Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-23 / 51-52. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28, a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Marjay Károly, Muraközy Gyula, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből : Az örömök missziója. Muraközy Gyula. — Vezérczikk: Karácsonyi ajándékok, p. — II. czikk: „Protestáns és kath. megújhodásról a reformáczió jubileumán.'' Dr. Szlávik Mátyás. — Belföld: A Református Sajtó egyesület alapszabályai. — Nekrolog: Ádám Kálmán 1841—1917. Jóba József. — A mi ügyünk. — Irodalom : Kálvinizmus és pragmatizmus. Ifj. Victor János. — Szász Ágnes naplója. Marjay Károly. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az örömök missziója. . . . Mikor elmentek az angyalok . . . Luk. 2.15 Az emberiség királyi lelkei rendesen töviskoronát hordanak és a bánat missziói útján haladnak az igazság örök városa felé, mint ájtatos, középkori zarándokok, a kik sebző messzeségeken át viszik a szent lángot az otthoni oltár elé. A könny isteni hivatása, hogy a jövendő századok lelkébe pereg alá. A szenvedő apák fiaik számára sírnak, mint a hogy a hegyek a távoli mezők pipacsai számára sírják a patakokat. A jajszónak is szent küldetése van ; czirkuszok porondjáról és Neró fáklyáitól belehangzik az utókor remegő lelkébe és eszmék, hitek csodálatos harmóniája lesz belőle. A szenvedés az emberi lelkek millió hangszerelésű orkeszterén átviharzó dallam. Csak a jelen túlságos közel van ahhoz, hogy kivehessük a sikoltások melódiáját. Egyszóval: a bánat önálló életet él. A bánat veti be az emberiség lelkét, ő is aratja le magának a termést. A világot a szenvedés viszi előre és a szenvedés váltotta meg. Ezzel szemben mily kicsinynek tűnik fel az örömök missziója! A sírásunkat örökségül hagyjuk az unokáinkra ; a nevetésünk virágillat, mely későn jön és korán tovaillan és nem tudjuk hová lett? A szenvedés mindnyájunkkal közös, az öröm csak a kiválasztottaké ; mert minden virág elhervad egyszer, de illata csak néhánynak van közüle. Az örömöt nem tekintjük teremtő erőnek. Jézusról azt olvassuk, hogy sírt, de azt nem jegyezték föl, hogy mosolygott. Minden teremtésben van valami tragikus komorság; minden mosolyban van valami gyöngeség, tétlenség, törékenység, mint egy finom lepkeszárnyban.' A szenvedés, olyan mint a vér, Macbeth asszonyának kezén éget és a lelkiismeretig izzik át a lelken; az öröm pihenő pázsit, virágot szedő puha kéz. A legendában Isten nem volt megelégedve, mikor az angyal hírül hozta, hogy minden ember mosolyog a földön ; akkor indult fejlődésnek a világ, mikor az angyal azt hozta hírül, hogy fele sír az embereknek. Es mégis ... az örömöknek az a missziója van, a mi a bethlehemi angyaloknak. Missziójuk van, mikor jönnek és a mikor elmennek. Az örömök mély szimbóluma az, hogy a bethlehemi angyalok az éjszakába jöttek. Az örömnek mindig valami serkentő, ígérettel teljes éneke van. Figyeljük meg, hogy alakítják át az angyalok a pásztorok lelkét, már azáltal, hogy leszállanak hozzájuk! . . Eddig egyszerű, mezei emberek, tengő, hétköznapi arczok, ezután isteni gondolatok megértői! Eddig alvó, lehunyt szemű, fáradt napszámosok, ezután akaró, vágyakozó, siető lelkek ! így szól hozzánk az öröm, csak hallgassuk meg angyalajkán az isteni szót. A bánat sokszor olyan, mint az éjszaka : értelmetlen, elfödi a horizontot, nem enged tovább menni. Aludni kell, aludni . . . Ekkor jön el a fehérruhás öröm, egy magasabb világ üzenetét hozza és ha odafigyelünk — karácsonyi hírt mond az örökkévalóságból. Isten dolgairól beszél; az „Urnák dicsősége" körülvesz bennünket. Szinte azt gondoljuk, a bánat van az öröm szépségeért, mint a hogy az éjszaka van a fény ragyogásáért, mint a hogy Rembrandt képein az árnyék van a világítás csodálatos hatásaiért. A béke örömhíre szálldos angyali üzenettel elaludt reményeink felé. Egyszerre felriad a világ. Van erőnk élni és tovább küzdeni. Az öröm missziói útja az erdei patak útja, mely végigsiet a fekete erdőn és fáradt, kimerült, eltévedt czéltalan emberek hozzáértetik lázas ajkukat s a mikor fölkelnek, új erőt éreznek, hogy átvergődjenek a sűrűségen. Eljön a béke egyszer, csodálatosan, mesék útján, bevonul fáradt katonáival, mint egy száműzött és visszatérő herczeg. Ujjongunk és káprázik a szemünk, vagy a könnytől lesz fátyolos. Adakozzunk a református sajtőalapra!