Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-18 / 46. szám

szint azt megelőzően alkalmi istenitiszteleteket s sza­valatokkal; ének- és zeneszámokkal egybekötve előadá­sokat rendez a következő programm szerint: I. Isteni­tiszteletek a városi templomban: November 11-én pré­dikál : Nagy Béla theol. akad. tanár. (A biblia jelentő­sége.) November 18-án prédikál: Elekes Imre főgimn. tanár. (A hit által való megigazulás.) November 25-én prédikál: Rohoska József theol. akad. tanár. (Az új élet.) II. Előadások a főiskolai imateremben: Október 28-án dr. Rácz Lajos akad. tanár: A reformáczió okai és előz­ményei. Deczember 9-én a) Harsányi István főgimn. tanár: A reformáczió hatása a magyar közművelődésre ; b) dr. Makkai Sándor theol. akad. tanár: A kálvinizmus és a magyar lélek. Február 3-án : a) dr. Búza László jogakad. tanár: A reformáczió társadalmi és politikai jelentősége; b) Rohoska József theol. akad. tanár: A kálvinizmus. Február 24-én: a) Marton János theol. akad. tanár: Kálvin jelleme levelei alapján; b) Nagy Béla theol. akad. tanár : Megigazulás és preclesztináczó. — A mezőföldi ref. egyházmegye 1917. évi október hó 25-én délelőtt 10 órakor a székesfehérvári templomban ünnepelt. Gyülekezeti ének után Sziics Dezső esperes imádkozott, Gerő Linus orgonakísérete mellett szólót énekelt Kurucz Gyula pálfai lelkész, egyházi beszédet tartott Medgyasszay Vincze lepsényi lelkész, szavalt Gerő Paula, a reformáczió jelentőségét méltatta Miklós Géza székesfehérvári lelkész, Gerő Linus orgonakísérete mellett énekelt Babay Margit, szavalt Olé Sándor móri lelkész, Babay Kálmán sárkeresztesi lelkész záróbeszéde után gyülekezeti ének zárta be az ünnepélyt. A felsöbaranyai ref. egyházmegye nov. hó 21-én, Siklóson, a reformáczió négyszázéves jubileuma alkal­mából reformácziói emlékünnepélyt rendez a következő sorrenddel. A délelőtt 9 órakor tartandó ünnepi isten­tisztelet : Kezdőének. Közének. „Uram, miként imádjunk téged." Irta: Uray Sándor. Imádkozik: Nagy Imre, a felsőbaranyai égyházmegye esperese. „Erős várunk né­künk az Isten." Énekli a vegyeskar. Prédikál: Bocsor László, a felsőbaranyai egyházmegye főjegyzője. Magyar gályarabok éneke. Énekli a vegyeskar. Gyülekezeti ének. „Mi szent atyánk ez ünnepet." Irta: Uráy Sándor. A dél­előtt fél 11 órakor a Pelikán nagytermében tartandó ünnepély: Rossini: „Áldások Istene". Részlet a „Semi­ramis" operából. Énekli: Kálmán Farkas ref. lelkész vezetésével az egyházmegye férfikara. Megnyitó beszéd. Mondja: Benkő Gyula kir. tanácsos, egyházmegyei gond­nok. Luther. Irta: Porkoláb Gyula, Szavalja: Miklóssy Ilonka ref. polgári iskolai tanárnő. Ünnepi beszéd. Mondja: Petri Elek püspök. Bloch: III. Concertino. Elő­adja hegedűn: Kálmán Farkas reform, lelkész. Zongo­rán kíséri: Gilicze Antalné. A wormsi kihallgatás. (Tör­ténik 1518-ban.) Irta: Devrient. Előadják: K. Nagy József (Luther) és Nagy Ákos (Eck) ref. lelkészek. Ma­gyar Zsoltár. Zenéjét szerzé: Kádár Géza, szövegét írta: Kádár Imre. Énekli: Piger Zoltán pécsi áll. tanító. Záróbeszéd. Mondja Nagy Imre, a felsőbaranyai ref. egyházmegye esperese. Himnusz. Este 6 órakor a sik­lósi „Társas Kör" helyiségeiben szeretetvendégség. A temp­lomban és az ünnepélyen befolyó adományok a polgári leányiskola czéljaira szolgálnak. Részlet Kapi Béla püspök jelentéséből. A napi­renden lévő sajtókérdésre nézve Kapi Béla dunántúli ev. püspök a soproni ker. gyűlésen megszívlelendő dol­gokat mondott, a melyet mi is ideiktatunk: „Vétkezném az igazság és szívem érzése ellen, ha hálával ós elisme­réssel nem emlékezném meg az egyházi sajtó munkál­kodásáról. Az egyházi öntudat és az egyházi