Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-23 / 51-52. szám

tartozik, a kik a válaszadáskor nem a kétes dicsőségű „nagy bot"-hoz nyúlnak, hanem érvekhez. Sietek tehát annak kijelentésével, hogy ifj. V. J^sal már sokkal több dologban egyezünk meg, mintsem ő maga is gondolná. Az azonban félreértés, hogy én a diákszövetségtől csak ref. szellemű kiadványokat követelnék. Erre nem gondoltam, mert hiszen tudom, hogy az mily alapon áll. Csak azt kifogásoltam, hogy a könyv hivatalos és minden kritikai jegyzetek nélkül közzéadott kiadvány volt, mert szerintem még általános keresztyén szempontból is sokkal több kifogásunk van James ellen, mintsem a filozófiáját szó nélkül ajánlhatnók. — Annál inkább helytelenítettem azonban Gombos korlátlan behódolását és pedig azért, mert ő ref. theologus is egy személyben. S ha a diákszövetség egy világi tagja ír így, még talán megjegyzés nélkül hagyhattuk volna, de ref. papi embernek mégis csak lehetnének némi aggodalmai James-szel szemben ; mert G. bírálata sem a ref. Flournoy könyvét ajánlotta olyan lelkesedéssel, hanem James „kardinális gondolatai"-t. A mi most már az elvi kérdéseket illeti, meg kell állapítanom, hogy Jamesről szóló véleményemet kénytelen vagyok továbbra is fenntartani s állítani azt, hogy (épen elvi szempontból) nemcsak a kálvinizmustól áll ő messze, hanem az általános keresztyénségtől is eléggé, bár keresztyén értékekkel és fogalmakkal is operál. Miután azonban ennek bizonyítása bővebb kifejezésre szorulna, a tárgyalást lapunkban nem folytathatjuk. Bizonyítani kellene ugyanis azt, hogy pl. ha James nem is beszél kategorice a politheizmusról, de maga a pluralizmus és az ilyen tanítások, hogy „Isten csak egy egyéni és határolt lény lehet," hogy Isten „mégsem végtelen és abszolút lény . . ., hanem határolt öntudat ..." postulálja azt. Bizonyítani kellene azt, hogy igaz ugyan, hogy beszél theizmusról, de más az a theosz, amiben ő hisz és más az, a miben a keresztyénség hisz. Bizonyítani kellene azután azt is, hogy a tychiznms és a pelagánizmus minden igaz keresztyénség romlását jelentik, hogy végső konzekvenciájukban autosoterizmusra nevelnek; hogy Jarneséknél nem annyira a hittartalom, mint inkább csak a hit mint életlendületet adó erő a fő, stb. Én azt hiszem, hogy iíj. Victor Jánosék a saját erős hitük meglevő bázisára állva túlerős optimizmussal nézik Jamest, de arra nem gondolnak, hogy adhat-e az másoknak is világnézetet és milyet? Mert a száraz, élettelen, tételes, vad, betű-ortodoxia ugyan halált jelent, de ugyanezt jelenti az egységes elvek nélkül való, rendszertelen, máról holnapra élő és alkalmazkodó pragmatizmus programmja is és igazán csak a halál nemében különböznek egymástól Én itt is Kálvinnal tartok: erős átgondolt, szisztematikusan felépített hittartalom5o7 folyó élet és cselekedetek. Az intellektualizmusnak és voluntarizmusnak meg kell. egyezniök és egy magasabb egységben találkozniok. Hisz a kálvinizmus világtörténelmi ereje is ebben rejlik leginkább. És abban is, hogy filozófiával szövetkezni és alkudozni nem szeretett soha. A Szentírás mint Istennek felséges kijelentése volt számára minden hitnek és theologiának, de minden cselekedetnek és etikának is zsinórmértéke. Kálvin és James sok praktikus imperativusban találkozhatnak. De máshonnan indulnak és máshova térnek vissza. A pragmatizmus gyakorlati elveiben van sok megszívlelendő; de James filozófiájára még az általános keresztyénségnek sem lehet szüksége. Propagáljuk a tiszta kálvinizmust úgy is, mint világnézetet. Ebben meg van a keresztyénség igazi lényege s mindaz a mi Jamesnél is maradandó érték. Szász Ágnes naplója. írta Pilder Mária. Díszítette Manninger Edith. Kiadta a Bethánia Iratterjesztése. Budapest, 1917. 240 oldal. Ára 5 K. Ünnepi boldog órákat ajándékozott a lelkemnek a szerző gyönyörű, meleg, szívből fakadt, szíve vérével megírt könyvével. Istennek igen gazdagon megáldott gyermeke Pilder Mária. Ezt a könyvet nem lehet, nem szabad sablonos mértékkel mérni. Kimondjuk őszintén, hogy leányok és asszonyok számára magyarul ilyen könyvet még nem írtak és ilyen mélységes, igazi krisztusi szeretettel is alig. Nem bírtam letenni a könyvet, ezt végig kellett olvasnom, gyönyörködnöm. Szász Ágnesben az Isten szíve szerint való szolgáló leányát látjuk az Úrnak. Ilyen hivő, keresztyén „feministák"-kai akarja az Úr megáldani a magyar Sionát. Új típus ez a Szász Ágnes. Itt él, itt szeret, itt munkálkodik köztünk, de csak ebben a könyvben ismerjük meg egészen. A keresztyén művelt leány lélekportréját biztos kézzel a fehérség legpompázóbb színeivel festi meg Pilder. Csak az lehet ilyen ldtünő, biztos pszichológus, a ki a saját lelkén ismerte meg a lélek dolgait. Pilder Máriának, a leánynak az egész, Krisztusban megtisztult szíve benne dobog a naplóban. Szemünkláttára olvad meg lelkének aranya, s előttünk nyomja rá az égi Király a maga, isteni orczájának csodabélyegét. A leányszív szerelmével vele ujjongunk. Bús, fájdalmas, sirámai, melyekkel az eltűnt kedvest és a drága boldog órákat siratja: lelkünkben rezonálnak. Keresztyén munka készsége, imái kimondhatatlan sok ösztönzést adnak hasonló munkára a hasonló fájdalmas lelkeknek. Egy darab való életnek megdicsőülését látjuk, hallgatjuk itt szinte lélekzetvisszafojtva. Annyira ismeri a női lelket, amennyire csak egy nagyon-nagyon intelligens nő ismerheti. Ismeri a gyermekek, a vakok lelkivilágát. Megjárta a művészetek, különösen a zene, festészet csodaországait. Ez a lélek, ez az író átment a legujjongóbb, a legestelenlegboldogabb keresztyén tapasztalatokon. Testestül, lelkestül a Krisztusé. Át van itatva az egész lénye az örök evangéliummal. Olyan valószerű, annyira reális az egész napló, hogy ezt nem írói fantázia teremtette, hanem ezt megélte, átélte, átszenvedhette csupán. Megfog azzal a művészettel, ahogyan a lélek nyelvén tud beszólni. A stílusa szép, magyaros, hajlékony. Itt-ott augusztinuszi szépségeket csillogtat meg. Pilder Mária egy csapással a legkiválóbb evangéliumi írók közé emelkedett e köny-