Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

Muzsikháznak tartott . . . ködös bánat vitte . . . Fehér szemfedővel volt az ágy terítve. Sírva ráhajolt a kis orosz halottra — Pipacs lett a réten — Tisza lett a Volga — Úgy siratta, mintha az övé lett volna . . . Muraközy Gyula. Farkas József emlékezete. XVI. Templom mellett nőtt fel egykoron; gyermek- és ifjúkori emlékei egy-egy kis papilak környékéhez fűződnek és sorsát később is úgy intézte a Gondviselés, hogy egy templom tőszomszédságában tölthette, úgyszólván, egész eletét. Valahányszor lakásából — abból az öreg házból, mely a régi Pestnek egyik legjellegzetesebb épülete volt — az udvar felé nézett, tekintete a templom régi falaira esett.- Hallotta a torony órájának minden óraiitését Jó volt hozzá sorsának intézője annyiban is, hogy annak a régi egyházi épületnek, a melyben évtizedeken át lakott, a lerombolását látni nem volt kénytelen. Megilletődött-e akkortájt annak régibb lakói közül valaki ? Isten tudja. () alig tudott volna könnyű szívvel megválni attól a régi háztól. A mi magát a templomhoz való viszonyát illeti, olyan jó ismeretségben volt vele, mint senki más. Ismerte ennek múltját, jelenét, igazabban szólva : nemcsak ismerte, hanem átértette és átérezte ; belső érzéssel csüngött ennek jelenén, múltján. A pesti egyházzal való ismeretsége régi keletű. Évtizedeken át ült a presbitériumban, csaknem négy évtizeden át volt annak jegyzője, ismerte egyházának vezérlő férfiait mind és viszont ezek is ismerték őt, Ismerték és méltányolták. Semmi félreértés nem zavarta meg a közöttük fennálló összhangot, mert ez az ember itt is, a pesti egyházi élet területén is, megtalálta a maga helyét: munkában, útban volt mindig, útjában nem volt senkinek soha. Idejét és munkáját csaknem egyenlő arányban osztván meg az iskola, az egyházi irodalom' és a pesti egyház között, az utóbbinak viszonyai hármas mértékben is érdekelték: mint az egyháztanács tagját, mint ennek jegyzőjét s mint ennek az egyháznak historikusát. Farkas József egyházi munkásságának emlékei azok a hatalmas jegyzőkönyvi kötetek, a melyeket pontosan, tisztán megírt s .vezetett harmincznyolcz éven át és egyházi munkásságának emléke históriai műve: „A pesti református egyház 101 éves története." A pesti egyház érdekében kifejtett munkássága, különösen utóbb említett könyve, nem egy [támpontot nyújt arra nézve, hogy őt jobban megérthessük, közelebb juthassunk, életének vezetőeszméihez,, annak az életnek a gondolataihoz, a mely valamikor itt folyt közöttünk, azután kialudt, mint annyi más. Kialudt, de nyomait itt hagyta, mint a tavaszi felhő csendes, termékenyítő eső után. Az a 101 esztendő, a melyet Farkas József könyve átkarol, magában foglalja a pesti egyház alapításának, a a templom építésnek, az egyház belső kiépítésének történetét, ámde fontos időszak ez a száz esztendő magának a fővárosnak az életében is. Ebbe a századba, különösen ennek innenső részébe esnek azok a nagy alkotások, a melyek következtében az egykor minden ízében vidékies város rövid idő alatt, a világvárosok sorába emelkedett. Farkas József szemtanuja a lendületnek, figyelemmel kísérte ennek a lendületnek minden mozzanatát, épen úgy;

mint minden magyar. Midőn a presbitérium a pesti egyház történetének a megírásával megbízta, abba a helyzetbe jutott, hogy az egyházat érdeklő eseményekkel kapcsolatban annak a városnak fejlődésére is vessen egy egy pillantást, a melynek kebelében ez az egyház megizmosodott, jelentékeny intézményekkel gyarapodott. Farkas József azonban megelégedett a szűkebb körű feladattal, megmaradt az egyház körében, hogy ennek viszonyai felől annál alaposabban tájékoztasson. Az a század, melynek keretében Farkas József a pesti ref. egyház történetét vázolja, túl van a vallási zaklatások korán. Az 1790: XXVI. törvényczikk a sérelmek nagy részét orvosolta, a protestánsoknak egyházakká való szervezkedését, vallásuk szabad gyakorlását biztosította A pátens csak a régi idők egyik idetévedt hulláma ; visszavonása után még szabadabb lett a tér. Világos, hogy ilyen körülmények között a magyar református egyházak története a 19. században már nem a mártír egyházaké, ám azért felettébb küzdelmes marad és mint ilyen tanulságos. Farkas József az egyházalapítás, a templomépítés, az egyház belső építésének történetét írván meg, a szokott keretekben mozog. Adatai bővek, sokszor kimerítők, ámde históriai munkájának érdeke és érdeme nem határozódik ebben. Farkas József az adatok tömkelegén keresztül-kasul vezetvén az érdeklődőt, felébreszti annak a sejtelmét, hogy itt a jobb jövőért, az eszmék megvalósításáért folyt figyelemreméltó küzdelem és e küzdelemben erkölcsi értékek arattak nem épen mindennapi diadalokat. Ebben áll munkásságának főérdeme. Templomépítés, egyház szervezés stb. sok fáradsággal jár mindenütt, különösen az olyan egyházban, mely minden tekintetben egyedül övéinek áldozatkészségére támaszkodik, ámde a pesti egyház szervezésében, templomának építése körül a fáradság a közönséges mértéket túlhaladja. Midőn Farkas József az idevonatkozó részletekre tér, a küzdelemnek szinte gigantikus méretei bontakoznak ki a szemlélő előtt. A pesti református egyház az első évtizedekben a nép szélesebb rétegeire sem támaszkodhatott, híveinek nagyrésze mozgó elem és mégis szervezkedésének első pillanatától kezdve, nagyobb feladatokkal állott szemben. Hangoztatják ennek az egyháznak czentrális jellegét, e czímen mennek is szét a kérvényezések szép számmal, de hogy nem kielégítő eredménnyel, azt az érdeklődőnek tapasztalnia alkalma van. Olvassunk csak el néhány sort pl. a „Kórelemszózatból", a melyet ez az egyház a század dereka táján „a szélrózsa minden irányában" küld és pillanatra fel