föllendülő egyházi élet, melynek több bíztató jelével találkozunk. A hozzászólók közül Szinok Zoltán azt hangsúlyozza, hogy mind az öt theológián tétessék a nevelés teljesen ingyenessé, másfelől a theologia kapui nyittassanak meg a nők előtt is. Gombos Ferencz (Losoncz) szerint a kikben megindult a lelki élet, azok túlteszik magukat az akadályokon. Jó szolgálatot tesz a lelkipásztori pálya szépségeinek föltárása és theológusok toborzása terén a „Jézus Krisztus jó vitéze" czímmel nemrégiben Kolozsvárott megjelent könyvecske. A konferenczia magáévá tette Szinok Zoltán indítványát Kováts István módosításával. Eszerint az egyetemes konventet kérik föl arra, hogy a rendelkezésére álló alapokból tegye lehetővé minden theológián a tlieológusoknakteljesen ingyenes kiképzését. A nőknek a tlieológiára való fölvétele mellett arra is fölkérik a konventet, hogy a „Jézus Krisztus jó vitéze" czímű könyvet juttassa el évről-évre református főgimnáziumaink érettségi előtt álló növendékeihez. Mikre van a lelkipásztoroknak szüksége ? Dr. Ravasz László volt az utolsó előadó. Arról beszélt, hogy: „Mikre van a lelkipásztor oknak leginkább szüksége?"' Mindenekelőtt nagyobb anyagi erőforrásokra, mondotta. Ma tragédiaszerű állapotok uralkodnak sok helyen. A lelkészek anyagi egzisztencziája biztosításának van külső és belső föltétele. Külső föltétele az, hogy tegye magát nélkülözhetetlenné. A köztudatban az él 111a, hogy az egész papság fényűzés. Ha átmegy a gyülekezetek életébe a lelkipásztor nélkülözhetetlenségének tapasztalata, ha átmegy a köztudatba az, hogy ha mindenki a maga hasznát akarja is, van egy ember, a ki nem a maga hasznát akarja, a kiből árad a jóság, a szeretet,