közszel­lem felébresztésében nagy hivatás vár a néplapokra. Egyházunknak nem szabad megelégednie azzal, hogy ezt a régi igazságot hallja, hanem az egyházi sajtó támogatására meg is kell hoznia a maga áldozatát. Ezzel a feladattal számolnia kell a hivatalos egy­háznak, de ugyanekkor ezen gondolatot belé kell vin­nünk egyházunk közvéleményébe, hogy az egyes egy­háztagokat is áthassa az evang. sajtó fontossága. Ugyan­csak hálával emlékezem meg az egyháztársadalmi lapokról. Szolgálatukat értékesnek, hivatásukat magasztosnak ismerem. Egyházunk építésében, a vélemények tisztázá­sában s az egyház szükségleteinek, a jövendő prog­rammjának kialakításában nagy munkát végeztek és nagy munkára vannak hivatva. Ezen egyházi sajtóval szemben is arra kérem egyházkerületünk közönségét: ismerjék el ennek fontosságát, ne tekintsék ezen lapok ügyét egyes emberek, szerkesztők, kiadók ügyének, ha­nem ismerjék fel a sajtóban közegyházunk ügyét, De ezek az egyházi lapok csak akkor teljesíthetik magukra vállalt szolgálatukat, ha a lelkészeken kívül világi uraink is érdeklődésükre méltatják. Gyülekezeteink és egy­házunk vezetőitől egyházi ügyeink intézésében való közreműködést kérünk. De bizonyára többet kérünk, semmint egy-egy gyűlésen való részvételt, egy-egy ügy­darabnak véleményezését. Azt akarjuk, hogy egyházunk világi papjainak érezzék magukat s egyházunk ügyét szívükbe fogadva, elméjükben forgassák annak dolgait és törekvéseit. Ezt azonban csak akkor várhatjuk, ha állandó kapcsolatban maradnak egyházunkkal, ha lelki­ismeretes tájékozódással, elmélyedéssel megkeresik egy­házunk szükségleteit, jövendőnk biztosításának feltéte­leit. Ez a kérdés egyházunk erőteljes jövendőjének kér­dése. Szeretném, ha mindazokra vonatkozólag, kik egy­házi életünkben érzés, hagyomány és bizalom alapján munkakört nyernek, a lelkiismeret kérdése lenne. Saj­nálattal kell azonban rámutatnom arra, hogy egyházunk a sajtót mindeddig értékesítés nélkül hagyta. Á refor­máczió négyszázados ünnepe egyszersmind az ev. sajtó ünnepe és mégis művelt családjainknak egyetlenegy vallásos szellemű lapjuk sincsen, mellyel egyházunk a családi szellemre, a műveltek gondolkodására és élet­irányára való hatását biztosítani tudná. Csudáljuk, hogy növekszik a névleges evangélikusok száma és folyton fogy az egyházunk szellemében élő egyházias ós vallá­sos egyháztagok száma. Nem állítottuk a sajtót szór­vány-híveink gondozásának szolgálatába. Nem vetettünk számot azon kötelességünkkel, hogy az idegen vallás­felekezetek tengerében elszigetelten élő híveink életében pótoljuk az ev. templomot és az ev. iskolát. Történelmi nagy alkalmak is értékesítés nélkül vonulnak el fejünk felett. A reformáczió négyszázados jubileuma is úgy pereg alá, hogy egyházunk adósa marad a jelen nem­zedéknek a reá hárult kötelesség betöltésével. Hol van­nak a népies iratok ? Hol vannak a reformáczió áldá­sait, egyházunk jövendő misszióját feltáró, egyházsze­retetre, hithűségre intő népies kiadványok? Hol van az az életrevaló, lüktető szervezet, mely az iratterjesztós szocziális munkáját krisztusi lélekkel végzi s a lélek kenyerét kézről-kézre adja. mint a hogyan a Krisztus a tanítványok keze munkáján keresztül elégítette meg az ötezernyi sokaságot? Hol van az az egyház, irodalmi szervezet, mely tájékoztatja a nyilvánosságot egyházunk figyelmetkeltő eseményeiről, mely visszautasítja a táma­dásokat s tervszerű, határozott építőmunkával építgeti a nemzet közvéleményében az ev. egyház igazi képét s a protestántizmusról alkotott helyes felfogást?" Ezek az ébresztő szavak ránk is vonatkoznak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom