Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-11 / 45. szám

a kényeztetett árulók kisebb-nagyobb csoportjai tették? Jól bíznak bennünk, hogy nekünk történelmi lehetetlen­ség ilyet cselekednünk. De ha így bíznak, akkor le is kellene elvégre már vonni javunkra a becsületbeli elég­tétel következményeit annál is inkább, mert erre az 1848: XX. t.-cz.-ben kötelezettséget vállalt az állam s a törvény megtartását esküvel fogadta a király." Áttért ezután a háború borzalmaira és rámutatott, hogyan vehetnének tevékeny részt a protestáns papok a béke előmozdításában V „Ha az államok saját erkölcsi erejükkel az őrjöngő vérengzésből nem tudnak a józanság talpára állani, mon­dotta, az egész föld kerekségét pusztulással fenyegető gyűlölködés elé oda kell állnunk nekünk : az isteni igéje hivatalos szolgáinak. Kérjük föl ;i semleges Svájcz genfi egyházának protestáns lelkészi testületét, hogy az ellen­séges és semleges államok protestáns papjait hívják össze lelki egyességre, nem mintha diplomácziai jelen­tőséget akarnánk arra hivatott tényezőktől nagyzolva kisajátítani, hanem hogy megindítói legyünk a belátás ama folyamatának, a mely az országok életéhez a nem­zeti Önvédelmet és állami önrendelkezést igazságosnak s az emberiség közös rendeltetéséhez a népek szeretetbeli szolidaritását szükségesnek elfogadva, az államok közötti testvéries kibékülés és közös hasznú együttműködés új korszakába vezet." A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után az alábbi hódoló táviratot küldte a közgyűlés Őfelségéhez : „Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület, mely testvéri kö­zösségében 2000 magyar ref. lelkészt egyesít, a refor­máczió négy százados évfordulója alkalmával tartott köz­gyűléséből hagyományos hűségéről biztosítja Felségedet. Hazánk és egyházunk szabadságáért, felvirágoztatásáért dobogó szívünket mélységes bizalom tölti el az iránt, hogy Felséged, fenkölt emlékű elődjének nyomdokába lépve, a közel jövőben megoldásra váró nagy egyház­politikai kérdéseknél, így az 1848: XX. t.-cz. tökéletes végrehajtásánál, azokat a megbecsülhetetlen érdemeket, a melyeket egyházunk, mint a hazai kultúra legáldozat­készebb harczosa, hazánknak és a trónnak, alkotmányunk­nak és a magyar szent koronának legmegbízhatóbb tá­masza, a századok folyamán kifejtett és a melyeknek a mostani nagy vérzivatar idején is oly csalhatatlan bizony­ságát adta, teljes mértékben méltányolni fogja." Az elnöki megnyitóval kapcsolatban jegyzőkönyvi­leg megörökítette a közgyűlés a négyszázados reformá­czió emlékezetét és üdvözölte fronton küzdő, mindvégig hűséggel, bátorsággal harczoló református katonáinkat. A lelkes hangú üdvözletet, melyet Kájcl István terjesz­tett elő, a Református Katonák Lapjának legközelebbi száma útján juttatjuk el katonáinkhoz. A Magyar Evangélikus Lelkészek Egyesületének testvéri üdvözletét Raffay Sándor elnök tolmácsolta. A köszönő szavak után az elnök előterjesztette a Genfi Nemzeti Protestáns Egyház Lelkész-Társaságához inté­zendő és Lapunk más helyén közölt béke-rezolúcziót, melyet a közgyűlés nagy lelkesedéssel magáévá tett. Ugyancsak az elnöki megnyitóval kapcsolatban Sütő Kálmán az 1848: XX. végrehajtása tárgyában nyújtott be határozati javaslatot. Ennek elfogadása után pedig dr. Kováts István hívta fel a közgyűlés tagjainak- figyel­mét a reformáczió négyszázados évfordulója emlékére Budapesten részvénytársasági alapon szervezendő refor­mátus nyomda-, könyvkiadó- és könyvkereskedő-válla­latra. Nagy örömmel állapította meg, hogy ezt a vállal­kozást, mely hivatva van a nyomdák terén fönnálló szégyenletes zsellér-állapotunkat részben megszüntetni, a többi egyházkerületek vezetői is meleg rokonszenv­vel fogadják, a mit az elnöklő püspök is megerősített. A tárgysorozaton lévő ügyekkel aránylag rövid idő alatt végzett a közgyűlés. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy mindazokat a kérdéseket; a melyeket a mult téli budapesti választmányi gyűlés részletesen letárgyalt, hozzászólás nélkül elfogadták. Dr. Ferenczy Gyula titkári jelentése után az erdé­lyi állapotokkal kapcsolatban egy kis vita is volt. Fatay Károly barsi esperes azt indítványozta, hogy az erdélyi kálvinista népet igyekezzenek minden alkalmas eszköz­zel öntudatra ébreszteni. Barabás Samu, Benkö Viktor stb. hozzászólása után a közgyűlés napirendre tért az indítvány fölött. A számadások előterjesztése után dr. Lencz Géza a „Lelkészegyesület'' nyomdaköltségeinek az emelkedé­séről, Uray Sándor pedig a „Vasárnap" ügyéről és ár­emeléséről referált. A lelkészek anyagi helyzetének javítása tárgyában Bocsor Lajos terjesztett be indítványt. Többek hozzá­szólása után elhatározták, hogy küldöttségileg keresik föl mind a pénzügy-, mind a kultuszminisztert a lelkészek ruhabeszerzési segélye, családi pótléka és háborússegé­lye ügyében s ez alkalommal a segódlelkészek, nyugdí­jas lelkészek, lelkészözvegyek és árvák ügyeit is jóaka­ratú figyelmükbe ajánlják. Majd Csikesz Sándor terjesztette elő „Háború utáni föladataink" czímen nagyszabású munkaprogrammját. Felöleli ez teendőinket egyfelől a lelkészképzés, más­felől a gyülekezet belső élete, végül a gyülekezetek külső élete terén. Nagy örömmel hallottuk, hogy azok közül a czélok és eszközök közül, a melyeket a Kálvin-Szövetség írt zászlajára és vett foganatba lelkészeink és világi egyháztagjaink munkába állítása terén, az 0. R. L. E. is többeket magáévá tett. Hisszük, hogy testvéries megértéssel munkálkodik a jövőben mindkét testületünk saját hatáskörében a nagyobbára közös eszmények valóra­váltásáért. Varga Sándor ref. takarékpénztárak létesítésének szükségességét és módját fejtegette.' Hisszük, hogy ezen a téren is kilépünk már végre-valahára kényelmes pas­szivitásunkból ! A lelké'szválasztási törvény revíziója tárgyában elő­terjesztett indítványt is magáévá tette a közgyűlés, töb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom