Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
azokat a kritikákat is, a melyek Jamest alapos és kemény bírálatban is részesítik és filozófiai opportunizmusát, szofizmusát vagy épen vulgarizmusát kellő értékére szállítják le. Windelband pl. a pragmatizmust röviden jellemezvén ezt mondja: „Mindezekben a nüánszokban kétségtelenül figyelemreméltó mozzanatok is rejtőzködnek : de az össztétel annyira rövidlátó és nyilvánvalóan dőre (offenbar töricht), hogy állítása érthetetlen lenne, ha az a modern élet és gondolkozás voluntarisztikus momentumaival a legszorosabb összefüggésben nem állana." (Geschichte der Philosophie 7. kiad. 55. k. o.) Ezek után most már nyugodtan megkérdezhetjük, hogy miben áll hát a pragmatizmus olyan „egészen közel" a keresztyénséghez, mikor még az ideálista filozófiiától is annyira messze áll? Hiszen semmiben, a mi abszolút, legyen az Isten, igazság, törvény, jog, vallás, kinyilatkoztatás, erkölcs, nem hisz; számára minden relatív, minden mulandó értékű, mindennek mértéke az ember. Hiszen még a hitet is csak azért becsüli, mert hasznos. Nem Isten dicsőségét keresi a hívő, hanem csak boldogságát az életben. S ha a hit nem lenne hasznos, Istenben sem lenne érdemes hinni. Ezek a végső konzekvencziák. Hol van itt pl. a Soli Deo Glória hatalmas heroizmust teremtő gondolata? Természetes, hogy ref. theologiai szempontból még sokkal több is lehetne a pragmatizmus ellen a kifogás, annyira, hogy egészen nyugodtan felállíthatjuk a tételt, miszerint ha elvi, illetve metafizikai kérdésekben (theizmus—politheizmus ; monizmus— pluralizmus ; isteni gondviselés—vak véletlen ; augusztiniánizmus—pelagiánizmus stb.) James „kardinális állításai" az igazak, akkor a kálvinizmus, mint annak tökéletes antipódusa, a legnagyobb hazugság a világon. Bármennyire furcsa is tehát az, hogy ezek a kiáltó ellentétek elkerülték Gombos figyelmét, rajongását csak úgy érthetjük meg, ha James etikájának egy-két praktikus értékű szép gondolatát állítjuk szemünk elé, a mikor pl. magasztalja a vallás, a hit erejét, a hinni akarást, a heroizmust s a hit jelentőségét az életben. Azonban a kik a kálvinizmust princípiumaiból és történelmi pszichéjéből is jól ismerik, azok számára ezek a gondolatok nem újak, sőt valószínű, hogy James is az amerikai kálvinizmus világából szedte ezeket s a kálvinizmus gyümölcseit ismerhette volna meg bennük. És ha a diákszövetség csak ezeket a gondolatokat ragadja meg és dolgozza ki s James egyéb gondolatai nélkül dobja bele a magyar világba, nem is szólhattunk volna ellene semmit. így azonban minden egyéb munkája elismerése mellett is meg kell állapítanunk, hogy e kiadványával most olyan területre lépett, a mely nem lehet az ő világa. Hiszen ilyen alapon akár egy Nietzsche-dicsőítő művet is kiadhatna, mert hiszen Nietzsche etikájában is vannak érdekes, keresztyénies és heroikus vonások. De a gyökér egészen más, a miből származnak ! Ne akarjuk tehát ezt a filozófiát magyar filozófiává tenni. Hiszen, sajnos, a magyar öntudatlanul is így filozofál, mert még eddig nem filozofált. A mi ugyanis a theologia vulgáris a theologiában, az a pragmatizmus a filozófiában: a populáris gondolkozás hűséges tükre és talán semmi egyéb. Mi ezt a munkát csak szakembereknek ajánlhatjuk tehát, mert többet ronthat, mint a mennyit építeni képes. Csak az a szerencsénk, hogy a magyar közönség túlnyomó része még annyira nem theologus ós filozófus, hogy a munka — valószínűleg e körülményeknél fogva — keveset fog ártani. Dr. Sebestyén Jenő. A Református Katonák Lapja. A legutóbbi, nov. 15-iki, 11-ik szám tartalma: Igazság és megbosszulás. Haypál Benő. — Az Országos Református Lelkész Egyesület üdvözlése katonáinkhoz — A zsinat. — A reformáczió négyszázados évfordulójának megünneplése. — Hírek. — A tárczában: Hova lettek a harangok ? (vers). Pintér András 32-es gyalogos. — A patikában. Lengyel Gyula. A lapra szóló adományok Hörömpő Dezső konventi titkár czírnére (VII,, Abonyi-u. 21) küldendők. Az Olajág deczemberi számának tartalma: Karácsony felé. — Mit köszönhet a nő a reformácziónak ? Vargha Gyuláné. — Mit vár a reformáczió egyháza nőtagjaitól. Dr. Ravasz László. — Szalay József f. Özv. dr. Misley Sándorné. — Karácsonyi vásár. — Hírek. — Leányainknak. Karácsony. Karácsonyi üzenet a liadbavonult diákságnak. Az Akarat, a Ker. Diákszövetség lapja, deczemberi számát a hadbavonult diákságnak szóló karácsonyi üzenetként adja ki és díjmentesen megküldi minden önkéntesnek, tartalékos és népfölkelő tisztnek, a kinek czímét megküldik a kiadóhivatalnak (Budapest, VIII., Üllői-út 16/b). Az Akarat novemberi száma a következő tartalommal jelent meg: Az atheizmus betegsége. Irta: Exspectator. — A reformáczió koczkázata. Irta: Gombos Ferencz. — Csendes perczek. — Jegyzetek. (Offenzíva. „A magyarság ügye külföldön." A „becsület".) — Jézus Krisztus képe a négy Evangéliumban. II. Irta: Victor János. — Olvasás közben. — „A mező a világ." (A világháború és a világmisszió.) — Keresztyén Magyarország. (Ünneplés.) — Könyvismertetés. — „Háború — ifjúság — jövendő" Luther-idézetek. — Keresztyén diákmozgalom : A magvető és a szőlőmíves. Irta: Deme László. — Híreink. — Üzenetek és válaszok. Mutatványszámot szívesen küld a kiadóhivatal. Közlemények az Evangéliumi Leánydiákszövetség munkájából. Pók Margit volt szerkesztő most Zürichben van, a felelős szerkesztő most Deme Lászlóné Hefty Mária. A novemberi szám a következő tartalommal jelent meg: Jogok — kötelességek. — A reformáczió és a nők. Dr. Kováts István. —Petróczy Kata Szidónia. Mojtisovich Margit. — A világdiákszövetség jelentősége a mostani időkben.— A reformáczió és a nőkérdés. — Jegyzetek. — Hírek. Előfizetési ár egész évre 2 K. (Budapest IV., Ferdinánd bolgár király-út 14). Az Igehirdető 1917 deczemberi számának (ára 2 K) tartalma: Smid István: Hangok a múltból a jelennek. Adventi. — Soós Károly: A Krisztus által szerzett üdvösség. Adventi. — Jancsó Sándor: Ma teljesedett be az irás. Adventi. — Farkas Dezső : Az ezüst síp. Adventi. — Kiss Samu : Van-e okunk karácsonyi örömre? Háború idején. — Duszik Lajos: Ma született a Megtartó. Karácsonyi. — Szűcs József: Istenszeretet. Karácsonyi. — Dr. Tóth Lajos: Az ember mennyei ábrázatja. Karácsonyi. — Dr. Tóth Lajos: Keresztyén társadalmi világ-